Egészségtudatosak a kerületben élők?

Próbálnak azok lenni. Van érdeklődés a tematikus szűrőnapok iránt, jellemzően a 40 és 60 közötti korosztályban. De a rizikófaktorok, az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás nagyon jellemzőek a kerületben is. Ez a 3 okozza a legnagyobb rizikót a kardiovaszkuláris betegségeknél, és ezekről a káros szenvedélyekről nagyon nehezen tudnak lemondani az emberek, egészségtudatosság ide vagy oda.

Mit tapasztaltak, mennyire vált be a Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR)? A bevezetésének idén nem volt egyöntetű a szakmai támogatása. 

Az a legnagyobb bajunk, hogy sokan foglalnak időpontot, és nem jönnek el, ezzel mintegy elveszik a lehetőséget az ellátásra váróktól. Miután a JIR-en keresztül jelentkeztek, arra sincs esély, hogy elérjük és megkérdezzük, egyáltalán eljönnek-e. Persze a rendszernek van jó oldala is: vannak olyan rendeléseink, amik nincsenek kihasználva, ilyen például az allergológia, a sebészet, ezekre a rendelésekre át tudnak jönni a szomszéd kerületekből is, tehát jó a betegeknek, mi pedig anyagilag járunk jobban, mert ha több betegünk van, akkor – bizonyos határok között – nagyobb a bevételünk a társadalombiztosítótól.

Van olyan szakrendelés, ahol nincs elegendő szakember?

Az országos hiányszakmák, a szemészet, kardiológia, bőrgyógyászat, reumatológia, ortopédia nálunk is problémát jelenthetnek. Van egy finanszírozási szerződésünk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel, és bizony a felsorolt szakmákban nem tudunk elég szakorvost biztosítani ahhoz, hogy a szerződésben szereplő óraszámok működjenek. Ezeket sajnos kénytelenek vagyunk szüneteltetni. Szakdolgozókból nincs akkora hiány nálunk, hogy ne tudjunk rendelést működtetni, de azt azért hozzá kell tenni, és ez az orvosokra is igaz, hogy nagyon sok nyugdíjasunk van.

Milyen megoldások lehetnek erre a problémára?

Az önkormányzat jelentős összeggel támogat minket, ezzel tudjuk segíteni, hogy a dolgozók több bért kaphassanak, mint a törvényileg előírt minimum. Így tudunk magunkhoz csábítani orvosokat. A kardiológiára ezzel a többletdíjazással tudtam szakorvost szerezni, március 1-től tehát a kardiológia kérdése megoldódott, de a többi felsorolt szakmában azért komoly gondjaink vannak.

Korábban felmerült, hogy államosítják az önkormányzati fenntartású intézményeket. 

Most, közvetlenül a választások előtt nincs erről szó. Ha marad a jelenlegi kormányzat, akkor nagy valószínűséggel megcsinálják az államosítást, de az nagyon szerencsétlen dolog lenne. Az éves kiadásunk durván 4 milliárd forint. A társadalombiztosítótól kapunk körülbelül 3,5 milliárd forintot, és a kettő közti különbséget az önkormányzat fizeti. 

Ha ezt az összeget nem kapná meg a rendelő, az veszélyeztetné a működést?

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez az 500 millió forint ugyanúgy a rendelkezésre állna, ha állami kézbe kerülne a szakrendelő. Például nem tudnánk ilyen eszközparkkal gyógyítani, nem tudnánk fölvenni hiányszakmákba orvosokat, és egy csomó hasonló jellegű projektet sem tudnánk fizetni. Normál körülmények között a társadalombiztosítótól kapott finanszírozásból munkabért fizethetünk, az intézmény fenntartási költségeit fedezhetjük, de eszközöket már nem szerezhetünk be, az épület fenntartását nem oldhatjuk meg. Tehát első körben az eszközök pótlása, a fogyóanyagok beszerzése, következő körben pedig az épület állagának megóvása, vagy jelenlegi szinten történő fenntartása hozhatna problémát, ha nem kapnánk meg az 500 milliót. 

Hogyan látja, milyen állapotban van jelenleg az egészségügy? Mik a válság látható jelei?

