Powered by RedCircle

A metoo kapcsán előtérbe került ez a fogalom, és elindult egy hatalmi átrendeződés is. Ennek során a férfiak kiszabadultak vagy kezdtek kiszabadulni a szerepeikből, magyarázza Gyuricza. „A modern kori maszkulinitásban történtek változások. Elvárások szintjén is más prioritások jöttek létre férfiaknál, mint a metoo előtt, vagyis teljesen más elképzelésekkel mennek bele egy kapcsolatba, mint előtte.”

Az intézmények az utóbbi években komolyabban kezdtek arra vonatkozó szabályokat hozni, hogy hatalmi visszaélések ritkábban vagy lehetőleg egyáltalán ne történjenek meg, a pszichológus és pop-art művész szerint pedig ez jó és üdvözlendő, mert

viszont „nem várható csak az intézményektől, hogy erre legyen megoldás. A független médiától kezdve az oktatásig – mindenhol végig kell gondolnunk, hogyan is állunk a konszent, a beleegyezés kérdésével.” Ez nem egyszerűen egy kívülről várható változás ugyanis. 

Bár gyakran ismételt és fontos mondat, hogy „a nem, az nem”, valójában „a konszent, a beleegyezés nem egy vakupillanat, hanem egy folyamatos kalibráció, amit minden kapcsolatunkban folytatunk minden időpillanatban, és ennek prototípusa az a séma, amit nagyon kora gyerekkorból hozunk”, magyarázza Gyuricza. Vagyis az, hogy mit éltem át gyerekkoromban az elsődleges kapcsolódásaimban, alapvetően meghatározza, hogy tudok-e határt tartani, ki tudom-e mondani az igényeimet, mennyire félek egy kapcsolat elvesztésétől vagy esetleg könnyedén gázolok át mások határain. Ebben a tekintetben nagyfokú tudatosságra van szükségünk, ha egyenlő és kölcsönösen jutalmazó kapcsolatokban szeretnénk részt venni. 

„Új ismeretség esetén minden fizikai közeledésnél fel kell tenni egy kérdést”, állítja Gyuricza, ami arra vonatkozik, hogy a fizikai közeledés megtörténhet-e, elkezdődhet-e. „Ez a nagyon pici bénaság az az ár, amit meg kell tenned azért, hogy utána a másikat például megcsókolhasd.” 

Jelentős nehézség azonban, hogy a vágykészletünk egyáltalán nem érte utol azt a fajta dinamikát, amit a konszent fogalma alapján működtetni próbálunk. Vagyis az emberek jelentős részét a hatalmi egyenlőtlenség izgatja fel, a kapcsolatokról háborús metaforákról beszélünk, eközben viszont egyenlő kapcsolatok kialakítására törekszünk, és ez a két törekvés egyszerre van jelen bennünk. 

Ahhoz, hogy egyáltalán el tudjak kezdeni a beleegyezésről gondolkodni és párbeszédet folytatni, Gyuricza szerint „azt kell megértenem, hogy mi az alapvető hiedelmem a szexualitásról, a kapcsolatokról, a társadalomról. Ezek tisztázása nélkül értelmetlen két ember párbeszéde a konszentről”. De azt tudni kell, hogy „lehetséges egyenlő, harmonikus emberi kapcsolatot létrehozni, ennek az a feltétele, hogy meglegyen a bizalom, lehessen nemet mondani, és ez ne legyen büntetve.” 

A párbeszédnek és az egyenlő kapcsolatnak pedig alapfeltétele az, hogy úgy gondoljuk, „testi autonómia van, és én döntöm el, hogy a testemre tetoválom Jézus Krisztust, vagy felveszek egy kék pólót, vagy valakit megölelek.”

A beszélgetésből kiderül még, hogy 

• miért kell Gyuricza szerint mindig kérdést feltenni egy közeledés folyamán, miért nem biztosak a testi jelek a másik részéről;
• milyen irányba rendeződik át a társadalmunk nemi szerepek tekintetében; 
• miért nem volt a férfiaknak kiemelkedően lényeges a történelem során, hogy a nők is jól érezzék magukat az intim együttlétben; 
• mit jelent az, hogy a nemet mondásnak nincs következménye – lehetséges-e ilyesmi; 
• hogyan függ össze az anya-gyermek kapcsolat a kontroll kérdésével és a későbbi párkapcsolati mintákkal. 

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről: Spotify, Apple, YouTube – ahogy tetszik.

Fotók: Mile Máté