Photovoice címmel indul várostörténeti műhely a Józsefvárosi Múzeumban. A program azoknak a kerületi lakóknak szól, akik szeretnék megmutatni személyes történeteiken és fényképeiken keresztül azt, hogy hogyan változott a kerület, milyen ma és milyen volt régen a mindennapi élet Józsefvárosban. A Photovoice módszer lényege, hogy a résztvevők
a saját fotóik segítségével beszélnek a környezetükről:
egy-egy kép kiindulópont lehet emlékek, tapasztalatok vagy problémák felvetésére, megosztására.
A műhely során a résztvevők régi családi fotókat vagy akár frissen készített képeket is hozhatnak, amelyek a lakóházakról, utcákról vagy a hétköznapi élet pillanatairól szólnak. A közös beszélgetésekben ezek a képek segítenek felidézni a kerület múltját, és megérteni azt is,
hogyan alakult át az itt élők életkörnyezete az elmúlt években.
A program nemcsak dokumentálni szeretné a helyi történeteket, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a résztvevők egymás nézőpontját is megismerjék.
Szemző Hanna, a program egyik házigazdája (és a Városkutatás Kft. szociológusa) azt mondta, hogy elsősorban olyan fotókat várnak, amelyek a 90-es évek kezdetétől „datálódnak”: „Azt vizsgáljuk majd, hogyan alakultak át ezek a városok 90-től kezdve, leginkább az örökségvédelemre helyezve a hangsúlyt, de azt is nézzük majd, hogyan alakult át a lakáspiaci vagy az építési szabályozás, hogyan változik a környezet, és azt is, hogy
mennyire veszik komolyan az emberek az egész építészeti örökség kérdését.”
A 90-es éveket nem véletlenül jelölték meg határpontként. „1990-től indult el a privatizáció, ami a legnagyobb változást jelentette az épületállomány esetében is.”
A műhely az Osztrák Akadémia által finanszírozott kutatáshoz, a TransHerit projekthez kapcsolódik, amely azt vizsgálja, hogyan változnak az európai városok lakóházai és lakókörnyezetei. A kutatás egyik fontos kérdése, hogy a városi átalakulások – például felújítások, új funkciók vagy társadalmi változások – miként hatnak a helyben élők mindennapjaira. A Photovoice módszer ebben azért különösen hasznos, mert a lakók saját szemszögéből mutatja meg a változásokat: „a lényeg az, hogy ennek az átalakulásnak
a személyes narratíváját
próbáljuk fényképeken és a beszélgetésen keresztül megérteni” – mondja Szemző Hanna.
A szervezők azt remélik, hogy a közös fotóelemzésből nemcsak személyes történetek és emlékek kerülnek elő, hanem egy árnyaltabb kép is kirajzolódik arról, milyen ma Józsefvárosban élni. A műhely így egyszerre kutatási program, közösségi beszélgetés és vizuális történetmesélés: lehetőség arra, hogy a kerület lakói a saját képeiken keresztül mondják el,
mit jelent számukra az otthon és a városrész, ahol élnek.
A program kézzelfogható eredményeket is hoz majd, de ezek mibenléte a folyamat során konkretizálódik majd Szemző Hanna szerint. „Az, hogy pontosan milyen típusú kifutása legyen a programnak, ezt mi magunk szeretnénk majd a résztvevőkkel megbeszélni. Nekünk nagyon sok ötletünk van, akár lehet egy kis kiadványt, bookletet kinyomtatni, vagy valamilyen online összefoglalót készíteni, ezt majd akkor fogjuk pontosan megbeszélni.”
A műhely a Photovoice módszerére épül, amely egy részvételi kutatási forma: a résztvevők fényképeken keresztül mutatják be saját tapasztalataikat, majd közösen beszélgetnek a képek mögötti történetekről. A módszert az 1990-es években dolgozta ki Caroline C. Wang és Mary Ann Burris azzal a céllal, hogy a kutatásban megszólalhassanak azok is,
akiknek a hangja ritkábban jut el a döntéshozókhoz.
A módszer egyszerre kutatási eszköz és közösségi párbeszéd, amely segít láthatóvá tenni, hogyan élik meg az emberek a saját környezetüket. Szemző Hanna így konkretizálta azt, hogyan zajlik majd a folyamat. „Ha valaki behoz például egy lefényképezett lakatot egy ház belsejéből, akkor azt látjuk, hogy az az airbnb elterjedéséről is szólhat, és akkor arról tudunk beszélni. Annak a szubjektív lenyomatát akarjuk létrehozni, hogy az emberek, hogy élték meg az elmúlt évtizedeket, hogyan változhatott Józsefváros.”
Lehet képeket hozni akár a Corvin–Szigony-projekt megvalósulása előtti állapotokról is. „Ha valaki hoz erről egy fotót, akkor beszélhetünk arról is, hogy
mennyire drasztikusan megváltozott Józsefváros,
maga a kutatás alapvetően azzal a lakásállománnyal foglalkozik, amit 1867 és 1914 között építettek Budapesten, ebből tűnt el a projekt következtében egy nagy szelet, tehát kvázi valaminek a hiánya is egy fontos információ.”
A Photovoice-ot világszerte számos társadalmi és egészségügyi kutatásban alkalmazták már. Egy ugandai projektben például fiatalok kaptak fényképezőgépet, hogy dokumentálják azokat a körülményeket, amelyek szerintük befolyásolják a várandós nők egészségét. A képeken többek között a kórházakhoz vezető nehéz közlekedést, a szegénység hatásait és az egészségügyi ellátás hiányosságait örökítették meg. A fotók és a hozzájuk kapcsolódó történetek később segítettek abban, hogy a
helyi közösségek és döntéshozók jobban megértsék a problémákat.
A szervezők szerint a közös fotóelemzés nemcsak kutatási eredményeket hozhat, hanem párbeszédet is indíthat a városrész múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Fotó: Nagy Gyula / Fortepan és Huszár Boglárka