Jelen pillanatban a 6000 körüli háziorvosi praxisból 1000 betöltetlen, vagyis az ország lakosságának körülbelül az egyhatoda nem kap rendes háziorvosi ellátást. Persze van helyettesítés, de a helyettesítő orvos 2 órában dolgozik. Ennyi idő alatt egy 1500 fős körzetet nem lehet ellátni. Ha a háziorvosok nem tudják megfelelően szűrni a betegeket, akkor jóval nagyobb terhelés éri a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátást. Nagy a szakemberhiány minden területen. 100 milliárd körüli adósságuk van az intézményeknek. Az emberek nem akarnak az egészségügyben dolgozni: nem tudják feltölteni a rezidens képzési számokat, mert nincs elég jelentkező. Betegenként 1500 forintot fizet a társadalombiztosítás. Ez megalázó. Egy korrekt vizsgálathoz 20 percre van szükség, 1 óra alatt 3 beteget lehet ellátni. Azaz 1 óra alatt 4500 forint bevételt lehet termelni úgy, hogy ebből a béreket és az infrastruktúra fenntartását is fedezni kellene.

Eléggé elkeserítő kép rajzolódik ki.

Mindig azt mondom, hogy az egészségügy egy szakma. Ám ma az egészségügy abszolút át van politizálva. Azzal, hogy átkerültek a kórházak állami fenntartásba, nem lett jobb a kórházi ellátás. Amit előnynek gondoltak, azt kicsiben ki kellett volna próbálni egy megyében, vagy régióban, és utána bevezetni az egész országra, ha működik. A másik: változtatni mindig úgy kellene, ahogyan egy orvosi terápia zajlik. Ha valaki kap ötféle gyógyszert, aztán nem gyógyul, akkor nem egyszerre kell lecserélni az ötöt, hanem egyenként. Ugyanezt meg lehetne csinálni az egészségügyi ellátórendszerben is.

Mik a megoldások?

Mi kell a háborúhoz?  Pénz, pénz, pénz. Ugyanez a helyzet az egészségügyben. Kellene egy tudatos szervezés vagy átszervezés, aminek az egyik része a megfelelő számú egészségügyi dolgozó képzése. Olyan környezetet kéne teremteni, hogy a frissen végzett orvosok ne menjenek el sem az országból, sem a szakmából. Vissza kéne állítani az egészségügyi szakközépiskola-rendszert. Újra kellene gondolni a már említett finanszírozási rendszert. Kellene egy lakossági állapotfelmérés. Meg kéne nézni, hogy egyes régiókban melyek a leggyakoribb betegségek, van-e ott valamilyen speciális jellegzetesség, mert máshogy táplálkoznak ott, ahol alacsonyabb, és máshogy, ahol magasabb az átlagjövedelem. Utóbbinál lehet, hogy gyakoribb a cukorbetegség, akkor ezekre a területekre több belgyógyász kell.

Ehhez szükség lenne egészségügyi minisztériumra is?

Minden évben vannak költségvetési tárgyalások, és minden tárca próbálja kiharcolni a neki jutó lehető legmagasabb összeget. Jelen pillanatban a Belügyminisztérium lobbizik a magasabb összegekért, a tárcán belül meg az államtitkárságok lobbiznak a pénzért. Nem megbántva a belügyminisztert, de annyira biztos nem polihisztor, hogy értsen a rendvédelemhez, a kultúrához, az oktatáshoz és az egészségügyhöz is. Biztos, hogy van olyan terület, amihez nagyon jól ért, az összes többihez nem. És ő is ugyanolyan gyarló ember, mint bárki más, amihez a legjobban ért, azt preferálja legjobban. Emiatt lenne szükség önálló egészségügyi minisztériumra.

A mindenkori kormányzat félve nyúl az egészségügyhöz?

Az egészségüggyel választást nem feltétlenül lehet nyerni, veszíteni viszont lehet. Mi ellátunk egy évben körülbelül 250 ezer beteget. Minden hónapban kapunk visszajelzést a JIR-t működtető Belügyminisztériumtól, amiben betegelégedettségi vizsgálat is van. Egy 1-től 5-ig skálán több mint 40 ezer beteg véleménye alapján 4,69 pontot kaptunk. Ez elég jó. De erről senki nem beszél. Viszont, ha Kovács nénit nem látták el rendesen, akkor kapom a panaszos leveleket. Az elégedett ember nem mondja el, hogy elégedett. Az elégedetlen elmondja, ettől az a kép alakulhat ki, hogy mindenki elégedetlen. 

Ha semmilyen reformkísérlet nem indul el, mi várható 10-20 év múlva?

Egyre kevesebb orvos lesz, gyakorlatilag egyre öregebb lesz az orvostársadalom. Azért azt lássuk be, minél idősebb egy ember, annál kevésbé fogékony az újra, viszont az egészségügy és az ott lévő technológia iszonyatos ütemben fejlődik. Ha nem jön legalább ugyanannyi új ember, mint amennyi távozik, akkor ez a rendszer nem működik, és ha nincs több pénz, romlani fog az infrastruktúra is.

Fotók: Huszár Boglárka