Görgényi Gizella Budapesten kezdett el rajzolni és festeni tanulni, majd két év után, 2011-ben Dániába költözött és a Nørgaards Højskole népfőiskolán folytatta tanulmányait egy művészeti osztályban, ahol a rajz és festés mellett felvett egy ékszerkészítő kurzust is.

Akkoriban érdekelte a talált tárgyak újragondolása, felhasználása, ezeket jellemzően a képeihez használta. Ezt a kísérletezést alkalmazta az első ékszerei elkészítésénél, amelyeknél biciklikerék-belsőt, legót, nyáklemezt is használt többek között. A Dániában töltött idő alatt rájött, hogy a médiuma sokkal inkább az anyag és a 3 dimenziós alkotás, mint a síkban történő munka.

Hazatérve kitanulta a hivatásos ötvös-aranyműves szakmát a Práter utcában. A barátai ekkoriban a Baross utcában laktak egy szupernagy lakásban, Gigi ideköltözött. Korábban egy formatervezővel dolgozott együtt a Heinrich-udvarban, így élete több ponton is kapcsolódott Józsefvárosba.

Szerinte a szakmája felszámolódott és atomizálódott, ezért is láthatóak most ennyire jól az egyedi alkotók, ékszertervezők. Korábban ugyanis el tudtak helyezkedni az ötvösök, aranyművesek, volt ipara az ötvösségnek, ami mára több lépcsőben leépült. A tudást – a 3 éves képzés után – ötvösműhelyekben lehetett elmélyíteni, mint a régi céhekben. A Heinrich-udvar sorsa botrányosan alakult, „minket, alkotókat is kipateroltak onnan; divattervezők, formatervezők, ékszeresek, képzőművészek dolgoztak ott, meg a Tilos Rádió és a MŰTŐ galéria is”.

Gigi ezután, 2019-ben talált rá a Víg utca 22. alatti helyiségre, azóta itt a műhelye. „Bejöttem, megláttam ezt a falat és azt mondtam, oké, ez egy megérkezés.” Megragadta a fal romantikája. „Én egy ilyen múltba révedő, szentimentális típusú ember vagyok. Ránézek ezekre a falakra és a történelem visszaköszön. Vajon mit láthattak ezek a falak, mik történhettek itt?” És volt is mit látniuk: ezek az üzlethelyiségek a Rákóczi téri csarnok funkcióit egészítették ki, de volt itt szobáztatás is a 80-as években.

Egy barátjával együtt indították el a K.É.S. műhelyt, később még egy barát csatlakozott a csapathoz, de Gigi ma már egyedül viszi a K.É.S.-t, korábbi műhelytársai más szakmai irányt vettek. A vállalkozóvá válás nem volt könnyű, különösen, hogy az indulás nagyjából a covid időszakára esett. Volt, hogy több helyen is dolgozott egyszerre: vendéglátásban, tanított tanfolyamon, tartott workshopokat. Magyar hazai márkának is készített munkákat egy ideig – ebből is sokat tudott tanulni.

A saját elképzelései mentén, az őt érő inspirációk, ötletek alapján tervezi és készíti ​el azokat az ékszereket, amelyek inkább állnak közelebb a divatékszer műfajához, de a megrendelő elképzelései alapján is dolgozik. Általában arany és ezüst ékszereket készít, de egyéb anyagokat is felhasznál. Mindig van terve, amitől aztán az alkotás folyamatában nem ritkán eltér.

A kortárs ékszer inkább egy másik iránya vagy rétege az ékszertervezésnek, a lényege, hogy van mögötte valami gondolatiság, koncepció vagy történet, és a felhasznált anyag sem feltétlenül nemesfém. Ezek a munkák valahol az iparművészeti és képzőművészeti alkotások között vannak.

Gigi sokáig ódzkodott az online térben történő jelenléttől, nem kedveli a folyamatos vágykeltést, hogy „mindent insta-kompatibilisre kell megkreálni és folyamatosan fogyasztást kell generálni”.

A műhelye arról is szól, hogy ide be lehet nézni, találkozni lehet vele.

Szerinte ékszerei valahol a luxust képviselik, de egy szint fölé nem akar menni, örül, hogy annyit dolgozik, amennyi őt eltartja.

Úgy látja, a piac demokratizálódásával könnyű lett a belépés, és ezzel együtt jár az olcsósítás, „temusítás, alibabásítás, a luxus imitálása” történik, és nehéz átadni az embereknek, hogy mi a minőség, mit érdemes megfizetni, és mi az, ami pénzkidobás hosszú távon.

Szerinte, ha valaki egyéni készítőtől vásárol, azzal a voksát is leteszi amellett, hogy itt(hon) költi el a pénzét, helyi vállalkozást, szakembert, alkotót „támogat”. Ezek tartós, időtálló tárgyak, és amit az emberek drágán vesznek meg, ahhoz úgy is viszonyulnak, becsben tartják. Ez lehet ékszer, kép, ruha, háztartási cikk is.

Fotók: Mile Máté