Az irodához sokféle terület tartozik, kezdjük az interkulturális referenssel, ő mivel foglalkozik? 

Józsefvárosban majdnem tízezer külföldi él, a nyugat-európai diákoktól kezdve egészen azokig, akik háborús vagy gazdasági válság sújtotta országokból érkeztek, sokszor menekültstátusz nélkül. A kerület tehát nemcsak soknyelvű, hanem rendkívül sokféle sors is találkozik benne, ezért különösen fontos, hogy mindenki hozzáférjen az alapvető szolgáltatásokhoz, nyelvtől és státusztól függetlenül.  

Az egyik legnagyobb kihívás a nyelvi akadálymentesítés. Ez égető probléma az egészségügyben, de ugyanígy jelen van az ügyfélszolgálaton, az anyakönyvi irodában vagy akár a szociális ellátásban is. Vannak, akik önkormányzati helyiséget szerettek volna bérelni, mások pedig azt kérdezték, indítunk-e magyar mint idegen nyelvtanfolyamot felnőtteknek, ezt jövőre el is indítjuk. A kerületi iskolákban és óvodákban már most is működik: a sulikban 83 külföldi gyermek tanul idén magyarul. A civil partnereinkkel – mint az Artemisszió Alapítvány, a Mira Interkulturális Ház vagy a Menedék Egyesület – közösen több új programot is elindítottunk: például az Interkulturális Hozzáférési Szolgálatot, ahol a kerületi szakemberek angol és orosz nyelvű támogatást kaphatnak, ha külföldi ügyfelekkel dolgoznak, vagy eligazítást kérnek jogi státuszokkal és egészségügyi ellátással kapcsolatban.  

Súlyos probléma még, hogy a külföldiek – főleg, akiknek nincs érvényes tajkártyájuk – nem mindig kapnak megfelelő egészségügyi ellátást. A jog szerint a háziorvosnak a menekültstátuszú embereket akkor is el kellene látnia, ha nincs kártyájuk, de ezt sokan nem tudják. Mi ilyenkor megpróbálunk közbelépni. 

Nőügyek. Van valami speciális józsefvárosi probléma, ami a nőket érinti? 

Nemcsak Józsefvárosban gond a családon belüli erőszak, de sajnos nálunk is sokan kérnek segítséget, a Szociális Támogatások Irodájához idén 300 jelzés érkezett ilyen esetekről. 

Az egyik legfontosabb kezdeményezés az Óvóhely, amely az EU-s DAPHNE-CERV pályázat támogatásával valósul meg. A program célja a komplex, traumatudatos segítségnyújtás: nemcsak szociális munkások, hanem pszichológusok és jogászok is részt vesznek benne, sőt krízislakások kijelölésében és a jelzőrendszer szereplőinek – például a rendőrségnek – az együttműködésében is kulcsszerepet vállal. A közös esetmegbeszélések is azt a célt szolgálják, hogy a rendszeren belüli szereplők – szociális munkások, rendőrök, segítők – ne egymás mellett, hanem egymással dolgozzanak. 

A másik fontos nőügyi kérdés a menstruációs szegénység. Borzasztóan megalázó helyzet, ha valaki kénytelen vécépapírral vagy más, nem higiénikus eszközzel pótolni a betétet. A kerületben ezért több helyszínen is ingyenes betétautomatákat helyeztünk ki. 

Ezt használják a leginkább rászorulók, eljut hozzájuk a hír? 

Szerintem létező igényt elégít ki a program. A kihelyezett betétautomatákból mintegy 570 csomag fogy el egy hónapban. Ezenfelül nagyon szeretnénk elérni, hogy az iskolai védőnők is beszéljenek a menstruációs egészségről a kerületi sulikban. 

A nőügyi referens feladatköre nemrégiben kibővült az LMBTQ-ügyekkel is, itt mi várható? 

Ősszel lesz egy képzésünk az előbb is említett EU-s pályázat keretében, amiben a családon belüli erőszak LMBTQ+ áldozataival fogunk foglalkozni. Emellett jövőre már a Pride-hétbe be fogunk kapcsolódni, és melegbarát rendezvényeket fogunk tartani. Feladat továbbá, hogy az önkormányzatban és az intézményeiben dolgozókat a legtöbb információval lássuk el ezekről a célcsoportokról, és ez igaz az LMBTQ+ emberekre is, tehát hogy kifejezetten csökkentsük az előítéleteket a saját berkeinkben.  

Ha bárki panasszal él ebben a témában az önkormányzatra vagy bármely intézményére vonatkozóan, akkor az LMBTQ+ referens dolga azt kivizsgálni és egyfajta belső ombudsmanként eljárni. Eddig ilyen esettel még nem találkoztunk. A fentieken túl szerintem nagyon fontos az – akár egy coming out esetében is –, ha azt látják, hogy egy kerületben még az önkormányzat is nyitott a kérdésben. De még promóznunk kell, hogy ez a programrész is létezik, talán azért sem futott be hozzánk megkeresés, mert még nem tudnak róla elegen. 

Fogyatékosság, akadálymentesítés. Fizikailag ez betont, acélt és nagyon sok pénzt takar. Ebben mi a szerepe az irodának? 

