Powered by RedCircle
A Dankó utca 20–22-ben általában 13-15 ember élt egy szoba-konyhás lakásban, elképesztő volt a zsúfoltság az 1920-as, 30-as években, meséli Verő-Valló Judit szociológus, történész, a Dankó utcai cigányzenészek és a 20–22-es számú ház kutatója. Mindenféle országrészekből érkeztek ide a zenészek, és azért találták meg a környéket, mert a körúti kávéházakhoz és orfeumokhoz járótávolságra volt, de itt olcsóbb lakásokhoz lehetett jutni.
A cigányzenész életmód nehéz kereset volt, végül a Dankó utcában összebútoroztak a legszegényebb emberek, magyarázza a kutató.
Az eset, amelyik végül a sajtó és a közvélemény figyelmét is felhívta a súlyos körülményekre, Kóczé Gergely cigányzenész halála volt, aki az első világháború után munkaképtelenül hazatérve hat gyermekét vesztette el egymás után tbc-ben, majd ezután öngyilkosságot követett el. Ezek után kezdtek többet írni a környékről, amely egyszerre volt a város egyik nyomorúságos része, ugyanakkor a harmincas évek egyik világsikerének, a magyarországi rajkó zenekaroknak a bölcsője. A dolog végső szomorúsága, hogy a rajkó zenekarok, amelyekben kisgyerekek játszottak, bár kiugrási lehetőséget jelentettek nekik, ugyanakkor sok esetben nem adtak ilyet valóságosan, hanem inkább a munka nélkül élő, itthon maradt nagycsaládok életben maradását tették lehetővé.
Ha érdekli, hogy
- milyen volt 13-15 embernek egy lakáson osztozni;
- miért lett a Madách utcából Dankó utca;
- mi lett a nyomorrazziák következménye az első világháború után;
- mennyiben hasonlítanak a Tahiti és a Dankó utcai nők;
- hogyan indultak a világhírű rajkó zenekarok a Kálvária tér és a Dankó utca sarkán;
- hogyan vette fel a küzdelmet a cigányzene a jazzel szemben;
- mi lett a Dankó utca 20–22-ben lakók sorsa a 30-as évek végén.
Hallgassa meg a Csakugyant, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről. Ott vagyunk a Spotifyon, megtalál az Apple Podcastok közt, de a YouTube-on is.
Fotók: Verő Ákos és Karancsi-Albert Rudolf
