A jelenleg a Mandák-házban működő Láthatatlan Tanodát az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány hozta létre 2013-ban, majd 2016-ban a Rosa Parks Alapítvány vette át. A tanoda a kezdetektől fogva az iskolai beiratkozáshoz, átiratkozáshoz nyújt támogatást, és kísérő szolgáltatásként kialakított mentorhálózatának önkéntesei segítik a gyerekek egyéni iskolai pályafutását. A Rosa Parks a szociális és pedagógiai tevékenységet iskolai jogsegélyszolgálattal egészítette ki.

Hogyan működik?

Az alapítványnál dolgozó szakemberek mellett 30–40 önkéntes segíti a programot, ami a résztvevőknek teljesen ingyenes. Nagycsoportos kortól a középiskola kiválasztásáig kísérik a gyerekeket, korosztály szerinti csoportfoglalkozásokat, egyéni készségfejlesztést, korrepetálást tartanak, a szülőket pedig a továbbtanulási lehetőségekről, jogokról tájékoztatják. „Ha egy szülő folyamatosan krízishelyzetben van, és naponta a jövedelmi szegénységből adódó problémákkal kell megküzdenie, akkor a hosszútávú tervezésre nem jut elég energiája, hiába motivált abban, hogy a gyerekei minél tovább jussanak az iskolarendszerben. A tanoda igyekszik azt az eszközrendszert biztosítani, ami szükséges a továbbjutáshoz” – mondja Horváth Csenge, aki szakmai koordinátor és szociális munkás a Rosa Parks Alapítványnál.

Csoportban

A csoportfoglalkozások helyszíne változó. A foglalkozások előtt előre egyeztetnek a szülőkkel, hogy hol vehetik fel a gyerekeket – otthon vagy az iskola előtt –, de van, akit a szülei kísérnek, és van, aki már annyira önálló, hogy egyedül jön a programok helyszínére – mondja Blanka, az egyik önkéntes, aki Rebekával van párban mint foglalkoztató. Blanka és Rebeka a húszas éveik elején járnak, az ELTE-n tanulnak pszichológiát mesterszakon, és a VIII. kerületet korábban nem ismerték. A csoportjukkal, melynek tagjai 12–13 éves lányok, épp az Aurórába beszéltek meg találkozót, onnan pedig Oláh Norbert festőművészhez igyekeznek. „Ez egy rendhagyó alkalom. A programokat máskülönben mi találjuk ki” – mondja Blanka. Forgattak már filmet, rendeztek be szabadulószobát, volt, hogy előadót hívtak vagy kézműveskedtek. Hogy épp mivel töltik az időt, az függ az időjárástól, de a gyerekek programokhoz való hozzáállása is változó, hangulatfüggő. „Kiskamaszkoruk miatt nehéz eltalálni, hogy mi az, ami már ciki, és mi az, ami leköti őket, de utólag mindig jók a visszajelzések” – emeli ki.

Baráti kör

A foglalkozások nyitókörrel kezdődnek, amiben mindenki megoszthatja, mi történt vele aznap, mi foglalkoztatja, és zárókörrel végződnek, amiben a foglalkozást értékelhetik. „Ez segíti az egymásra hangolódást, a lelassulást is” – mondja Rebeka. A lányok több éve ismerik egymást, vannak, akik már óvodás koruk óta együtt tanodáznak és jó barátok. „Alig vártam, hogy jöjjön ez a nap, és annyi legyen az idő, hogy jöhessek végre a spanjaimhoz” – mondja Dorina, a csapat egyik vezéregyénisége.

Példakép

Az egyéni fejlesztés lényege, hogy egy önkéntes egy gyerekkel foglalkozik, heti rendszereséggel. A mentor és mentoráltja előre megbeszélt napokon találkoznak, például könyvtárban, játszótéren, vagy akár a gyerek otthonában is, így a mentornak lehetősége nyílik nagyobb betekintést nyerni a család életébe, könnyebben megérti a rábízott gyereket is.

Nati mentorára, Emesére a kislány szülei és nagyszülei már családtagként tekintenek. Gyorsan kialakult a bizalom közöttük – véli Emese, aki már három éve kíséri a kislányt. „Natival általában tanulunk, de ha pont nincs semmiféle iskolai dolog, akkor sétálunk, beszélgetünk vagy moziba megyünk” – meséli Emese. Szerinte Nati sokat fejlődött az elmúlt években: mindenről véleményt tud alkotni, sok mindent tud a világról és ügyes érvelésben is. „Jogász vagyok, és franciául beszélek: most Nati is jogász szeretne lenni, és franciául tanulna.”

Közösségépítés

Havonta egyszer közösségi programot szerveznek, általában a tanoda közösségi termében vagy a kertben, amin a gyerekek, alapítványi dolgozók és az önkéntesek mellett a szülők is részt vehetnek. Ilyenkor együtt főznek és játszanak. A nagyobb ünnepeket is együtt ülik meg. Időnként állatkertbe, színházba, múzeumba is ellátogatnak, minden nyáron táboroznak. „Ezeket a kiruccanásokat nem feltétlen engedheti meg magának egy nagyobb család, de fontos, hogy a gyerekek ne maradjanak ki ezekből az élményekből se” – emeli ki Csenge. A tapasztalat szerint a gyerekek összekovácsolódnak a programokon, a közösség megtartja, egyúttal a programban bent tartja őket.

A tanoda jelenleg 30 családdal és 50 gyerekkel van kapcsolatban, ebből 30 gyerek az, aki aktívan részt vesz a programokon, a lemorzsolódás viszont kismértékű. A tanodáról nem készültek hatástanulmányok, így nehéz mérni és realizálni az eredményeiket – mondja Csenge. Szerinte az efféle szociális programok eredménye lehet, hogy csak több generáció után érik be. Ettől függetlenül az a tapasztalatuk, az óvodás kortól tanodába járó gyerekekre jellemzően igaz, hogy a tanulási motivációjuk bár hullámzó, de nem megy egy bizonyos szint alá.

Jelentős óvodai fejlesztés kezdődik a kerületben 2021-től a Józsefvárosi Önkormányzat, a Rosa Parks Alapítvány és a Partners Hungary Alapítvány együttműködésében. A cél a helyi lakosság széles rétegei számára vonzó, a társadalmi hátrányok kiegyenlítésére alkalmas és a gyerekeket az iskolára hatékonyan felkészítő intézményrendszer kialakítása. A tervezett program az Európai Bizottság Jogérvényesülés és Fogyasztópolitika Főigazgatóságától jelentős összegű támogatást nyert el.

Fotók: Huszár Boglárka