Míg régebben inkább csak elvétve, egy-egy erre specializálódott képzőművész alkotásain találkozhattunk ismerős budapesti, pláne józsefvárosi utcarészletekkel, és a külföldi nagyvárosok kiváltságának tűntek a saját arculatot megjelenítő design tárgyak és ruhadarabok, addig az utóbbi néhány évben komoly népszerűségre tett szert ez a műfaj idehaza. Galériák falain, design vásárokon, de kávézókban és ruhaboltokban is rendszeresen felbukkannak a városkép által ihletett és megvásárolható alkotások, az online térről nem is beszélve. Az alkotók és galériavezetők ugyan a legkülönfélébb módon közelítenek a városképek felé, de abban mindannyian egyetértenek, hogy a VIII. kerület különleges ihletforrást jelent számukra.

Hogyan kerül a város a falra?

Kügerl Johanna eredeti foglalkozása webdesigner, néhány éve kezdett el digitális illusztrációs technikával dolgozva saját képeket, sokszorosítható nyomatokat alkotni – ez annyira sikeresnek bizonyult, hogy az idén az ő alkotása nyerte az első díjat az ARC kiállításon. Az első fő témája rögtön a város lett, azok a budapesti épületek, homlokzatok, amiket többnek érzett, mint sima téglának és falaknak. „Azokat a helyeket rajzolom, amiket én is szeretek. Nekem igazából pont az az érdekes ezekben, hogy mindenki nyomot hagy benne, és a helyeknek lesz egy sajátos karaktere, akár a falfirkákkal együtt, meg az erkélyekből kilógó virágokkal együtt, meg az ablakon át kiszűrődő fényekkel együtt, szóval mindazzal, amit az emberek jelenléte tesz hozzá. Ezektől lesz egy szinte élő karaktere ezeknek a házaknak, szórakozóhelyeknek.”

Az ír–magyar képzőművész, Mike Wallace útja még kacskaringósabban alakult, hiszen Kenyában született, Zambiában nevelkedett, Angliában tanult színészetet, majd a fitness világában és a szállodaiparban dolgozott. Utóbbi révén került Magyarországra 1999-ben, és azóta itt él.

– mondja. „És kicsit furcsa is. Minden nap látok itt valami furcsaságot, ami közben érdekes is, és ezt szeretném megörökíteni.” Ezeket a pillanatokat alakítja fotórealisztikus olajfestményekké, és a városi képeken is mindig az emberek a legfontosabbak a számára. A magas szintű technikai képzettséget igénylő fotórealista technika szinte természetesen jött számára annak ellenére, hogy alig tíz éve kezdett el komolyabban foglalkozni a képzőművészettel. A Budapest életéből kiragadott életképek mellett alföldi tájakat és politikai témájú alkotásokat is fest, legutóbb pedig a szülőföldje, Afrika világához fordult ihletért. Mike Wallace legtöbbször fotó után dolgozik, de az csak a kiindulási alapot jelenti számára, a festményen már kicserél bizonyos elemeket, alakokat. Csak olyan témát fest meg, ami személyesen is sokat jelent számára, és amit vizuálisan is izgalmasnak talál, de ezzel még nem szűkíti le nagyon a kört: ezernél is több fotója várja, hogy kiválassza közülük a következő festménye tárgyát.

Egészen más módon közelíti meg az ihletforrást jelentő várost Várnagy Emma. Nem kívülről, az utcákra, épületekre figyelve, hanem belülről, a szívének kedves vendéglátóhelyek belső tereit megörökítve egy kézzel rajzolt kávézó- és kocsmakalauzban. Egyszerű eszközöket, szövegkiemelőt és tűfilcet használ, kevés színt alkalmaz, és embereket sosem rajzol a képeire, mert azt akarja megörökíteni, ami állandó az adott helyben. Egyáltalán nem törekszik realisztikus ábrázolásra, mégis egyből felismerhetőek a képeslapokon és nagyobb nyomatokon terjesztett rajzain azok a helyek, ahol akár már csak néhány alkalommal is megfordultunk. Ahogy pedig egyre nagyobbra nőtt és egyre ismertebbé vált az egyedi rajzkalauza, máris elkezdtek kérni és ajánlani témákat a számára, hisz mindenki szerette volna viszontlátni nála a saját kedvenc helyét is.

Várnagy Emma sem hivatásos képzőművész, a Bagázs Közhasznú Egyesület jogi szakértőjeként dolgozik, elsősorban gyerekvédelmi ügyeken. Akkor kezdett bele a rajzolós projektbe, amikor hét év után hazaköltözött Hollandiából. Az első kép úgy született meg, hogy várt valakire egy kávézóban, és elkezdte egy füzetbe rajzolgatni az elé táruló látványt. Majd később már tudatosan hamarabb érkezett az ilyen alkalmakra, hogy legyen ideje rajzolni. „Eleinte inkább egy személyes újrafelfedezése volt ez a kedvenc helyeimnek: mi maradt meg, mit zártak be, mi alakult át.” Magára inkább illusztrátorként szokott hivatkozni: „Amit én csinálok, az inkább egy nagyon sajátos vibe megjelenítés, és nem magasművészet, nem a Louvre falára készül.” Ezzel együtt az alkotásait már egy galéria falán is láthatják az érdeklődők, hiszen szeptember 25-én nyílt kiállítása a Bartók Béla úti Szpotban.

A kerület és a siker titka

Mindhárom alkotó kötődik ilyen-olyan módon Józsefvároshoz, és a kerület különféle részletei megjelennek az alkotásaikban is. Kügerl Johanna több helyen is lakott a kerületben, például az Illés utcában. „Többször elgondolkoztam rajta, hogy ott laktam a Füvészkertnél, gyönyörű fák nyíltak az erkélyünk alatt, és mégse az ragadta meg a figyelmemet, hanem szemben

amik szerintem igazából szépek, és az egyik képemre is rákerültek.” A Népszínház utcához ugyan nem köti személyes emlék, de mégis az az egyik kedvenc helye a kerületben, ahol a legérdekesebb végigsétálni fölfele nézve a különféle építészeti stílusok kavalkádjára. A 19-es szám alatt található, Lajta Béla tervezte, nemrég felújított sarokházat pedig már csak a napernyős tetőterasza miatt is megörökítette.

Mike Wallace a Magyarországra költözésekor egyből Józsefvárosban találta meg a helyét, és azóta is rajongója a környéknek. Szerinte nem véletlenül költözik ide olyan sok művész és sok fiatal, a kerület nemcsak egyedi hangulattal bír, de nagyon sokféle emberrel lehet itt találkozni. Azt szeretné, hogy mindez visszaköszönjön a képein is, amelyekkel meg is akarja őrizni a jövőnek ezeket az embereket és pillanatokat, mert szerinte már öt-tíz év múlva is nagyon másképp fog kinézni Józsefváros az elkerülhetetlen dzsentrifikáció és egyszerűen az idő múlása miatt. Várnagy Emma sosem volt józsefvárosi lakos, de nagyon sok szívéhez közeli hely található a kerületben, így a kocsmakalauzában is. A Csiga, a Kis és Nagy Lumen, a Hintaló, a Gólya és még számos itteni vendéglátóhely mind fellelhető a rajzai között, egyedül azt sajnálja, hogy az Auróráról pont lemaradt.

A Népszínház utcát kulcsfontosságú helynek látja Járadi Judit is, a Kastner Kommunity projektvezetője. Nem véletlenül költözött a Népszínház utca és a Pápa tér sarkára 2021-ben az ügynökségük irodája is, ami azóta nemcsak munkahelyként, de nyitott kulturális térként, kávézóként, galériaként is működik. Az egykor Budapest legmagasabb lakóházaként épült, brutalista stílusú BUVÁTI ház földszinti üzlethelyisége eredetileg a nevezetes Mézes Mackó büfék egyikének adott otthont, majd volt itt turkáló és bútorbolt is, a mostani hasznosítása előtt pedig évekig üresen állt. A Kastner Kommunity nemcsak igyekszik ösztönözni a környékbeli kulturális programokat, és összehozni azok szervezőit, de a cikkünk tárgyát jelentő, városi témájú alkotásoknak is rendszeresen helyet adnak kiállítások és vásárok formájában. De náluk kaphatóak a Miksha nevű ruházati márka termékei is, melynek szintén a város az ihletője: a sokféle sapka és pulóver között megtalálható Népszínház utcás, pápateres, BUVÁTI házas egyaránt. Utóbbi épület erkélyeinek látványképét rendszeresen használják dizájnelemként is, kitűzőtől kezdve rózsaszín kávéfőzőig sok mindent fel tud dobni.

Járadi Judit szerint a városkép ilyesfajta felhasználásának újkori népszerűsége annak is köszönhető, hogy szeretjük keresni a gyökereinket, és a nagyvilág jelenlegi alakulása mellett újra nagyobb figyelem fordul a helyi dolgok felé. A fiatalabb generáció tudatosabban is fogyaszt helyi dolgokat, és sokkal inkább büszke tud lenni arra, ahol felnőtt, ahol él. „Ahogy elutazunk Berlinbe, és veszünk magunknak egy pólót, ugyanúgy

amikor elmegyünk mondjuk egy budai borfesztiválra?” Kügerl Johanna szerint talán nem is konkrétan a városi műfaj lett most népszerűbb, hanem maga az illusztráció, a kis kézműves dizájnboltok és vásárok futottak fel. Nem csak a galériákban vesznek már az emberek műalkotásokat, amik így elérhetőbbé is váltak. Várnagy Emma a közösségi élményt emelte ki a műfaj sikerének lehetséges titkaként: egy-egy ilyen alkotás kapcsolódást is jelent azok között, akik ugyanazon a helyen jártak és valamiért fontossá vált számukra.

Hazavihető kerületdarabok

Ha otthon falra akasztanák, az utcán magukra öltenék, vagy csak tovább nézegetnék a józsefvárosi épületek és helyek ihlette alkotásokat, cikkünk szereplőit és a munkáikat itt találhatják meg legkönnyebben:

Várnagy Emma: https://www.instagram.com/drawntoplaces/

Kügerl Johanna: https://www.instagram.com/johannakugerl/

Mike Wallace: https://mikewallace.eu/mike-wallace-art/

Kastner Kommunity: https://kommunity.kastner.hu/

Miksha ruházat: https://www.instagram.com/miksha.budapest/

Nyitóképünkön Mike Wallace látható – Fotó: Mile Máté