A megkeresések és a jelenlegi feladatok egy jó része ugyan direkt módon kapcsolódik az akadálymentesítéshez, de a megvalósítása nem a mi feladatunk: ebben a városfejlesztés, a Rév8 és a JGK dolgozik, ki-ki a saját kompetenciakörében. Fogyatékosügyi referensünk, Katona Krisztina azon munkálkodik, hogy a lakosok bejelentései és az önkormányzati intézmények, tervezett beruházások esetében a fogyatékosügyi szempontok egységes módon érvényesüljenek a tervezés és a kivitelezés folyamatában is. 

A fizikai akadálymentesítés kéz a kézben kell járjon az infokommunikációs akadálymentesítéssel, ami az adott szolgáltatásról szóló információk és magában a szolgáltatási térben történő tájékoztatás akadálymentesítését jelenti. A kiírások érthetően, vizuálisan könnyen kezelhető módon jelennek meg a szolgáltatás helyszínén és az önkormányzati honlapon is. Az utóbbi évek nóvuma az önkormányzati hírek megjelenése az úgynevezett KÉK, azaz könnyen érthető átírásban, ábrákkal kiegészítve. Ez a szolgáltatásunk elsősorban az értelmi sérült lakosoknak szól. 

A referens munkájának másik jelentős pillére szakmailag kísérni a hivatalt a jövőbeni megváltozott munkaképességű munkatársak fogadására. Jelenleg is folyik az átvilágítás a Skilly nevű szervezet koordinációjában. Ennek keretében a különböző szervezeti egységek szisztematikus feltérképezése történik a fizikai hozzáférésre és a munkavállalók attitűdjére fókuszálva. Már van egy olyan pozíciónk, amit a Skilly támogató szolgáltatásán keresztül, az ő adatbázisukra alapozva, kizárólag megváltozott munkaképességű emberek számára hirdetünk meg. A referens munkája azért a két említett területnél szélesebb körű. Elmondható, hogy a helyi civil szervezeteket is bevonva keressük azokat az utakat és rendszerszintű megoldásokat, melyekbe az egyedi ügyek becsatornázhatók. 

Az irodához tartozik a romaügy is, ahol is nemrégiben új romaügyi referens, Jóni Judit kezdte meg munkáját. Őt még talán túl korai lenne kérdezni, mik a romaügyből azok a témák, amik az irodához tartoznak? 

Igen, egyfajta átmeneti időszak volt, amikor nem volt romaügyi referens a hivatalban. Ami szerintem az egyik legfontosabb előrelépés, az a roma gyakornoki program. Ennek kimondott célja, hogy minél több roma munkavállalónk legyen a közigazgatásban. Jelenleg 18 gyakornoki helyet tudunk biztosítani a hivatalban, ezek betöltésére várunk jelentkezőket. 

Az szerintem nem kérdés, hogy a romaügynek van egy erős szociális vonulata, ennélfogva a szegénység enyhítésére szolgáló programjaink nemcsak romákat érintenek, hanem mindenkit, akik különféle nehézségekkel küzdenek. 

Az elfogadott Roma Program sok tekintetben felülvizsgálatra szorul, de néhány pontot fontos lehet kiemelni: elindult az élelmiszercsomag program, amelyet várandós, mélyszegénységben élő nők számára dolgoztunk ki. Kibővítettük a Balogh Paci-ösztöndíjat. Pályázatot hirdettünk roma témájú köztéri szobor létrehozására, Setét Jenő és Járóka Sándor emlékére. Dolgozunk roma személyekhez köthető emléktáblák és közterület-elnevezések koncepcióján, például a Dankó Pista-emléktábla vagy a Czinka Panna-kert létrehozásán. Ami még elindult és jelenleg is működik, azok az ingyenes szűrőprogramok. A romák egészségügyi állapota kulcsfontosságú eleme a roma stratégiának, ezért különösen lényeges, hogy az ingyenes szűrő alkalmaink mindenkihez eljussanak. 

Hogyan lesz valaki esélyegyenlőségi irodavezető? 

Végzettségemet tekintve társadalom- és szervezetpszichológus vagyok, jelenleg az ELTE szocializáció és társadalmi folyamatok doktori képzést végzem. Az egyetem után szervezetfejlesztésben kezdtem el dolgozni, utána pedig a Momentum központi csapatában vezettem a HR-t.  

Számomra mindig a cselekvés és a társadalmi változás volt a legfontosabb, jelenleg ezt leginkább az önkormányzatiságban látom, itt érzem úgy, hogy igazán lehet hatni. A társadalmi egyenlőtlenségek iránti érzékenységemet otthonról hozom. Édesanyám 30 éven keresztül volt a Burattino Iskola és Gyermekotthon vezetője, ahova hátrányos helyzetű gyerekek járnak – gyerekkoromtól velük táboroztam, velük nőttem fel. Az innen hozott tapasztalat és elkötelezettség az, ami ma is meghatározza, hogyan gondolkodom a társadalmi igazságosságról és a közösségi felelősségről. 

Fotók: Mile Máté