A 2016-ban elhunyt Psota Irén talán maga sem szívesen emlékezett erre a házra, ahol szegénységben és családi erőszak árnyékában nőtt fel.

Makk Károly, a volt férj írja: „a Tömő utcában született egy pincelakásban, munkáscsaládban. Férfitestvérei melósok voltak, édesanyja egy gyönyörű vonású asszony”. Amikor bebarangoltam a házat, az ott lakók mind a ház udvarán álló nyomorúságos épületre mutattak, hogy ott nőtt fel Psota Irén. Igaz lehet mindkét állítás, mert az iszákos apa hónapokra elmaradt a lakbérrel, és kilakoltatták őket a pincelakásból. A Valéria-telepen éltek évekig. Az apa végleg az alkohol rabjává vált, ütötte-verte a feleségét, és amikor végül pisztollyal támadt rá, hogy megölje, a törvény lesújtott rá, hét évre leültették. A mama, miután felépült sérüléseiből, mosónő lett, és visszaköltözött ide a gyerekekkel, egy 30 négyzetméter körüli falmelléki szoba-konyhába, ami külsőre alig különbözik a mellette álló fészertől. Hogy az eredeti pincelakás melyik volt, már nem tudjuk. A házban évek óta szaporodnak a lezárt lakások, csak találgatni lehet, hogy melyik befalazott utcaszinti ablak mögött születhetett Irén, a kolozsvári árva cselédlány, Dávid Ilona és a morva kocsigyártó famíliából kiszakadt Psota István második leánya. (Dávid Ilona két fiút hozott a házasságba, kiknek apja a háborúban esett el.)

Sztankay Ádám írja: „Psota Irén gyerekkorában mindig éhes volt. Felnőve, már a nemzet színészeként is zsivány büszkeséggel mesélte, miként kutatta fel s ette meg testvérei elrejtett falatjait. Kapott érte pofont, de szerették, hát megbocsátották a zsiványságát. Bátyjai – a kor békésebb szakaszaiban dalárdának is tagjai voltak – józsefvárosi házak udvarán énekeltek, voltaképpen koldultak némi apróért. Erre nem sokkal később a kis Irén is rákapott.”

Innen indult hát Psota káprázatos karrierje, és ahogy ő sem emlegette sokat Józsefvárost, úgy Józsefváros is megfeledkezett róla.

A Tömő utca 23/A sarkát egy ideje színes kép borítja, amin azt láthatjuk, milyen lesz a környék egy-két év múlva, amikor itt is ultramodern irodaházak határozzák majd meg a városképet. Psotáék sárga sarokháza és a mellette levő stílusos földszintes ház eltűnik, tér lesz helyettük. A ház lakói és a környéken élők úgy tudták, a házak műemléki védelem alatt állnak.

Az önkormányzatnál azonban elmondták, hogy sohasem élveztek védettséget, és az állaguk annyira leromlott az utóbbi évtizedekben, hogy nem éri meg őket felújítani. Az épületeket még az előző önkormányzat eladta a Corvinnegyed fejlesztőjének, aki ott építi fel a Corvin sétány folytatását. Az emeletes, sárga 23/A-ban 35 lakás van, ebből 19 volt lakott az eladás idején, a földszintes 23/B-ben pedig a 8 lakásból 4 volt lakott. Az eladásról szóló előterjesztés szerint a két épületért a becsérték szerinti legalább 431 millió forint bevételt várt el az önkormányzat, amiből 293 millió forintot terveztek be a lakók elhelyezésére. Akikkel találkoztam a házban, mind arról számoltak be, már tudják, hova fognak költözni, és bár normális cserelakásokat kapnak, szeretnek itt lakni, sajnálják, hogy el kell menniük.

Az új irodanegyedet a Szigony, Tömő, Apáthy és Balassa utcák határolják, a Corvin sétánnyal pedig a Tömői utcai Corvin Technology Park irodaépület kapcsolja össze.

Az önkormányzatnak és a beruházónak is feltettem a kérdést: „valamilyen formában (elnevezés, emléktábla, emlékhely stb.) terveznek-e megemlékezni arról, hogy itt született Psota Irén”? Tóth Fanni, Rádai Dániel városfejlesztésért felelős alpolgármester munkatársa elmondta, támogatják ezt a szándékot, Ádám Viktor pedig a Futureal nevében ezt írta: „Az épület helyén park lesz majd, de természetesen mindenképp találunk módot arra, hogy méltóképpen megemlékezzünk Psota Irénről. Erre vonatkozóan több ötlet is felmerült (emléktábla, faültetés, szobor stb.), de döntés még nem született. Amint ez aktuális lesz, értesíteni fogjuk a közvéleményt.”