Amikor a mai Magyarországon a „cigánykérdésről”, a mélyszegénységről, a gettósodott településekről, településrészekről vagy a munkaerőpiaci helyzetről vitatkozunk, a közvélemény és a politika előszeretettel tesz úgy, mintha ezek a problémák „etnikai sajátosságokból” fakadnának. A történelmi tények azonban egy egészen más, sötétebb történetről mesélnek. A mai napig ható strukturális csapdahelyzetet, amelyben a hazai cigányság jelentős része él, nem a közelmúlt hibái szülték. Az alapokat a XVIII. századi Habsburg-abszolutizmus államilag irányított, erőszakos asszimilációs politikája fektette le.