„Ne politizáljunk. Ez undorító egyébként Magyarországon, hogy a politikát belevisszük a társasházkezelésbe” – mondta a Kolónia december közepén botrányos körülmények között megválasztott közös képviselője, Weisz Gábor Miklós néhány héttel később az őt támadó lakóknak. Weiszet az őszi önkormányzati választás napján egy C8-as aktivista rajtakapta, hogy papírral a kezében kaputelefonon felcsöngetett több lakásba is, és megkérdezte, hogy voltak-e már szavazni. (A választási törvény ezt tiltja.) Persze egy közös képviselő is lehet bármelyik pártnak az aktivistája, amikor nem dolgozik (bár tiltott kérdést akkor sem tehet fel), de mint látni fogjuk, Weisz esetében nem válik el a politika a társasházkezeléstől. Tavaly májusban a Kolónia közös képviselője a közgyűlésen bejelentette, hogy év végén lemond. A közel 700 albetétet (lakást vagy helyiséget) tartalmazó tömb (hivatalosan Delej utca 51.) tulajdonosai előtt ott állt a feladat, hogy keressenek új közös képviselőt. A számvizsgáló bizottság (SZB) – noha erről a közgyűlés nem döntött – magáénak értelmezte a feladatot, és kiírt egy pályázatot. A Lokálban meghirdették, és 13 cég és magánszemély pályázott. Ezekből kiválasztottak hármat, hogy a tulajdonosok a decemberi közgyűlésen szavazhassanak róla, melyikük kezelje a legendás, egykori MÁVAG Kolónia ügyeit.

A végül győztes Magyar Társasház Kft. (MT), amelynek Weisz Gábor az ügyvezetője, nem volt a három kiválasztott között, de még csak a pályázatot benyújtók között sem. Az MT-t a közgyűlésen terjesztette fel az egyik tulajdonos, Györgyi Ida. Ez ellen az SZB tagjai és más lakók is tiltakoztak, hiszen nem volt pályázati anyaga a cégnek. A pályázati határidő lejárta után, de még a közgyűlés előtt ugyan valaki bedobta az MT bemutatkozó anyagát a postaládákba, de sokkal kevesebb derül ki a cégről belőle, mint amit a pályázókról megtudott az SZB.

Politikai kapcsolatok

Az MT-t odahozó Györgyi Ida egy politikailag határozottan állást, sőt széket is foglaló lakója a Kolóniának: az előző ciklusban a kerületi önkormányzat Városgazdálkodási Bizottságának Fidesz-KDNP által delegált külső tagja volt. Ez a bizottság döntött arról 2016 januárjában, hogy a fideszes vezetésű önkormányzat kössön megállapodást a Magyar Közös Képviselők Egyesületével (MAKKE) a társasházakban élők és a társasházakat kezelők közösségi együttélésre, működésre vonatkozó ismereteinek bővítése céljából. (A megállapodás szerint pénzmozgást nem tartalmazott az együttműködés.) A H13-ban több ilyen eseményt is tartottak, ezeken a MAKKE-től Weisz Gábor volt a szakértő. A 2016. januári bizottsági ülés jegyzőkönyve szerint (amely megtalálható az önkormányzat honlapján) a MAKKE-ra vonatkozó napirendi pontnál Jakabfy Tamás LMP-s képviselő azt mondta, hogy az egyesületet ott képviselő Horváth-Lugossy Gábor korábban a Fidesz parlamenti frakciójának adott jogi tanácsokat. Horváth-Lugossy sajtóhírek szerint több pozícióban is dolgozott az államigazgatásban, és miniszteri kabinetfőnök is volt, majd tavaly januárban Kásler Miklós, az EMMI minisztere kinevezte az akkor létrehozott Magyarságkutató Intézet élére. Korábban résztulajdonosa volt az MT-nek, az intézetvezetői kinevezés előtt néhány héttel azonban kiszállt. De az MT-nél dolgozott egy időben Szakács Árpád is, a Médiaworks alkotói szabadságon lévő egykori főszerkesztője, aki leginkább kultúrharcos és szélsőséges nézeteiről, valamint a Bayer Zsolttal kiadott könyvéről ismert. Folytathatnánk még Weisz és környezete politikai kapcsolatainak feltárását, de most megállunk, és visszatérünk a kerülethez és a lakógyűléshez.

