Karácsony Gergely főpolgármester vezetésével a Fővárosi Önkormányzat 2022-ben határozottan fellépett a városképet rontó reklámmolinók ellen. A főváros rendeletei szerint a hirdetőfelületek méretét legfeljebb 9 négyzetméterben maximálta, néhány kerület pedig, például a XIII., még ennél is szigorúbb, mindössze 2 négyzetméteres korlátot állított fel.
A helyzet 2024. végén változott meg:
a kormányzat a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva átírta a vonatkozó törvényeket.
Az új jogszabály lehetővé teszi digitális billboardok (akár 15 négyzetméteres képernyők), reklámhálók, tetőreklámok és óriásplakátok használatát is. A „magasabb szintű jogszabály módosítása miatt az önkormányzatok sorban módosítani kénytelenek a meglévő településképi eljárásukat, mivel nincs többé ráhatásuk arra, hogy ki, hol, milyen reklámot helyez ki a település területén lévő épületek homlokzatára” – mondta Keszthelyi Dorottya DK-s fővárosi képviselő a klímavédelmi, közlekedési és városfejlesztési bizottság ülésén.
A XIII. kerület példája jól mutatja a változás mértékét: a 2 négyzetméteres limit helyett most 15 négyzetméteres óriásreklámok is megjelenhetnek az épületek falain. Noha új óriásplakátok telepítését nem engedélyezi a rendelet, a meglévő, országosan mintegy 25 ezer darabos készletet nem érinti korlátozás.
A fideszes Sára Botond vezette Fővárosi Kormányhivatal szerint a szomszédjogokra vonatkozó törvény 2024-es módosításával és az új építészeti törvénnyel a fővárosi önkormányzat hatósági kompetenciája gyakorlatilag megszűnik a homlokzati reklámügyekben.
Emiatt már kétszer is törvényességi felhívást kapott a főváros, ám az továbbra sem módosítja a rendeletét. Budapest vezetése nem adja fel könnyen a pozícióit és kihasználja azokat a jogi lehetőségeket, amelyeket a törvény még biztosít nekik. Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója szerint van már precedens arra, hogy „a jog kalapácsával leverettünk egy illegálisan kihelyezett reklámhálót”.
A főváros álláspontja szerint azokra a reklámhálókra, amelyek a házfalakon túlnyúlva a járda feletti légtérbe kerülnek, közterület-foglalási engedélyt kell igényelni, mivel a járdák fővárosi tulajdonban vannak.
A társasházak ellenállásának oka egyértelmű: egy jól elhelyezkedő épületen feszített reklámháló havi több millió forintos bevételt generálhat a lakóközösség számára, ami jelentősen csökkenti a közös költségeket. A főváros már 14 hatósági eljárást indított, amelyből hat esetben sikerült elérni a reklámhálók eltávolítását. Az Alkotmánybíróság idén júniusban megerősítette Budapest jogát a szigorú szabályozásra, ám az új jogszabályi környezet még nem volt a döntés tárgya.
A szabályozás enyhítése azonban nem csupán a társasházak anyagi érdekeiről szól.
A kültéri reklámfelületek kulcsfontosságú szerepet játszanak a kormány kommunikációjában,
hiszen ezeken keresztül juttatják el üzenetüket a szélesebb közönség felé. A Rogán Antal minisztériuma alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal átlagosan mintegy 150 milliárd forintot költ évente különböző kormányzati és állami intézmények hirdetésére. Az ügynöki tevékenységre kiírt közbeszerzéseket évek óta a mára milliárdossá lett Balásy Gyula cégcsoportja nyeri el.
A reklámfelületek tulajdonosi köre is beszédes: a legnagyobb reklámvállalatok, például a Publimont, ami 7300 óriásplakáttal rendelkezik, vagy a Mahir-csoport egyaránt Mészáros Lőrinchez vándorolt. Fontos hirdetési felületeket szerzett meg az Orbán-kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló Garancsi István is, aki az ESMA-t szerezhette meg – a cég a villanyoszlopokra elhelyezett plakátokat kezeli, de van óriásplakátja és egyéb felülete is.
A rendszer tökéletesen kiépült: a közpénzekből finanszírozott hirdetési megbízásokat a kormányhoz közel álló cégek kapják, majd ugyanezen cégek reklámfelületein jelennek meg az állami üzenetek. Ezt a zárt rendszert az újonnan bevezetett országos reklámkataszter is megerősíti, amely elvileg a piac tisztaságát szolgálja, de gyakorlatilag a már meglévő tulajdonosi struktúrát rögzíti.
A városfejlesztési bizottság elnöke, Vitézy Dávid szerint a jelenlegi irány Budapest nemzetközi megítélését veszélyezteti. „A kormány a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva oly mértékig engedi szabadon a közterületi reklámkihelyezést az egész országban, hogy
nemcsak Bukarest fog rendezettebbnek tűnni Budapestnél, hanem Új-Delhi is”
– mondta. Vitézy városrombolásnak nevezte a helyzetet, „bárki, bárhol, bármilyen reklámot kitehet a saját ingatlanaira önkormányzati engedély nélkül”.
Amíg Bécs, Varsó és Prága szigorú korlátozásokat vezetnek be a közterületi reklámokra, addig Magyarországon éppen az ellenkező irányba indult a szabályozás.
Politikai szempontból sem véletlen az időzítése a reklámfelületek felszabadításának – választások közelednek –, ám ez nem mentesít ennek városromboló hatásától, ami hosszú távon Budapest gazdasági és turisztikai pozícióját veszélyezteti.
„Az a balkáni reklámkupleráj, ami a reptérről bevezető gyorsforgalmi út mentén van Budapesten, elképzelhetetlen egy hozzánk hasonló történelmű országban”
– mondta Vitézy Dávid.
A vita egy másik ága a főváros főútjain található, gyakran leromlott állapotú régi telefonfülkék esete. Ezekben a legtöbb esetben már telefon sincs, mégis a helyükön maradnak, nem véletlenül. A kormány speciális jogszabályokkal védi ezeket, és bár a járda felől elhanyagolt telefonfülkéknek tűnnek, az autósok felé reklámhordozók.
Vitézy Dávid a főjegyző bevonásával keresi a jogi eszközöket, hogy fellépjen a Nagykörút, a Rákóczi út és a Bartók Béla út mentén található elhagyatott telefonfülkék ellen, kihasználva, hogy a főváros a közterületek tulajdonosa.
Nyitókép: Huszár Boglárka
