A szakszóval menstruációs szegénységnek nevezett jelenségben érintett nők a legkülönfélébb házi megoldásokhoz folyamodnak, ha nem telik nekik intim eszközökre. Ha háztartási vattára sem futja, akkor felvagdosott textíliákat használnak vagy WC-papírral tömnek ki zoknikat, de nem ritka az sem, hogy ilyenkor a lányok nem mennek iskolába. Van, hogy ezért ki is maradnak az oktatásból, a felnőtt nők pedig a munkából. Elég emiatt néhányszor nem bemenni a gyárba, s akár ki is rúghatják őket. A hiányzás oka pedig tabu, meg sem merik mondani.

#nemluxustáska – megint

Nincsenek adatok arról, hogy Magyarországon hány nő érintett, de Kovács-Pálffy Anna, a Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása szerint Nagy-Britanniában a fogamzóképes korú nők legalább 20 százaléka került már olyan helyzetbe, hogy nem tudott alkalmas és higiénikus megoldáshoz jutni a menstruálás idején. Európában még nem készült statisztika a jelenségről, de a szakember úgy véli, itthon akár 30 százalékban is sújtja a nőket ez a probléma.

A szociális munkást két fiatal barátnő kereste meg 2018 decemberében azzal, hogy gyűjtést indítanának rászorulóknak intim eszközökből és női tisztálkodószerekből, s felkérték a Máltai Szeretetszolgálatot, hogy gondoskodjon a célba juttatásról. A #nemluxustáska kampányban arra kérték az adományozókat, hogy ezeket a szereket női táskába téve juttassák el a gyűjtőpontokra. A kezdeményezők 100-150 táskára számítottak, de végül több mint 10 ezer női intim adománnyal teli táska gyűlt össze. Ezzel 2019-ben el is nyerték a legsikeresebb adománygyűjtés civil díját. A gyűjtést most januárban is folytatják.

Talán a hajléktalanok az egyik leginkább körbeírható csoport, akik számára komoly gondot jelent az intim higiénia. Ám Kovács-Pálffy Anna meglepő módon árnyalja ezt a kérdéskört: mégsem a hajléktalanok a menstruációs szegénység legnagyobb áldozatai, mert körükben sokkal nagyobb arányban vannak azok, akik bár fogamzóképes korúak, mégsem menstruálnak, mert a nagy stressz, illetve a körükben gyakori korábbi bántalmazás miatt megszűnik a havivérzésük. Azoknál a nagyvárosi nőknél viszont, akik még valamennyire a „víz fölött” tudják tartani magukat, tehát van hol lakniuk és meg tudják adni gyermekeiknek a betevő falatot, valamint ruházkodásra is telik, náluk az intim szerek messze az utolsó helyen vannak a költési listán, és igencsak jellemző, hogy ilyesmire egyáltalán nem futja.

Nem létezik – vagy mégis?

A szegregátumokban – ha van önkormányzati vagy civilszervezet, amelyik segíti az ott élők mindennapjait – a közösségi házakban vagy a védőnőknél elérhetőek intim eszközök, a nagyvárosokban viszont ez a szervezettség nincs meg, így a nők ezen csoportja sokkal kiszolgáltatottabb. Beszéltünk itt a kerületben egy vezető védőnővel, ő azt mondta, hogy ez a probléma szerinte nem létezik. Egy másik, hátrányos helyzetű nőkkel foglalkozó intézmény vezetője szerint viszont nagyon is létező probléma, ám kért, hogy intézménynevet ne írjunk, mert rögtön beazonosíthatóvá válnak azok a nők, akik bizalmasan megosztják velük ezt a gondjukat.

A Vöröskereszt Lányból nővé címmel indított kampányt két éve: intimbetét csomagokat osztanak ki hátrányos térségekben élő fiatal lányoknak, de ami ennél fontosabb, a helyi védőnők bevonásával rendhagyó osztályfőnöki óra keretében beszélgetnek külön a tinédzserlányokkal és külön a fiúkkal a kérdéskörről. Céljuk, hogy ne maradjanak ki a lányok a nehéz napokon az iskolából, hogy a téma tabu jellege csökkenjen, ezáltal az érintettek ne érezzék kirekesztettnek magukat, valamint, hogy nőjön a lányok önismerete és önbizalma.

