A Kauzer család obeliszkjén ma is látható egy jókora, lövedék okozta sérülés. A második világháború idején a front a sírkerten is áthaladt, ennek jelei több síron is láthatóak. Az obeliszket szerkezetileg stabilizálták, de a belövés nyomát szándékosan meghagyták rajta, most már az is a történetének részét képezi. Ez csak egy a sírkert számos érdekessége közül: „ezer élettörténettel van tele” – mondta Csanádi Péter, a Nemzeti Örökség Intézete rendezvényszervezési osztályvezetője.

Egyre többen fedezik fel

A sírkert látogatottsága évről évre növekszik. A szervezett tematikus séták, kulturális programok és megemlékezések mellett egyre több iskolás csoport érkezik. Ebben sok munka van, hiszen az elsődleges célközönség épp a fiatal korosztály. Az október 23-a alkalmából rendezett diáknapon például több mint ezerkétszáz gyerek járta végig az 1956-os eseményekhez kapcsolódó helyszíneket. A vezetett séták mellett voltak korabeli katonai ruhába öltözött hagyományőrzők, autók, filmvetítések, kézműves foglalkozás. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a diákok ne csak a tankönyvekből ismerjék meg a történelmet, hanem élményeken keresztül is. Ezek a személyes benyomások „könnyebben beépülnek és erősen meghatározzák azt, amit a történelemről gondolnak” – mondta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója. Emellett családok, külföldi turisták és olyanok is megfordulnak a sírkertben, akik csak sétálnának egyet a zöldben. Mindez összesen ötven-hatvanezer főt jelent évente. Mégsincs tömeg, az ötvenhat hektáros területen jól megférnek egymás mellett a futók, a babakocsival érkezők és a megemlékezni vágyók.

Nagyon is élő

A sírkert park jellegét a területen található tizenkétezer fa adja: platán- és vadgesztenyesorok. Az ősfákat nagy valószínűséggel a temető indulásakor ültették. Egy ekkora terület gondozása komoly feladat, a fák állapotát rendszeresenellenőrizni, betegségeiket kezelni kell. Az elmúlt időszak szárazsága különösen megviselte az állományt, az örökzöldek nagy része és a nyírfák is kipusztultak, a platánok pedig védekezésképpen ledobják az idősebb ágaikat. A kieső fákat ezért folyamatosan pótolják. Tavaly például a második világháború lezárásának nyolcvanadik évfordulójára nyolcvan új fát ültettek ott, ahol korábban ki kellett vágni a fasort. A sírkertben megfigyelhető madárfajok száma több mint száz: van köztük szajkó, búbos banka, harkályfélék és baglyok is. A Magyar Madártani Egyesület is rendszeresen jelen van: megfigyelnek, gyűrűznek. A népes varjú populáció ugyanakkor sok munkát ad a kertészeknek. Az őszi időszakban rendszeresen feltúrják a zöldfelületeket, komoly károkat okozva a parkfenntartásnak – mondta Prutkay János, a Nemzeti Örökség Intézete szolgáltatási igazgatója. Mókusokat is nagy számban lehet látni, vannak denevérek, és elvétve néhány róka is. A sírkertnek saját, leltárba vett lakója is van: Csingiling macska, vele legtöbbször a főbejárat környékén lehet találkozni.

Nyitott történelemkönyv

Az 1849-ben megnyitott, egykor Kerepesi úti temetőként ismert sírkert mára a magyar történelem és a kulturális emlékezet egyik kiemelkedő helyszínévé vált. Itt nyugszik a magyar köz- és kulturális élet, a tudomány, illetve a művészvilág számos meghatározó alakja a XIX. századtól egészen napjainkig. Egyszerre emlékhely és művészettörténeti gyűjtemény: sokszor neves építészek és szobrászok tervezték a mauzóleumokat és sírhelyeket.
Külön parcellát kaptak a művészek, az 1848–49-es és az 1956-os forradalmak hősi halottai, a pártállami korszakra pedig a Munkásmozgalmi Panteon emlékeztet. „A temető egyfajta történelemkönyv” – mondta Móczár Gábor. Rendkívüli jelentősége miatt 2014-ben a teljes területet nemzeti emlékhellyé nyilvánították. Ugyanakkor az eredeti, temetkezési funkció is megmaradt: bár a törzstemetőben új sírhelyeket már nem lehet váltani, meglévő vagy újraváltott sírokba a rátemetés ma is engedélyezett, a hamvaknak pedig külön szóróparcellát
hoztak létre.

Színház, koncert, séta

Évente hozzávetőlegesen nyolcvan ingyenes rendezvényt szerveznek a sírkertben, a többsége valamilyen évfordulóhoz, ott nyugvó személyhez kapcsolódó megemlékezés. Több önálló kulturális programnak is helyet adnak: a Múzeumok Éjszakája és a Kulturális Örökség Napjai mellett saját programsorozatuk, a Nyáresték a Fiumeiben nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló. Jó példa erre a rendhagyó szabadtéri mozi, amikor az 1922- es Nosferatu című némafilmet a Vass Lajos Kamarakórus madrigálokat énekelve, élőben kísérte. A helyszínválasztás is szerves része az előadásoknak: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház például a Ceaușescu-korszak utolsó éveiről szóló előadását a Munkásmozgalmi Panteon közelében mutatta be. A produkciók kiválasztásánál fontos szempont, hogy azok kapcsolódjanak a hely szellemiségéhez, ne deszakralizálják a
teret, ne sértsék a látogatók érzékenységét – mondta Csanádi Péter. Úgy látja, hogy ezek a programok jól illeszkednek a városi és kulturális miliőbe, és közben „szélesebben értelmezett közösségi tér mivoltot is ad a sírkertnek”. A Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója fontosnak tartja, hogy erősítsék az emberekben a történelem és a történelmi helyszínek iránti érdeklődést, hogy minél többen érezzék úgy, érdemes felkeresni ezeket a helyeket. Ehhez pedig maradandó élményt nyújtó programokra van szükség. „Akik egyszer már voltak itt, azok mind visszajönnek” – mondta Móczár Gábor.

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf