Már a múlt havi képviselő-testületi ülésen is dönteni kellett volna erről, de csak a decemberire született meg az előterjesztés, melynek nyomán a farkas-szobor terve végleg az enyészeté lehet – legalábbis Józsefvárosban mindenképp. A testület csütörtökön dönt.
Az előterjesztés készítői, Hermann György és Könczöl Dávid szerint a művész közéleti megnyilvánulásaitól művei nem tudnak függetlenedni: „Wahorn méltatlanná vált a munkára, és nemcsak a józsefvárosi önkormányzatnak, hanem általánosan sem szabad teret engedni az ilyen megnyilvánulásoknak.
Nem szeretnénk, ha ilyen kijelentések után valaki ugyanúgy folytathatná tovább a tevékenységeit, bármiféle következmény nélkül”
– mondja Könczöl Dávid. A két képviselő ezen kívül így vélekednek: A képviselő-testület nem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy azonosul a művész vitatott kijelentéseivel. A politika igazsága, miszerint nem elég tisztességesnek, befogadónak, antirasszistának, szexuális erőszak ellenesnek lenni, hanem annak is kell látszani – mert a politika világában a látszat is valóságos eszköz, mellyel üzen és mintát ad a társadalomnak. Ezért javasoljuk a döntés visszavonását.” – zárják az előterjesztést a képviselők.
Több gond is volt a művésszel és a koncepcióval
Az eredetileg a Mátyás térre megálmodott szobor megvalósulása legelőször akkor vált kétségessé, mikor ismertté vált az alkotó magyarázata a szobor tágabb értelemben vett üzenetéről: ebben a zenész-képzőművész azt fejtegeti, hogy a farkas „egy hullámzó vízen úszó csónakon áll. Az örök változás hullámain egyensúlyozó művész archaikus szobra ez, és egyben a világot bejáró örök vándorlásban élő roma nép szimbóluma is” – állt a június 30-i képviselő-testületi ülés előterjesztésében, ahol az önkormányzat felkarolta az ügyet. Az indoklás-magyarázat több roma művésznél is kiverte a biztosítékot, felvetve a cigányság köztéri reprezentációjával kapcsolatos elvi problémákat, Setét Jenő jogvédő pedig, az Idetartozunk Egyesület elnöke ennyit mondott:
„sematikus és leegyszerűsítő ez a gondolkodás, és rendkívül káros is, valamint a történelmi ismeretek teljes hiányáról árulkodik. A cigányok évszázadok óta itt élnek az országban!”
– így Setét. Ez még nem volt elég azonban, Wahorn pár héttel később a Partizán nevű internetes közéleti műsorban jelentette ki, hogy ő bizony rasszista: „rasszista vagyok, elfogadom” – mondta. Eszmefuttatásában a leggyakrabban előforduló általánosító közhelyeket ismétli:
„van egy probléma, a cigánybűnözés” – szintén Wahorn,
ezt és még ilyenebbeket. Ezzel az esettel kapcsolatosan Setét ezt nyilatkozta lapunknak: „egy ilyen ember ne akarjon a romáknak emlékművet állítani, egyszerűen elfogyott a szókészletem arra, hogy ezt minősítsem. Állítson Wahorn András magának emlékművet Mezőszemerén!” – javasolja Setét, aki azt is elmondta, hogy „nagyon súlyos hibaként értékelném, ha az önkormányzat továbbra is felvállalná egy olyan művész alkotását, aki így vélekedik a cigányságról”. Azonban nem mindenkinek van ilyen határozott véleménye. Erőss Gábor alpolgármester szerint Wahorn önminősítésével nem kell foglalkozni:
„Ő magánemberként rasszista, nem bíbelődünk a Wahorn nyilatkozatainak értelmezésével,
nincs vele dolgunk” – mondja Erőss. A terv maradt tehát, igaz, az eredeti értelmezést, melyben a cigányság örök vándorlásáról van szó, elvetették. Ezek az esetek sem voltak elegendőek tehát ahhoz, hogy a kerületvezetés elálljon a tervtől. Ehhez több kellett. „Nem arról volt szó, hogy lefogták, és a mocskos ujját belenyomta a kisgyerekbe, hanem okozott neki egy élményt, ami mind a mai napig egy jó élmény” – igen, ezt is Wahorn András mondta, az Index Konyhanyelv c. műsorában, ahol még több, vitatható kijelentést tett.
Sokak véleménye szerint egyszerű pedofíliamentegetés volt,
és az olyan kijelentéseivel, mint hogy egy nyolcéves kislány bugyijába nyúlkálni nem erőszak, a gyerekek szexuális kizsákmányolását és a szexuális erőszakot relativizálta. Ez már túl sok volt. Eléggé valószínű volt, hogy ezek után az önkormányzat ejti az ügyet.