Áfa: tampon és kaviár

Magyarországon 27 százalékos általános forgalmi adó (áfa) terheli a higiéniai szereket, vagyis a legmagasabb áfa-kulcshoz tartoznak. (Két kedvezményes áfa-kulcs van: 5 százalékot fizetünk például a könyvek után, 18 százalékot a tejtermékek vagy szálláshelyek után.) Tavaly ősszel az MSZP és az LMP külön-külön törvényjavaslatot nyújtottak be az egészségügyi betétek és a tamponok áfa-csökkentésére, de hiába: már a parlamenti szakbizottságokban lesöpörték a javaslatot. Németországban ugyanezen okok miatt egy női szervezet a tiltakozás igen szellemes és sikeres módját választotta: kiadták a Tampon Könyvet, vagyis egy könyvbe 15 tampont tettek, mellé pedig menstruációról szóló történeteket írtak, a bibliától napjainkig. Az így elrejtett tamponokra máris az alacsonyabb áfakulcs vonatkozott.

Talán inkább a kampány kreatív jellege és a tartalom praktikus használhatósága miatt, mindenesetre a könyvet mindkét kiadásakor gyorsan elkapkodták. Összesen 10 ezer példányt adtak el belőle. Ennek az akciónak is nagy szerepe volt abban, hogy Németországban végül csökkentették az intim szerek áfáját 19-ről 7 százalékra, így ott most már azokat nem sújtja a magasabb adó, mint például a kaviárt. Korábban 175 ezren írták alá az intim termékek áfa-csökkentésére vonatkozó petíciót. Azt még vissza tudta dobni a pénzügyminiszter azzal, hogy a cégek úgysem érvényesítenék a csökkenést a fogyasztói áraikban, a Tampon Könyv sikerére viszont már beadta a Bundestag a derekát. A német könyv a reklámszakma cannes-i nagydíját is megnyerte.

Főleg adományként jut

Azt, hogy a menstruációs szegénység jelenségével nehéz a szembenézés, mi sem bizonyítja jobban, mint amit Buzás Endre, a Rés Alapítvány Podmaniczky utcai női szállójának vezetője mondott lapunknak. Ő a kétezres évek eleje óta szeretné elérni, hogy az éjjeli menedékhelyek által kötelezően adandó szolgáltatások közé tartozzon az intimbetét, hiszen éppúgy nélkülözhetetlen, mint a fürdési lehetőség és a tisztálkodási szerek, ám erre mégsem költ az állam. Pedig sokkal olcsóbb lenne, mint a gyakran koszos rongyok használatából eredő fertőzések gyógyítása – ha csak az anyagi szempontot nézzük is. Annyit javult a helyzet, hogy már vannak állami pályázatok erre a termékcsoportra is. Adományként egyébként nagyon sok intim eszközt kap a Podmaniczky utcai szálló, tampont és az új keletű intimkelyhet is (a betétek mellett), ám ezek a hajléktalanok számára nem praktikusak, mert ezekhez sokkal jobb higiénés feltételek kellenének, mint amiben napközben a hajléktalanok élnek. A szállóra érkezőknek első alkalommal elmondják, hogy van betét, kérjenek bátran, és ők aztán kérnek is, nem okoz gondot, ha épp férfi szociális munkás van ügyeletben.

A kerületben a családsegítő központokban csak akkor tudnak a rászorulóknak segíteni, ha adományként éppen kapnak intimhigiéniai szereket. A Nők Egymásért Mozgalom nevű civil szerveződés viszont gyűjtődobozokat helyezett el menstruációs eszközök számára városszerte. A kerület néhány kávézójában (az Aurórában és a Gólyában biztosan) találni ilyeneket, a rászorulók ott elvehetik a dobozokból az intim termékeket.

Díjat nyert a Ciklus – A németországihoz hasonló sikerről itthon is beszámolhatunk a témában. Legalábbis, ami a figyelemfelkeltő kampány díját illeti, mert a tavalyi kudarcos próbálkozás után aligha kerülnek egyhamar az intim termékek kedvezményes áfa-kategóriába. Klopfstein-László Bálint Ciklus című kisfilmje viszont 2018-ban Párizsban a Mobil Film fesztivál Európa Nagydíjat nyerte el. Az alig egyperces, mobiltelefonnal felvett, igen megejtő film főszereplője egy szegény lány, helyszíne pedig egy iskola. Megkérdeztük a rendezőt, miért készített a témáról filmet. Azt mondta, szerinte ez az egyenlőtlenségeknek olyan egyértelmű és igazságtalan példája, amivel nehezen nézünk szembe az amúgy fejlődőnek gondolt világunkban.

Fotó: Ványi Ákos