A Dankó udvarban tartanak cianotípia-foglalkozást augusztus 16-án, vasárnap. A cianotípia egy fényérzékeny anyag, és a napfény segítségével működő, 1842-ben felfedezett fotográfiai eljárás. A papírra helyezett tárgyak kitakarják a fényt, így előhívás után azok világos lenyomata rajzolódik ki a jellegzetes mélykék háttéren.
A Dankó udvarban tartandó foglalkozást Dózsa Kamilla, a Belső Erőmű nevű Facebook-oldal (kreatív alkotó foglalkozások művészeti hátterű képződő pszichológustól, művészetterapeutától) üzemeltetője vezeti. Kamilla a foglalkozást nem művészetterápiás alkalomként határozza meg: „ez egy úgynevezett bemutató workshop: nem kell egy meghatározott időpontra érkezni,
az érdeklődők folyamatosan bekapcsolódhatnak,
megismerhetik a technikát, és mindenki elkészíthet egy képet”. Dózsa Kamilla más foglalkozásain a résztvevők egyszerre kezdenek, és két órán keresztül dolgoznak, ami jóval több lehetőséget ad az elmélyülésre. A Dankó udvar működéséhez azonban szerinte jobban illik a kötetlenebb, bármikor kipróbálható forma.
A mentálhigiénés szemlélet is megjelenik azonban, leginkább abban, ahogyan a résztvevők alkotnak. Kamilla szerint a hétköznapokban kevés lehetőségünk van lelassulni és figyelmesen szemlélni a környezetünket, a cianotípia viszont már az alapanyagok összegyűjtésével is kizökkent ebből a tempóból. A Dankó udvarban például maguk a résztvevők kereshetik meg azokat a növényeket és más tárgyakat, amelyekből aztán elkészítik a képet: „ahogy összegyűjtik az udvarban azokat a dolgokat, amiket rárakunk a képre, abban abszolút van egy ilyen
lelassulás, figyelmes jelenlét, ami lehet, hogy sokaknak a hétköznapjaiból hiányzik.”
A technika másik előnye szerinte az, hogy azok számára is sikerélményt adhat, akik egyébként úgy gondolják magukról, hogy nem tudnak rajzolni, nem kreatívak vagy egyszerűen nincs kézügyességük.
A cianotípiánál nincs szükség klasszikus rajztudásra:
a fényérzékeny papírra elhelyezett levelekből, növényekből vagy más tárgyakból a napfény segítségével készül el a jellegzetes kék-fehér kép: „azok a felnőttek is biztos, hogy szuper képet tudnak vele csinálni, akik, ha megkéred őket, hogy rajzoljanak, befeszülnek, és azt mondják, hogy én nem tudok, nem vagyok kreatív, nem vagyok ügyes. Ez nekik is tök jól működik.”
Az alkotás sikerélménye Dózsa Kamilla szerint önbizalmat is adhat. Különösen azért, mert felnőttként viszonylag ritkán készítünk valamit ténylegesen a saját kezünkkel:
„ennek tök jó önbizalomnövelő, énmegerősítő hatása van, hogy létre tudtak valamit hozni a kezükkel.
Arról nem is beszélve, hogy mi felnőttek elég kevés ilyen dolgot csinálunk a kezünkkel, és annak is tök jó hatása van. Szóval ilyenekben visszaköszön, de direktben ez nem egy művészetterápiás alkalom.”
Kamilla számára éppen a kreatív workshopok jelentik azt a területet, ahol a korábbi művészeti és divattervezői tapasztalatait össze tudja kapcsolni újabb pszichológiai tanulmányaival (Kamilla ugyanis ebben a témakörben is végzett tanulmányokat): „azt akartam, hogy amit megtanultam pszichológiából, azt valamennyire kombináljam azzal, amiben már dolgoztam, vagy amit korábban tanultam, és így jött igazából a workshoptartás.”
A cianotípiával nemcsak absztrakt kompozíciókat lehet létrehozni. A talált növényekből figuratív formák is kirakhatók, de papírból kivágott alakzatokkal is lehet dolgozni. A technika története ugyanakkor szorosan összefonódik a növényábrázolással, ami máig az egyik legkézenfekvőbb felhasználási módja: „a cianotípia története eléggé
össze van fonódva a botanikával.
Körülbelül rögtön azután, hogy felfedezték ezt az eljárást, egy brit botanikus nő (Anna Atkins, 1799–1871 brit botanikus és fotográfus – a szerző) ezzel készített egy botanikai könyvet, és gyakorlatilag ez az első fotókkal illusztrált könyv, aminek a létezéséről tudunk.”
A növények ráadásul technikailag is különösen jól működnek a cianotípiában: a levelek formája és finom szerkezete részletgazdagon jelenik meg a képeken:
„a növényeknek tök izgalmas alakjuk van, és ez a technika az összes pici részletet kihozza, ami mondjuk egy levélen van.
A Dankó udvarban is lehet bóklászni és ott gyűjtögetni ehhez.”
Dózsa Kamilla művészeti és divattervezői háttérrel érkezett a kreatív foglalkozások világába: a Magyar Képzőművészeti Egyetemen képzőművészet-elméletet, később Koppenhágában és Amszterdamban divattervezést tanult, majd több magyar márkának dolgozott tervezőként, gyártási koordinátorként és kreatív tanácsadóként. Stylistként és divatújságíróként is dolgozott, az utóbbi években pedig a pszichológia és a művészetterápia felé fordult. Nemrég fejezte be a pszichológia alapképzést, emellett művészetterápiás csoportvezetést tanul. Saját kreatív workshopjait 2024-ben kezdte el tartani.
