Ádám Judit a koronavírus-járvány miatt otthonukba szorított emberekről írt, akik búsulás helyett lelkesítő új dolgokba fogtak, és „növényezni” kezdtek. „Az ember befogad egy utcára tett fikuszt, esetleg ajándékba kapja, a szülei házából hozza el, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy reggelente beszél a növényeihez, párásítót vesz, külön szobát rendez be nekik …” A cikk önironikus hangvételével, szakértelmével és alaposságával a házidzsungelesek barátjává tett engem is.

Szerbhorváth György egy fiatal matematikussal, Pintér Gergővel beszélgetett, aki saját dalaival kísérve mutatta be könyvét, amit a matematikáról írt szokatlan megközelítésben. „A frenetikus produkció magával ragadta a közönséget, bár úgy gondolom, ízlések és pofonok ide vagy oda, mégis reméljük, Gergő alapvetően matematikus marad és nem a kereskedelmi tévék sztárcsinálóiban látjuk viszont.”

Kolonics-Imre Zsófia több cikket is írt a fiatal anyák helyzetéről. A téma marginálisnak tűnik, de közelebbről belelátva a helyzetükbe – amit a szerző nagy empátiával teszi meg –, fény derül arra, hogy fontos kérdésről van szó, mert a gyermekkor egyik legérzékenyebb szakaszát érinti. „A kisgyermekes anyáknak is szükségük van olyan időre, amikor pihenhetnek, feltöltődhetnek. Józsefvárosban van egy hely, ahol végre kiereszthetik a fáradt gőzt, kikapcsolódhatnak, miközben szemük fényéért sem kell aggódniuk.”

Képek: Nagy Dániel, Huszár Boglárka