Fokozódó indulatok

A tavaly decemberi lakógyűlésen tehát Györgyi Ida – amúgy jogszerűen – felterjesztette a közös képviselet ellátására a Magyar Társasház Kft.-t, amit a közgyűlés meg is szavazott. A szavazásnál azonban az önkormányzat hibázott, és ennek jelentős hatása lett az eredményre. A Kolónián ugyanis vannak önkormányzati tulajdonú lakások is. Az összes albetétet 100 ezer tulajdoni hányadnak véve az önkormányzatét a közgyűlés 3789-el számolta. Ez nem sok, ám a közgyűlésen összesen körülbelül 17 ezer tulajdoni hányaddal szavaztak, úgy már az önkormányzat szavazata több, mint 20 százalékot ad ki. Györgyi Ida nem bízta a véletlenre jelöltje támogatását, ő 3046 tulajdoni hányad fölött rendelkezett, mert sok lakótól vitt meghatalmazást, hogy az ő nevükben is szavazhat. (Megközelítőleg sem vittek ennyi szavazatot más meghatalmazottak.) Az önkormányzat képviselőjét minden közgyűlésre a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) Társasházi tulajdonosi képviseleti irodája szokta küldeni. A Kolónia közgyűléseire sok-sok éve mindig az iroda vezetője, Szerényi-Nánási Emőke szokott járni, ezúttal azonban egy külsős munkatárs, Bakné Olaszi Erzsébet volt jelen. A JGK és az önkormányzat között köttetett keretszerződés szerint az önkormányzat képviselője akkor mondhat ellent a többség akaratának, ha egyébként törvényt vagy az önkormányzat érdekeit sértené a szavazata. Most azonban Bakné se nem tartózkodott, se nem arra a jelöltre szavazott, amelyikre a többség, hanem arra, amelyiket Györgyi Ida terjesztette fel, és ezzel az önkormányzat eldöntötte a szavazást. Ha tartózkodott volna (egyik jelöltre sem szavaz), akkor nem sokkal elmaradva ugyan a győztestől, de a váratlanul felbukkanó Magyar Társasház Kft. csak a második lett volna. Ezt követően az SZB és egyéb felháborodott lakók összegyűjtöttek 12 százaléknyi támogatást rendkívüli közgyűlés összehívására, hogy visszahívják a MT-t, és levelet írtak a polgármesternek, amelyben kifogásolják az önkormányzat szavazási eljárását. Pikó András a panaszt továbbította Kovács Ottónak, a JGK vezetőjének, aki Szerényi-Nánási Emőkétől várta a magyarázatot a történtekre. Ő írásos válaszában megvédte Bakné eljárását, azzal érvelve, hogy a nagy létszám és a jövés-menés miatt „nem volt lehetőség arra, hogy a társasházban levő erőviszonyok megállapításra kerüljenek”. (Bár ez a korábbi években neki magának nem okozott gondot.)

A rendkívüli közgyűlést a múlt héten tartották. Botrányosra sikerült, de a botrányok az előző közgyűlés óta már szinte mindennaposak a Kolónián. Amikor például a lakók odaadták Weisznek a rendkívüli közgyűlés okán összegyűjtött aláírásokat egy borítékban, akkor azt Weisz ott, a lakók orra előtt összetépte (!). Ezt követően az aláírásokat elküldték neki levélben, tehát az átvételtől számított 30. napig bezárólag össze kellett volna hívnia a közgyűlést, de nem tette meg. Amikor ezután az SZB összehívta a közgyűlést, néhány órával később a Magyar Társasház is összehívta, ugyanarra a napra, csak fél órával későbbre. Az MT emailben jónéhány lakónak elküldte a közgyűlés hírét, mert Weisz, megválasztása után rögtön bedobált egy adatbekérő lapot a postaládákba, amelynek révén nem kevés adathoz juthatott hozzá a lakókról. Az SZB csak a lépcsőházban és egy zárt Facebook-csoportban tudta hirdetni a közgyűlést, de a lépcsőházból vitás helyzetekben el szoktak tűnni a hirdetmények, ez most is így történt.

Az indulatoktól nem mentes közgyűlésen végül nem született határozat a MT visszahívásáról, mert a szavazatszámláló bizottság érvénytelenítette a szavazatokat. Találtak ugyanis olyan tulajdonost, aki meghatalmazást adott le, ám jelen is volt, pontosabban beléptetéskor saját kezűleg aláírta a jelenléti ívet, így tehát nem lehetett tudni, hogy hány ember szavazata duplázódott (időközben sokan el is mentek). Weisz és az őt támogatók azt mondták, hogy ezt egyértelművé lehetne tenni a regisztrációs lapok és a szavazólapok aláírását összevetve, de ez az érv az SZB-t nem sarkallta cselekvésre, mert még azt is kiolvasták az SZMSZ-ből, hogy borítékban kellett volna leadni a meghatalmazást. Erre már Weisz és támogatói sem tudtak mit lépni, úgyhogy itt Weisz berekesztette a közgyűlést. Távozásra csak bő negyedórányi kiabálás és veszekedés után került sor, annyira feszült volt a légkör. A közgyűlésen a korábbi városvezetés alatt is itt dolgozó társasházi iroda munkatársai mellett részt vett a kabinetvezető-helyettes, Pálinkás Balázs is. A szavazáson az önkormányzat tartózkodott.

A történet és a harc a Kolónián folytatódik.

Szöveg: Gaal Ilona; Fotók: Huszár Boglárka