Powered by RedCircle

„A 19. században már tömegesen jelentek meg egyedülállók a fővárosban, nemcsak férfiak, hanem nők is, de nagyjából az első világháború utánra alakult ki az, hogy egy nő lakhat egyedül, és nem vetül rá a prostitúció árnyéka azonnal. Korábban általában a keresete sem engedte meg, hogy ezt a fajta lakást kifizesse”, mondja Verő-Valló Judit szociológus, történész, az Egyedül a nagyvárosban: Garzonotthonok és lakóik Budapesten a 19. század derekától az 1940-es évekig című könyv szerzője, aki a budapesti garzonlakások és a lakások bérlőinek életét kutatta.  

„Nagyon nagy ellenállásba ütközött a garzonlakások építése”, meséli, a korabeli sajtóban megjelent vélemények alapján azért is tekintették „nemzetgyilkos” lakástípusnak, az „egy se-rendszer” népszerűsítőjének a garzont, mert úgy vélték, a fiatalok a kis lakások miatt nem alapítanak családot. Mindeközben a 30-as évek végére a házakban a lakások fele már garzonlakás volt, a családalapítás kitolódásának meg valójában az egzisztenciális nehézségek és a gazdasági válság voltak az okai. 

A 19. századi garzonlakások viszont nem a maihoz hasonlítottak: lehetett bennük több szoba, de konyha csak jelképesen, viszont magasabb komforttal, fürdőszobás felszereltséggel bírtak, ami a 19. században igazi luxusnak számított. A lakástípus az 1920-as évek végére, 30-as évek elejére már nagyrészt a tisztviselő réteget célozta, a hivatalhoz jutott nők már megengedhették maguknak. 

Csakhogy a garzonnők megjelenése olyan normaváltozás volt, amit nehezen emésztették meg a 30-as években. „Válnak a nők, és ráadásul még utána egyedül is élnek. Skandalum.” A garzonnőket nyomorult sorsú lányokként festették le a korabeli sajtóban, akik önmagukban nem tudnak megállni a lábukon, vagy egyenesen feslett erkölcsűként, hiszen akit nem felügyel senki férfiember, azzal „bármi megtörténhet”. Hozzá kell tenni, hogy az anyósjelöltek a garzonférfiakat sem szerették vőként látni, de ez lényegesen kisebb bélyegnek számított, mint garzonnőként élni. 

Ezt vállalta fel nyilvánosan Gobbi Hilda, aki nem összeköltözött nagyanyjával és édesanyjával, hanem kibérelt nekik és magának egy-egy külön garzonlakást. A háború utáni női generáció nagyon nehéz helyzetben volt, magyarázza a történész, hiszen őket kizárólag arra nevelték, hogy családanyák legyenek, ehhez képest sokaknak hirtelen pénzt kellett keresni, és eltartani egy családot, amire egyáltalán nem voltak felkészülve, ehhez járultak még a korabeli előítéletek. Ebben volt különleges Gobbi Hilda példája. 

A podcastból kiderül még, hogy

• mi tette szükségessé a garzonlakások kialakítását;
• külföldön milyen más megoldásokat találtak ugyanerre a problémára;
• mit jelent a „burdosház” fogalma;
• hogy nézett ki a garzonházak társadalma;
• mennyiben nehezítette a garzonotthonok lakóinak sorsát a gazdasági válság és a háború előtti rettegés.

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a következő beszélgetésekről. Itt megteheti: Spotify / Apple / YouTube