Powered by RedCircle

„Nem látom, hogy tudnék Magyarországon úgy berendezkedni, hogy az önazonos legyen”, mondja Barukh, a legnagyobb élő magyar sivatagi költő a Csakugyan legújabb adásában. Barukh Pécsett született, jó néhány éve pedig felkerekedett és Izraelbe költözött a családjával, verseit a sivatagban kezdte el írni. Önfeltáró írásait hírnév kísérte, továbbá egy Asperger- és egy ADHD-diagnózis, amelyek némi magyarázatot adtak arra, miért volt mindig is nehéz Barukhnak betagozódnia az iskolarendszerbe és a mások által hétköznapinak tekintett elvárásrendszerbe. Barukh verseinek nagy része az ezzel való szembenézésről szól.

Műsorunkban hosszan beszél arról, hogy számára miért elképzelhetetlen hosszú távon Magyarországon élni, és hogy extremitásai ellenére is miért otthonosabb számára Izrael. 

mondja, „Magyarországon például azzal, hogy segítséget kérsz és kapsz, adósa leszel a másiknak, gyakorlatilag eladod a lelked, függő helyzetbe kerülsz. Viszont Izraelben az, hogy segítjük egymást, segítjük a gyengébbet, a kultúra része.

Mi az utolsó pillanatig kaptunk segítséget, és hálát senki nem várt érte. A segítségnyújtás egy micva: aki adja, hálás azért, hogy segíthet, mert ezzel szerez egy jó pontot. Az, hogy itthon másképp van, iszonyatosan fárasztó. Én azt érzem ezekben a helyzetekben, hogy eladom a lelkem az ördögnek. Ez olyan dolog, ami elviselhetetlen.” 

„Izraelben mindenki őrült nagyjából, mondjuk egy családot ismerek, akik nagyjából normálisak. És őrültnek lenni így sokkal egyszerűbb volt”, teszi még hozzá a költő, aki számára az egymás arcába üvöltés, ami gyakran előfordul Izraelben, sokkal megnyugtatóbb, mint az, ha valakinek a mosolya mögül kellene kibogozni, mit is akar tulajdonképpen, esetleg miért mérges valójában.

„Úgy érzem magam komfortosan, hogy mindenki folyamatosan üvölti az arcomba, hogy mi van és mit akar. Nem kell gondolkozni azon, hogy mi van a mosolya mögött. És ha visszaüvöltök neki, nem fog megbántódni, hanem annak örül, hogy tudja. Lehet üvölteni a főnököddel, a munkatársaddal, ez teljesen megszokott és rendben van. Vagyis a 150 centis újbevándorló nagymama a botjával fog eltakarítani engem, ha úgy gondolja, hogy előttem kellene állnia. Ettől pedig én boldog vagyok, és ebben a térben nekem nagyon pihentető mozogni. 

A főbérlőinkkel is mindig akkor vált barátivá a viszonyunk, amikor meghallották az első családi üvöltözésünket. Olyankor megnyugodtak, és úgy gondolták, szuper, mi is normális emberek vagyunk, nem kell félni tőlünk.”

Barukh Magyarországon tartózkodott az október 7-i Hamasz-mészárlás idején, azóta több időt tölt itt, a Hamasz-betöréssel kapcsolatos érzéseiről és gondolatairól hosszan beszél az adásban.

mondja. „Nálam valójában még mindig október 7-e van bizonyos értelemben, és ezzel nem vagyok egyedül. Most a gyerekeim olyan fesztiválokra járnak, mint ott a Nova, ahol az egész történt. A nagyobbik fiamat elengedtem volna, ha mennek a barátai, és én nem tudtam volna megvédeni. Ami a legjobban megviselt utána, ahogy a világ reagált rá, és azok az emberek, akiket addig sokra tartottam. Sok kérdésben egyetértettünk, főleg a liberalizmusukkal, na, hát ők elkezdtek egy Izrael-ellenes propagandát közzétenni. És ez az egész izraeli baloldalra igaz.”

És míg Izraelben, Barukh elmondása alapján, lehet rosszul lenni, Magyarországon ez nem érvényes lehetőség: „Nem vagyok jól, te sem vagy jól, szarul vagyunk, szeretlek, helló – így nem lehet befejezni egy beszélgetést Magyarországon, mert mindig meg kell kímélnem a másik felet, és feloldoznom, nehogy el kelljen hordoznia a fájdalmat.”

„Egy helyen találkoztam Magyarországon olyan férfiakkal, akik magyarok, és mégis így furán normálisak – teszi hozzá – a Zsibriki Drogterápiás Intézetben, ahova a verseimet felolvasni mentem. Ők annyira mélyen voltak, annyira megtörve és lenullázva, hogy tisztán tudtak az érzéseikről beszélni, és eszükbe sem jutott egymást megítélni – és akkor a reakcióikból rájöttem, hogy oké, ez a megoldás. Aki annyira meg van törve, annyira lement nullába, amit már nem lehet kidumálni. Velük lehet beszélni.”

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről. Megteheti az önnek megfelelő platformon: Spotify / Apple Podcasts / YouTube

Fotók: Mile Máté