Én textiles vagyok, szoktam kötögetni, ezért most ezt fel kell gombolyítanom, magyarázta a lány a Mikszáth téren a kis Lumen előtt a kávéja mellett, miközben valóban a két térde között hömpölygő daráltpárizsi színű fonaltengert gombolyította, táskájából pedig kikandikált a kötés, amihez a műveletet voltaképpen végezte. 

Akkor tehát gombolyítsuk mi is fel a Lumen által szervezett szombati kis, sorrendben harmadik fesztivált, amely pont olyan volt, amilyet a Lumentől elvárhatunk. 

A kis Lumen a Mikszáth tér legbohémebb pontja, ahol a kiszolgálószemélyzet maga is attrakció egyben, ahogy kiülnek a kinti hőmérsékletnél mindig 20 fokkal melegebb belső tér elé, félig a vendégek közé, mégis külön. Egy bár, amelynek inkább lelke van, nem egy professzionális vendéglátóipari egység gyűjtő1 és gyűjtő2 tételekkel a blokkon, hanem egy életérzés. 

És épp ilyenre sikeredett az idei kis fesztiváljuk is a Krúdy utcára leterített perzsa jellegű szőnyegekkel, hangfalakkal, sétafikáló kutyákkal, gyerekekkel, idősekkel. 

Szerencsés év ez, mert most megrendezték a fesztivált, erre legutóbb 2018-ban volt példa (előtte pedig 2016-ban, ezek még háromnapos események voltak), akkor is kissé rosszul lőtték be a szervezők a hangerőt, aminek a helyiek kevéssé örültek, még tettlegességgel fenyegető magatartást is foganatosított egy helyi erő állítólag, bár lehet, hogy ezt már csak az idő megszépítő messzesége költötte hozzá a történethez. 

Így most halkabbra hangszerelték a fellépőket: alapvetően berakni Víg Mihályt szombat délután 3 órára, az egy olyan igazán zavarba ejtő gesztus (a balatonos Keszei Krisztiánnal lépett fel két gitárral, Trabant- ás Balaton-dalokat előadva, meg ami a kávéillatú, nyár és ősz között szelíden őrlődő szombat délutánból fakadt). 

Ekkor még inkább gyülekezett a közönség, amely egy idő után már a szomszédos Kis Fecske asztalainál foglalt helyet, ezzel is segítve a pandémia utáni gazdasági fellendítést, kicsit talán kézzelfoghatóbban, mint megannyi kormányzati segélyprogram – a helyek amúgy jó viszonyt ápolnak egymással, mondja el a Lumen tulajdonosa, László Péter a lapunknak. 

Ez persze nem jelenti azt, hogy legközelebb majd 2024-ben lesz fesztivál, az egyik szervező szerint mindig egy évvel több kéne legyen a különbség az események között, ami igazi lumenes gesztus lenne.

A Kádár-kori lét őszi esőként lepergő melankóliája után komolyzene következett, a csellista Kokas Dóra és a hegedűs, az ukrajnai, donyecki gyökerű Maxim Rysanov adott elő egy szettet Bachtól Elgaron át Bartókig, de fellépett a 12-13 éves Kelemen Gáspár és Berec Laura is, mindketten hegedűsök. Gáspár elárulta, hogy kicsit izgul, mert a kinti helyszín miatt mások az akusztikai viszonyok, és ebben volt valami, mert az újjászületett Mikszáth téri szökőkút versenyt csobogott a hangszerekkel, a pianók alatt olykor túl is zúgta őket a Mikszáth Kálmán előtti mesterséges csermely. Amúgy Kelemen Barnabás és Kokas Katalin fiaként rutinos fellépő, és még online hírnév is övezi, hiszen a pandémia alatt hegedűórákat adott a Youtube-on.

Rysanov elmondta, hogy igazából egy szextettet adtak volna elő, de szervezési problémák miatt át kellett alakítaniuk a programot, így alakult ki a több rövidebb darabot felölelő szettjük, amelyet Rysanov rutinos, angol nyelvű összekötő szövegei szinesítettek, egyszer például azért aggódott, hogy nehogy megázzanak az évszázados olasz hangszereik, amikor az égen barátságtalan felhők kezdtek gyülekezni. De az eső végül érdeklődés hiányában elmaradt. 

Ez sem volt hangos koncert, ahogy a Geröly Trió dzsesszes műsora is csak kisebb mértékben emelte a hangerőt. Az estet moldvai táncház zárta. Egy ilyen szombat délután tökélete alkalom arra, hogy magunk mögött hagyjunk delta variánst, afganisztáni kivonulást, a magyar közélet infantilis sekélyességeit és a létfenntartás mindennapi nehézségeit. 

A Lumen példáját követhetnék a Palotanegyed, avagy a Józsefváros más kiülős, vagy ki nem ülős helyei, hiszen ezzel fellépési lehetőséget adnának helyi vagy más zenészeknek, és a józsefvárosiakat is jobban összehozhatnák, legalább egy fonalgombolyítás erejéig. 

Képek: Huszár Boglárka