​Egy gyilkosság értelmetlensége

Veszélyes vállalkozás filmre vinni a XX. század egyik legismertebb irodalmi alkotását, ám François Ozon nem ijedős. Legújabb rendezése, Az idegen, Albert Camus azonos című műve alapján készült (sokan Közöny címmel ismerhetik), és gond nélkül megugrotta a lécet.

A történet főszereplője Meursault (Benjamin Voisin) hivatalnokként dolgozik a francia gyarmati Algériában, amikor táviratot kap anyja haláláról. Úgy tűnik, hogy sem a veszteség, sem egy kezdődő romantikus kapcsolat, de a közelében lévő emberek kegyetlensége sem vált ki belőle mélyebb érzelmeket. Csendesen szemléli (és vele együtt mi is) az őt körülvevő, álságossággal teli világot. Aztán megöl egy arabot. A miértre nincs kielégítő magyarázat, így Meursault „érzelemmentes” viselkedése megnehezíti a néző számára az azonosulást. 

Bár a regényben kevéssé volt kidomborítva az arab–francia konfliktus, az alkotók a XXI. század elvárásaihoz igazodva nagyobb láthatóságot adtak a megszállt terület őslakosainak.

Ezt a filmet nagyon jó nézni: a hosszú beállítások, a grandiózus terek, a letisztultság és a fekete-fehér képi világ magával ragadó.

Annak, aki olvasta az eredetit, nem kell félnie az átértelmezéstől, a film hűen követi a cselekményt, úgy tekinthetünk rá, mint egy gyönyörű illusztrációra. Azok pedig, akik csak most ismerkednek a Camus-féle egzisztencialista filozófiával, ezután biztosan kedvet kapnak a további elmélyülésre.

• Az idegen
• Mozinet
• 5/5

mze

​A Hungária-élmény

Bár az MTK az NB I.-ben most nem teljesít fényesen, a 10. helyen áll, de sikerült a bennmaradás. A komoly tradíciókkal bíró klubnál évek óta törekednek kulturált futballélményt nyújtani a szurkolóknak, akik nincsenek sokan, de elkötelezettek, sok a fiatal, családok is kilátogatnak. S van-e jobb program, mint szombaton ebédidőben ellátogatni egy MTK-meccsre? (Amúgy van.)

Már a villamos tele volt MTK-mezes fiatalokkal, családokkal, hogy megnézzenek egy tét nélküli mérkőzést. Nem játsszák le a magyar himnuszt meccs előtt, mint Újpesten, de kapunk lelkes és ügyes pomponlányokat, a Chixleadereket. Újpesthez képest nem dugják el a vendégszektort egy alig megközelíthető helyre, a sör is olcsóbb és legalább iható, nem úgy, mint a Fradi-pályán. Jártam más fővárosi stadionokban is, de ilyen kulturált mérkőzésfelvezető szöveget még nem hallottam. A büfében perec, popcorn és zsíros kenyér is van, gyors a kiszolgálás, a biztonságiak a szokásosnál kulturáltabbak – kicsit olyan érzés, mintha egy angol klub meccsére menne ki az ember. Ide tényleg ki lehet hozni a családot, a szurkolók sem viselkednek vállalhatatlanul.

Amikor 10 éve átadták a Hidegkuti Nándor stadiont, sokan elborzadtak, hogy a kapuk mögött betonfal van lelátó helyett. Pedig így sokkal közelibb és áttekinthetőbb a pálya a nézőtérről. A betonteknő-érzés csak akkor jött elő, amikor a nap már ránk sütött a második félidőben. A meccset most nem értékelném – a stadiont és a szolgáltatást igen, ami magyar viszonylatban kiemelkedő.

• MTK-meccs 2026. 05. 02.
• 4/5

-juan-

Új élet, vagy egy kevésbé rossz verzió?

Az 50 éves, Svédországban élő Agneta tetszhalottként éli mindennapjait, éjszakánként camambert-t zabálva és vörös bort vedelve próbálja némiképp kompenzálni a nyomorúságát. A gyerekek már kirepültek, férjétől elhidegült, még állásából is kirúgják. Végül Provance-ban köt ki, ahová hirtelen felindulásból, részegen jelentkezett au-pairnek egy kisfiú mellé. Ám a kisfiúról, Einarról kiderül, hogy idős, demens férfi, aki – hogy megélhesse vágyait – még fiatalon faképnél hagyta a családját, s bűntudata napról napra emészti fel, egyre nehezebb tartania a balanszt. Agneta azonnal menekülőre fogná, végül kíváncsisága maradásra kényszeríti, ezzel pedig kezdetét veszi a saját tündérmeséje, persze korántsem hollywoodi módra.

Agneta nem fogy le, ráncai is továbbmélyülnek, és dúsgazdag sem lesz. A körülmények sem válnak tökéletessé, a sült galambok sem röpülnek a szájába. Csupán hajlandó lesz szépen lassan a kezébe venni újra a gyeplőt, kikászálódni a dagonyából: az élete többé már nem csak úgy megtörténik vele. Megtanul újra játszani, érezni, mosolyogni, felfedezni, rácsodálkozni az élet apró örömeire, benne saját magára.

Ha a néző részt vesz a játékban, irdatlan vicces 2 órát tölthet el a furcsa párral: Einar váratlan kijelentései, Agneta szemet forgató reakciói pont attól működnek, hogy nem szórakoztatni akarnak, inkább tükröt tartanak. 

• A nevem Agneta
• Netflix
• 5/5

_izs_