Powered by RedCircle
Fény, durranás, zápor címmel 10 fiatal előadásában színházi emlékfejtésre hívja a nézőket a Kesztyűgyárba és környékére az Emlékezés Színháza a Holokauszt emléknapjához kapcsolódóan. Az előadáson középiskolások szerepelnek, akik a közelmúltban interjút készítettek idős, háborút megélt emberekkel.
„Maga a Teleki tér története nagyon különleges, mert itt a nyilas hatalomátvétel másnapján beszélhetünk egy fegyveres ellenállásról a németek és a nyilasok ellen. Ez egy különleges dolog, viszont rengeteg kérdést vet fel, és szinte csak a szóbeli emlékezet őrzi, bár igaz, hogy tíz éve előkerült valakinek a naplója, aki ott volt, és részt vett az ellenállásban”, mondja a Csakugyanban Kallós Viola, társadalmi-politikai színházi szakember, közösségi színházi rendező a kerületben Kis Varsónak nevezett, az elbeszélések szerint néhány napig tartó spontán fegyveres ellenállásra utalva, és hozzáteszi, „mi a háború megélt, emberi valóságával foglalkozunk, a történeti bizonyítékok másodlagosak ebben a tekintetben. A történetekben egyébként főleg kérdések maradtak. Ami engem nagyon érdekel még, hogy melyek voltak azok a spontán döntések, az a fajta ellenállás, amellyel napi szinten találkozunk, de nem üti meg a történetírás ingerküszöbét. Pedig fontos, mert valódi azonosulási felületet is adhat az eseményekkel, hiszen kiderül belőle, hogy egy ember hogyan őrizte meg az értékrendjét, az integritását egy ilyen nehéz politikai helyzetben.”
