Délután 3-ra szólt az iskola meghívója. Ács Érmes Károly, az intézmény főmunkatársa már a kapuban azzal fogadott minket, ne protokolláris eseményre számítsunk, a kocsi bepakolása a nap eseménye. „Az adománygyűjtésben részt vettek a tanárok, a tanulók, a vezetők és az iskola egyéb dolgozói is” – mondta, miközben bemutatott Iván Katalin angoltanárnak, aki most az iskola kulturális programjaiért felelős, és Mirzahosseini Arash-nak, az iskolafenntartó ügyvezető igazgatójának.
Az Avicenna iskola az Orczy út és Diószegi utca találkozásánál az európai egyetemek felvételi előkészítőseinek oktatási központja és egy kétnyelvű magángimnázium. A diákok mindenfelől jönnek ide, de főleg a keleti országokból.
Mirzahosseini Arash elmondta, nemcsak a gimnazisták, az egyetemi előkészítősök is segítettek. Az iskola
befogadott Ukrajnából menekült diákokat is
tandíjtámogatással, akik ott jártak előkészítőre vagy egyetemre. Az iskola szállóján adtak helyet nekik, amit egyénként elsősorban a külföldi diákok szülei és a vendégek számára tartanak fent.
Ács Érmes Károly az
első menekültvonatoknál a Nyugatiban találkozott Kijevből jött diákokkal, akik között nemcsak ukránok, hanem távoli országokból származók is voltak,
például indiaiak. Ott is segítettek nekik, hogy zökkenőmentesebben tudják folytatni az útjukat.
Az adományozásnak már vannak előzményei az iskolában, mondta az igazgató, a karácsonyi Shoebox Activity keretében rászoruló gyerekeknek készítettek ajándékcsomagokat. Az adományozási akciók egyébként a nemzeti alaptanterv szerinti önkéntes segítés megvalósítását is jelentik.
Iván Katalin úgy látja, a mostani felhívásra is maximálisan reagáltak a gyerekek. Karácsonykor néhányan kifejezetten versengtek azért, hogy ők mehessenek kiszállítani az ajándékokat. „Másfél hónapja hirdettük meg, hogy szeretnénk segíteni a menekülteknek. Az iskolában mintegy 12 nemzetből vannak tanulók, sokféle háttérrel, sokan jöttek nehéz körülmények közül.”
Van orosz diákjuk is, aki az édesanyjával már iskolán kívül részt vett a menekültek segítésében. Az iskolában nincs ellentét a diákok között, de ügyelnek is rá, hogy a politikai vitákat távol tartsák. „Úgy érezzük,
a minimális jogunk, de kötelességünk is, hogy segíthessünk a menekülteken,
főleg a nőkön, gyerekeken, időseken” – és hozzátette, ebben az egész tanári kar egyetértett.
A tanárnő szerint egyébként nem egyszerű a mai gyerekeket megszólítani, mert elmerülnek a virtuális életben, és a hírek, a világ történései nem túlzottan érdeklik őket. Az osztályfőnöki órákon kiderült, hogy
sokan nem hallottak a háborúról, de néhányan már eddig is segítettek
más szervezeteken keresztül. „Alapfeladata a pedagógusnak, hogy kinyissa a gyerek szemét a világra”, mondta Iván Katalin. Örül, hogy sikerült felrázni őket, megértették a helyzet komolyságát.
Az adományt a fogadó Ökumenikus Segélyszervezet kérésére úgy állították össze, hogy az olyan leginkább hiányzó higiéniai termékeket, mint a pelenka, illetve bárhol fogyasztható készételeket és a leggyakrabban hiányzó ruhaneműket tartalmazza. De játékokat és még egy babakocsit is hoztak a gyerekek, akiket a szülők a háttérből segítették.
A kocsi felpakolása eltartott egy ideig. A diákok és az iskola munkatársai, Iván tanárnő, Ács úr és az igazgató is ki-be járt a dobozokkal, amiket a gyerekek profi módon címkézték fel és zártak le, hogy a BOK-csarnokban nem legyen gond abból, hogy melyik csomagot hova kell elhelyezni.
Nyitókép: Mile Máté
