Turi Lilla eredetileg építészmérnökként végzett, dolgozott is a szakmában, de azt érezte, hogy a hétköznapi irodai munka nem neki való, ahogy fogalmazott: hiányzott neki, hogy festékes kezekkel ülhessen egy papír fölött. Ez ösztökélte arra, hogy beiratkozzon először egy animációs, majd egy illusztrációs kurzusra a Corvin Rajziskolába, ahonnan aztán egészen a Cambridge School of Art-ig vezetett az útja, ahol gyerekkönyv-illusztráció mesterszakon végzett. Azóta megjelent több saját képeskönyve, számítógépes játékokat illusztrál, a Metropolitan Egyetemen oktat, és saját illusztrációs tanfolyamot visz.
Eddig 10 könyve jelent meg. Ebből 4 szerzői kötet: nemcsak a képi világ, de a történetek is a sajátjai. Az A Ló címűben például a trójai faló történetét meséli el a ló szemszögéből, a Ha a zsiráfok…-ban pedig azzal a gondolattal játszik, hogy mi lenne, ha a zsiráfok emberszerű életet élnének. A rajzok megfigyelt hétköznapi jelenetekből táplálkoznak, emellett sokféle alapanyaggal dolgozik, szeret kísérletezni, és
legfőképpen a spontaneitás mozgatja.
Amikor alkalmazott művészként illusztrál, a kiadók már konkrét vízióval keresik meg, és előre megadott szövegekkel dolgozik. Ilyenkor ugyan igazodnia kell a megrendelő elképzeléseihez, mégis van lehetősége saját világot építeni a történetekre.
Turi Lilla férje játékfejlesztő programozó, rajta keresztül került közel a videójátékok világához. Olyannyira, hogy ma már egy háromfős stúdiót működtetnek Kiss Mártonnal és Szepesi Andrással Geese & Goose néven. Idén 2 saját fejlesztésű játékuk is meg fog jelenni. A vizuális világ felépítése teljes egészében az ő feladata volt, a könyvekkel szemben azonban a videójáték-rajzolás egészen más lépték. Időben nem lenne kifizetődő, ha mindent manuálisan rajzolna meg, ezért itt digitális eszközöket használ, de így is igyekszik az analóg technikákhoz köthető vizuális világot teremteni. Azt mondja, ez az esztétika egyedinek számít a videójátékok területén. Cozy gaming vonalon mozognak, ami azt jelenti, hogy kedves játékokat készítenek. Nincs ellenség vagy agresszió, játék közben nem emelkedik az adrenalinszint, és nem okoz függőséget. A Weather Dragger nevű játékukban – a demo verzió már elérhető – például az a küldetés, hogy egy falu túlélje a szüretet, amit az időjárás irányításával kell elérni.
A Kékalma egy olyan kilencalkalmas illusztrációs kurzus, amit Rofusz Kinga illusztrátorral szerveznek már második éve. A hozzájuk jelentkezőknek általában már van egy alap rajzi vagy grafikai képzettsége, a kurzussal ők az elakadásokban, a saját hang megtalálásában tudnak segíteni. Mindezt a szépirodalom köré rendezve, ami azt jelenti, hogy versekhez, novellákhoz, mesékhez készítenek illusztrációkat. Fontos számukra, hogy a résztvevőkkel olyan szakmai közösséget alakítsanak ki, ahol az intézményesült oktatás kötöttségei nélkül taníthatnak. A helyszín is rendhagyó, hiszen Turi Lilla lakásában van az erre kijelölt dolgozószoba, ahol kéthetente folyik 10 fővel a műhelymunka. Azt mondta,
az illusztrálás alapvetően magányos műfaj, ezért különösen fontos, hogy a foglalkozás résztvevői meg tudják mutatni egymásnak a munkáikat,
visszajelzéseket adjanak és kapjanak, illetve segítséget tudjanak kérni. Ezenkívül vendégelőadókat is bevonnak az oktatásba, mert szeretnék, hogy a kurzuson részt vevő emberek minél több különböző nézőpontot megismerjenek.
Bár Turi Lilla szerényen nem akarja a műhely számlájára írni a sikereket, mégis meg kell említeni, hogy a tavalyi kurzus után több résztvevő munkája publikáció közelébe került, és egyikük, Csefó Vivien elnyerte a Budapesti Illusztrációs Fesztivál Legjobb pályakezdő illusztrátor díját.
Mezei Éva
Fotók: Huszár Boglárka
