Nemcsak Budapest, de az ország, sőt a világ minden része tele van elhagyatott villákkal, társasházakkal, vagy épp ipari létesítményekkel. Ezeket járják be, illetve fotózzák végig a párizsi katakombákat a XIX. században feltérképezők utódainak számító városi felfedezők: az elmúlt években egyre kisebb és egyre vakmerőbb fiatalok által űzött hobbi Magyarországon is igen népszerű, szabályait, illetve lényegét azonban sokan nem ismerik.
Az urbexeseknek alapvetően egyetlen célja van: az adrenalinfüggőségüknek hódolva olyan helyekre is bejutni, ahová az átlagember soha nem teheti be a lábát.
Sokan mindemellett néhány íratlan szabálynak is igyekeznek megfelelni: habár a legtöbb esetben a tulajdonosok engedélye nélkül térképeznek fel egy-egy helyet, soha nem iktatnak ki riasztórendszereket, nem vandálkodnak, és nem visznek el semmit a helyekről. A szabályokat persze nem mindenki tartja be, így az urbex megítélése távolról sem pozitív.
Műsorvezetőnk, Vincze Miklós erről is beszélgetett a legrégebbi magyarországi urbex-csapat, a BCO alapítójával, illetve egy oszlopával, akik legnagyobb élményeik mellett arról is meséltek, hogy
- mennyire felhígult mostanra a magyar közösség;
- mit tartanak igazán izgalmasnak az urbexben;
- hogyan segítették a szabad sajtót abban, hogy több fontos ügy is napvilágra kerüljön;
- a legfiatalabb önjelölt felfedezők egyszerűen nem érzékelik a veszélyt;
- sokan ügyet sem vetnek arra, hogy akár csak minimálisan is őrizzék a tulajdonaikat;
- milyen könnyen meg lehet oldani, hogy valaki távol tartsa az urbexeseket az ingatlanától.
Powered by RedCircle
