Érdekes mobilalkalmazást adott ki a ferencvárosi és a józsefvárosi önkormányzat közösen, amivel a forradalom néhány pontján szinte hasonló döntések elé kerülünk, mint annak idején maguk a felkelők.

A Fiumei úti sírkertbe nem csak azoknak érdemes kilátogatni, akiknek a hozzátartozóik ott nyugszanak. A kerület legnagyobb zöldterülete egyszerre történelmi emlékhely, park és kulturális helyszín.

A Budai Várnegyed arca az elmúlt tíz évben gyökeresen átalakult – ezt mindenki jól tudja. De mi indította el ezt a folyamatot? És mit lehet kezdeni a második világháborúban, vagy azután elpusztult hatalmas épületekkel, amit az elmúlt Orbán-kormányok visszaépítettek? Hogyan lehetne őket hasznossá tenni? Vagy le kell őket bontani?

Mit jelent számukra a halottak napja, hogyan emlékeznek meg szeretteikről, milyen hagyományokat ápolnak? Ezekről kérdeztük legutóbb a józsefvárosiakat.

A Fiumei úti sírkertben jártunk mindenszentek napján, és arra voltunk kíváncsiak, ilyenkor a szovjet katonai temetőt és a munkásmozgalmi panteont is látogatják-e.

A testi gyönyör örömforrás, az intimitás része, hiánya pedig veszteség is lehet. De vajon a hosszabb élethez is hozzásegít?

Látványosan nőtt a kerületben a diplomások száma: míg 2001-ben 7-ből 1 embernek volt diplomája, manapság 3-ból 1-nek van. Mit jelent ez a mindennapokban?

Raoul Coutard francia operatőr képeit korábban még sehol sem állították ki, most november 15-ig Józsefvárosban, a Nyolcésfélben láthatóak.

A körútra érek, egy fiatal fiú jön velem szemben a járdán. Zavartnak tűnik, a mozdulatai koordinálatlanok, a járása pattogó. Megállít, ötszáz forintot kér. Nem hallom a hozzá tartozó sztorit, mert a szája körül sorakozó apró vérpöttyöket nézem.

Egyre kevesebben használják az egyébként burjánzó pihenőkertet. A mostani, már-már áldatlan állapotokat nem a kert elzárásával szeretnék orvosolni.