Hosszú út vezetett a textilművészetig a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakáról. Sokféle anyaggal kísérletezett, eltávolodott a sokszorosító grafikától, és inkább konceptuálisabb munkák kezdték el érdekelni.

Életnagyságú háztáji állatokat ábrázoló tufting-technikával készített faliszőnyegeivel először a Képzelt barátok itatója című kiállításán, 2022-ben lehetett találkozni a Nyolcésfél kiállítóterében. A tufting egy kárpitkészítési technika, amivel egy speciális elektromos eszköz segítségével, mint egy pisztollyal, fonalat lehet hurkolni a kifeszített vászonba. Vidra Réka szerint nagyon intuitív eljárás.

Ugyanakkor van egy földhözragadt oka is, hogy végül fonallal kezdett el dolgozni. A pandémia alatt a bezártság felébresztette benne azt az igényt, hogy puha alapanyagokat használjon. Ahogy abban az időben rengetegen, ő is újra rátalált a kézimunkázásra, amiből végül egyre nagyobb volumenű tárgyak születtek.

A textillel való munka nem új keletű a családjában. Nagymamájának ikertestvére, Hadai G. Klára textilművész és illusztrátor. Az is alapvető élménye, hogy „otthon mindig mindenki kötött, horgolt”.

Szolnokon nőtt fel, sok állatot tartottak. A hiányuk és az, hogy a belvárosban nehezebb találkozni a természettel, meghatározzák a munkáit. A háziállatokon túl, formailag most a baktériumok és korallok érdeklik, kisebb léptékű munkáin ezek a formák köszönnek vissza.

Bár secondhand fonalakkal dolgozott, szerette volna fenntarthatóbbá tenni a folyamatot. A tufting során rengeteg hulladék keletkezik, a fonalak nagy részét pedig műszállal keverik, így néhány éve megfogalmazódott benne a gondolat, hogy magának állítsa elő a gyapjúfonalat. Ekkor találkozott a nyers nemezeléssel, amibe azonnal beleszeretett. Mosatlan gyapjút nemezel, tehát a birkák bundájába ragadt különböző növényi részek, maradványok benne maradnak a gyapjúban és a kész munkákban is. Sok időt tölt egy Nógrád megyei kis faluban, ahol a szomszédban birkákat tartanak, onnan kapja az alapanyagot, és a kertben gyűjtött növényekkel meg is festi.

Az utóbbi időben vad agyaggal kezdett el kísérletezni. Ilyenkor nem iparilag termelt és feldolgozott, hanem a természetben talált és maga által kiásott agyagból készít kisebb szobrokat, tárgyakat. Mint mondja, szeret olyan anyagokkal dolgozni, amik a természetben nyersen, nagyobb emberi átalakítás nélkül megtalálhatók.

Az alkotás mellett szabadúszó tervezőgrafikusként dolgozik, arculatok, kiadványok, illetve felhasználói felületek tervezésével foglalkozik. Ezenkívül szokott kézműves workshopokat is tartani, punch needle technikával és tűnemezeléssel. Az előbbi egy a tuftinghoz hasonló, de annál kisebb léptékű hímzéstechnika, ahol egy speciális tűvel kézzel hurkokat szúr a textilbe, így jön létre a puha, szőnyegszerű minta.

Több külföldi művésztelepen is részt vett már, legutóbb Szerbiába hívták, ahol egy hónapot töltött.

Volt már több egyéni és csoportos kiállítása is. Jelenleg a Károlyi kertnél található ArtOfInfo irodagalériában lehet megnézni az Urban Fauna című sorozat néhány darabját. Nem idegen tőle a kiállítótereken kívüli jelenlét. Szerinte az emberek jobban tudnak kapcsolódni a dolgokhoz, ha nem kizárólagosan azért mennek egy térbe, hogy művészetet fogyasszanak. Ami azt is jelenti, hogy egy galérián kívüli térben több ember találkozhat az alkotásokkal. Így volt ez korábban a Rákóczi téri Vásárcsarnokban rendezett csoportos kiállításon, illetve a II. János Pál pápa téren található Kastner Kommunityben is, ahol 2023-ban lehetett találkozni a kárpitmunkáival.

Júniusban a Liget Galériában lehet majd látni a műveit, ahol Vető Orsolya Liával lesz páros kiállítása.

Mezei Éva

Fotók: Huszár Boglárka