Ötven évvel ezelőtt, 1976. október 7-én került a nézők elé Az ötödik pecsét című magyar moziklasszikus, benne olyan színészlegendák egész sorával, mint Márkus László, Őze Lajos, Cserhalmi György, Horváth Sándor, Moór Marianna, Pécsi Ildikó, vagy az utolsó filmszerepét hátborzongatóan játszó Latinovits Zoltán. A Sánta Ferenc azonos című kisregényéből készült film az 1944-es nyilasterror idején játszódik, és egy asztaltársaság történetét meséli el, akik a kijárási tilalom ellenére is összegyűlnek esténként egy kocsmában. Amikor pedig egy kisstílű feljelentés nyomán elhurcolják őket, a korábbi beszélgetéseikben előkerülő filozófiai-erkölcsi dilemmák immár húsbavágó, életre-halálra szóló kérdésekké válnak számukra.

A magyar filmtörténelem egyik legnagyobb rendezője, Fábri Zoltán életművében (Körhinta, Hannibál tanár úr, Két félidő a pokolban, A Pál utcai fiúk, Isten hozta, őrnagy úr!) is kiemelt helyen szerepel Az ötödik pecsét, ami a bemutatása óta eltelt fél évszázadban sokak kedvenc magyar filmjévé és igazi klasszikussá vált, rendszeresen ott szerepelve minden idők legjobbjainak listáin.

Az ötödik pecsét több helyszínének is Józsefváros adott otthont. A filmbeli kocsma belső terét ugyan filmstúdió műtermében építették fel, de a külső bejáratát egy Nap és Futó utca sarkán található pinceborozó ajtaja „játszotta”. Ikonikus képsorok szereplőjévé vált a filmben az a pléhkrisztus is, amely máig ott áll a Koszorú utca és Tavaszmező utca sarkán, és amely tavaly karácsonykor kis híján tűz áldozata lett ­– hogy aztán szívmelengető befejezést kapjon a története.

A film végén eléri Budapestet is a világháború, megkezdődik a főváros bombázása, és az egyik leghatásosabb jelenetben a megtört, hazafelé támolygó Őze Lajos mögött felrobban egy lakóház. A hetvenes évek digitális trükköktől mentes filmgyártásában ehhez valóban fel kellett robbantani egy lakóházat, ami úgy vált lehetségessé, hogy a nyolcadik kerületben ekkoriban amúgy is bontásra ítéltek házakat. Fábri Zoltán pedig ügyesen felhasználta ezt a lehetőséget, és a házrobbantásokat így a filmesekkel egyeztetve, a kamerák előtt és a színészek mögött hajtották végre. Az itt felvett jelenetekhez fűződik egy filmes anekdota is. A robbantás előtti pillanatban az operatőr Illés Györgynek jutott az eszébe, hogy egy rendezőasszisztens még az egyik házban tartózkodik. Az utolsó percben így még sikerült megelőzni a balesetet.

Nyitókép: Huszár Boglárka