Budapesten is a lábunk alatt van a történelem: az utcák, terek, amiken járunk, meghatározó, megrázó események szemtanúi voltak. Ennek tudatosítása az emlékezetpolitika feladata, és például a botlatókövek pont ezt használják ki: megmutatják, hogy egy-egy épületben, amikor gyanútlanul ki-be sétálunk, emberek haltak meg a holokauszt idején.
Hasonlóképp működik Chilton Flóra 7 perces kisfilmje, a Még emlékszem is. A képeken jól ismert budapesti helyszíneket látunk, emberek jönnek-mennek, autók parkolnak, miközben holokauszttúlélők visszaemlékezéseit halljuk – és ezek megelevenednek a képeken, ahogy az emlékezetben megelevenedik a múlt.
A rövid, de erős történetek tele vannak olyan részletekkel, amelyek cseppként mutatják a tengert – egy embertelen korszakot, amikor a törvény betartása volt erkölcstelen és a törvénytelenség volt erkölcsös tett.
A rendező, Chilton Flóra eredetileg operatőr, például az Ernelláék Farkaséknál című Hajdu Szabolcs-filmben dolgozott operatőrként. A Még emlékszem mellett a Válaszúton és a Széllel szemben filmeket rendezte. A Metropolitan Egyetemen olvasható bemutatkozásából egy részlet: „A Budapesti Metropolitan Egyetem filmoperatőr és animációs rendező mester szakán diplomáztam. Az Északi Támpont művészeti vezetőjeként társadalmi témájú dokumentumfilmeket, kisjátékfilmeket és videóklipeket készítek. 2017-től 2022-ig az Önismereti Filmes Műhely keretein belül gyermekvédelmi intézetben élő fiatalokkal dolgoztam.”
