Ötödik alkalommal rendezték meg a Cigányzene éjszakáját a Lőrinc pap tér – Krúdy utca – Mikszáth tér tengelyen. A Palotanegyed reprezentatív helyszíneinek árnyas, idős fái nektáros-édes illattal bódították el a boldog megjelenteket, aminél jobban passzoló aromát el se lehetett volna képzelni a hagyományos kávéházi cigányzenéhez: az egyre csak sorjázó nótadalok fürtszerű hegedű-klarinét-cimbalom futamai mézédesen omlottak a mámoros kora nyári estében.
Nem csak a hársvirágzás időszaka támogatta meg a rendezvényt: a cigányzenére áhítozók kifejezetten az időjárás kegyeltjeinek tekinthették magukat, se szél, se vihar nem veszélyeztette az esemény rendes lebonyolítását, a körülmények éppen ideálisak voltak tehát. Akik előzetesen szemügyre vették a programot, talán kicsit megijedhettek, hogy idén nemcsak instrumentális, hanem énekes produkciók is lesznek a tereken, de ezen félelem végül nem bizonyult indokoltnak: az X-Faktorból ismert Varga Imi inkább a váradis-csík lacis vonalat hozta, mint a Solti Károly–Madarász Katalin-féle, operettes hangképzéssel operálót, melynek hallatán anno versenyt vetődött a rádió kikapcsológombjára a késő Kádár-korban szocializálódott ifjúság.
Habár a Facebook-eseményre csak 126 ember reagált, a jelzett közterületet dugulásig tömték meg a kerületi roma családok és egyéb érdeklődők („nagyon jó ez a rendezvény, annyira sokan vannak, hogy nem is tudok átmenni, így nem tudok menni dolgozni, így hát nem is megyek akkor” – mondta nevetve egy kora ötvenes éveiben járó fiatal részt vevő férfi). A Mikszáth téri szökőkút tövében tarisznyás fiatalok próbálnak népies tánclépéseket illeszteni a rubato ritmusú cigánymuzsikára, tudván tudva, kísérletük eleve elvetélt. Rubatóra nem lehet táncolni, lévén az egy kötetlen, ingadozó ritmus.
Amit mi végrehajtottunk, arra a próbálkozás a legjobb kifejezés, nem vagyunk egy néptáncos bagázs, de azért igyekszünk, pár pohár bor segít talán, hogy megjöjjön a hangulat.
Az érettségire készülő fiatalokat is megosztotta, honnan szerzik be a nedűt: „Irsai Olivért vettünk a nonstopban, nekünk, fiatalként így a megérős, a kocsmákban túl drága lenne”. A már egyetemista párja tudatos kultúrafogyasztónak tűnik: „mi direkt jöttünk ide, kerestem hétvégi programot, és ezt adta ki” – mondja a lány, majd arra is kitér, miért jöttek ide: „a cigányzene fontos része a kultúránknak, én nagyon örülök, hogy van ilyen, nagyon szeretem azt, ahogy visszahozzák a régi hangulatokat. A cigányok nagyon nagy muzsikusok voltak mindig a magyar történelem során, közel áll a szívemhez ez a zene.”
„Némi iróniával hallgatjuk ezt a zenét, de szerintem a zenészek is ezzel játsszák” – mondja a célirányosan erre a rendezvényre érkezett 69 éves filozófus. A kérdésre, miszerint miért gondolja azt, hogy a cigányzenészek is távolságtartással kezelik saját zenéjüket, annyit mond, hogy ők is képben vannak a trendekkel: „ők is hallják a tágabb zenei közeget, ami körülvesz bennünket, és ez ahhoz képest egyfajta retró, ami már távol van tőlünk. A nyolcvanas években mindenhol az éttermekben cigányzene szólt, és
nagyon kellett figyelni, hogy ne olyan helyre menjél, ahol húzzák.
Mára ez megváltozott, nagyon élvezem, tavaly is kint voltam, de amúgy széles sávban hallgatok zenét a klasszikustól a technóig, úgyhogy tudom ennek az értékét, felőlem nézve ez egy ilyen muzeális egzotikum” – összegez. „Jó ez a rendezvény, fontos is, de nem úgy fontos, kérem, kapcsolja ki, egyebet nem tudok mondani…” – mondja egy ötvenes hölgy, bővebben azonban nem fejtette ki, akkor most hogyan fontos a fesztivál.
A fiatal roma apuka, aki négy gyermekével, valamint becses nejével érkezett, úgy véli, ennek az eseménynek minden évben meg kell történnie: „ez maga a magyar érzelmeket bontja ki, ez nem csak cigány, olyan versek, dalok hangzanak el, amik megmozgatják a szívet. Kicsi napsugaram, a te életedre ne boruljon soha bánat szőtte árnyék – ez gyönyörű, ez nem csak cigány, ez a magyar cigányzene!” – osztja meg lelkesültségét az ifjú családfő. „A zenészdinasztiáknak nagy múltja van a Józsefvárosban, több család még mindig itt lakik, ezért közönsége is van ennek a zenének. Régen a körúton egymást érték a kávéházak, ennek azért megvan a lenyomata a családok szintjén is” – elemez egy fiatal cigány asszony, aki nemcsak érdeklődése, hanem helyi illetősége miatt is volt kint a téren: „itt lakom, látom, hogy a turisták is jól érzik magukat, sokkal többen vannak az asztaloknál, mint máskor, ezt mint lakó mondom. Tetszik, hogy az egész utcát be lehet járni, és több helyszínen vannak egyszerre.”
Az este előrehaladtával az egyébként sem steril általános érzület tovább oldódott, néhány helyen viszkisüvegek emelődtek a magasba, bátortalan tánclépések lettek nem bátortalanok, népes muzsikus családok sarjai ropták kicsiktől a nagyokig, néhol pedig a mikrofont is megragadta egy-egy „civil”: „unokámnak küldöm a következő dalt, Csiga-biga gyere ki” – ragadta magához s kezdeményezést valamelyik fellépő rokona, ám attól még, hogy az úriember nem szerepelt a hivatalos programban, baromira jól énekelt. Jövőre jöjjenek el önök is eme karakteres eseményre!
Cigányzene éjszakája, 2026. június 6. 18:00–21:00
Helyszínek, fellépők:
Lőrinc pap tér – Sárközi Lajos és zenekara
Krúdy Gyula utca – Puka Károly és zenekara
Mikszáth Kálmán tér – Patai Zoltán Öcsi és zenekara
Fotók: Mile Máté
