Arról már korábban beszámoltunk, hogy a Magdolna kert természetközeli, úgynevezett permakulturás szemlélettel jön létre. De mi is az a permakultúra? Lehet ezt a szemléletet a városban alkalmazni?
Mindezekről Lőrinczi István permakultúrás tervező, a Permagang alapítója, a Magdolna kert egyik tervezője részletesen beszélt háromalkalmas előadás-sorozatán a Dankó udvarban. A permakultúrás gazdálkodásba elsősorban vidéki telkeken és udvarokon lehet belefutni, az utóbbi években azonban egyre elterjedtebb a városban is. A szemlélet megalkotójának az ausztrál Bill Mollisont tartják, aki Lőrinczi István elmondása szerint már az ötvenes években felismerte, hogy a mezőgazdaság akkori formái nem lesznek hosszabb távon fenntarthatók, és egy új modellre lesz szükség. Ebből nőtt ki a permakultúra, ami mára jóval komplexebb elméletté vált.
A permakultúra 3 etikai alapelvből indul ki, az emberek és a bioszféra védelméből, valamint a méltányos megosztásból. Filozófiája pedig a természettel való együttműködésen alapul. „Ez egy megoldásközpontú tervezési módszer, ami a természet mintázataiból, működéséből és ökológiai folyamataiból merít ötleteket. A célunk, hogy a tervezett kert hosszú távon fenntartható legyen, minél kevesebb erőforrást használjon, támogassa a helyi élővilágot, és kellemes környezetet teremtsen az emberek számára is” – mondta el Lőrinczi István.
Mint mondja, egy permakultúrás kert megtervezése során először a terület mintázatait, adottságait kell megfigyelni. Ez után jöhet a stratégia megalkotása a kivitelezés módjára, itt a legfontosabb a rendszerben gondolkodás. „A városi permakultúra esetében, főként a helyhiány miatt, elengedhetetlen, hogy a kert egyes elemeinek, így minden növényfajnak, több funkciója legyen. Az eper mellé például érdemes zöldborsót ültetni, mivel utóbbi megköti a levegő nitrogénjét és beviszi a talajba, így az epernek is lesz miből táplálkoznia” – magyarázza Lőrinczi István. Szerinte egy jól megkomponált kertben a természet szereplői teszik a dolgukat.
A permakultúrás gazdálkodás során fontos a diverzitásra törekedni, mert abból lesz a stabilitás, abból pedig a hozam. Ha a három alapelvet nem tartjuk be, nem fog működni a rendszerünk. Például a növények leszáradt levelei vagy az elfogyasztott répa zöldje nem a kukába kerül, hanem a komposztba, hogy abból a tápanyagból, ami a földben benne volt, csak annyit vegyünk ki, amennyit ténylegesen elfogyasztottunk.
A legjobb az egészben, hogy mindezt kicsiben is elkezdhetjük, akár az erkélyen balkonládákba ültetett növényekkel. „A permakultúránál nincsenek határok. Ha az embernek csak egy ablakpárkánya van, akkor is meg tudja tervezni ezzel a szemlélettel a kis területét, illetve nagy méretben is, egy városi közösségi kert kialakításánál is működik” – mondta Lőrincz István, aki mindössze 6 négyzetméteren kezdte a permakultúrás gazdálkodást egy ferencvárosi társasház negyedik emeletén. Nyolcvan különböző, ezekből ötven ehető faj (paradicsom, uborka, zeller, borsó, mángold, eper, szeder) terem lakása előtt, a körfolyosó szegletében.
Lőrincz István nem csak a Magdolna kert kialakításában segédkezett, a Rózsa utca foghíjas 850 négyzetméteres telkének kialakításában is részt vett, ugyancsak a permakultúrás szemléletet követve. Harminchét parcellában zöldellenek a konyhakerti zöldségek, fűszernövények, virágok Terézváros közepén. A saját ágyások mellett vannak olyan területek is, amelyeket harmincnégy család együtt művel, majd közösen részesednek a termésből. Lőrincz István szerint Budapest zöldülése és a városi permakultúra terjedése elengedhetetlen az élhető jövő érdekében, ezért is jó és fontos, hogy minél több városi közösségi kert jöjjön létre.
Nyitókép: Közösségi Kertek Éjszakája a Magdolna utcai Grundkertben, 2024. szeptember 7-én. – Fotó: Karancsi-Albert Rudolf
