Szimbólumszerű rombuszmintázat tükröződik vissza a tér belső felületeiről, a hely logójában is ez a motívum rajzolja ki a központi „X”-et. A koncertterem bejárata előtt sci-fi-szerű fehér fény fogad, belépve takaros játszóhely tárul fel, a rusztikus, megtisztított téglafalak meleg eleganciája fölött hangcsillapító elemek mögé rejtett diszkrét világítás fogad.
Az előadótér és a két utcafronti rész nagyjából elkészült, de a MIXAT többi részén most az átmeneti állapotok izgalma érződik: a kőműves munkákból is maradt még a múlt hétre, az árammal is akadtak gondok, az ablakok acélkeretezése is hiányzik – egyelőre.
Részek, egységek vannak itt bőven: az összesen 1000 nm-es épület öt részre oszlik: a bejárattól jobbra a borosok részlege (VIN), balra sörösöké (KEG), készülőben a tető, az udvar is várja még a vendéglátásra alkalmassá tételt, a koncerttermet pedig már mondtuk. Nem kicsi tehát a hely és a feladat (az átalakítás) sem volt az, összefogásra volt tehát szükség, különböző területekről érkezett három ember tette bele tapasztalatát és tőkéjét a helybe.
Halász Zoltán és Kereszty Gábor a vendéglátási know-how-t, Hunka Róbert a Hunnia Records producereként értelemszerűen a zenei szakértést adta bele a projektbe. A helyszín korábban is kocsma-étteremként működött: 1998 decemberében nyitott meg itt a Darshan café, és több mint 20 éven keresztül működött az 1840 körül, klasszicista stílusban épült földszintes házban. A Krúdy utca és vonzáskörzete a 80-90-es évek fordulóján az underground fontos helye volt sokféle kultkocsmájával (most csak egyet: Tilos az Á), de a Darshan érkezésének tájékán ez a jelleg elhalványodott, majd napjainkra teljesen meg is szűnt, és nem csak itt.
A Gólya és társai őrzik még a szórványos lángot, ahogy a közeli Lumen is, de itt már inkább van fine dining, mint Nick Cave. A Mixat sem az eret vágós body art performanszok helyszíne lesz, azonban a progresszív zenei törekvéseknek de. A mainstreamre akad más is – mondja Hunka, aki a hetvenes évekbeli Philips magnós Orszáczky-koncertek rögzítésétől jutott el a legjobb minőségű, high tech „DSD 256”-os digitális zenei formátumhoz kiadójával.
Ő egy színes vendéglátóhelyet szeretne itt, komoly és népszerű koncert-színház és egyéb előadói helyet, mely rentábilis, önfenntartó. A sörös és boros részek láthatóan már most jól mennek, szerinte ezekből is vissza tudnák hozni a 10 hónapos átalakításba rakott pénzt kb. két év alatt. A koncertterem csak hab a tortán, illetve marketing a helynek, kulturális misszió a népnek és remélt nullszaldó az üzemeltetőknek.
Amúgy az élőzenét beleintegrálják a vendéglátásba, tehát itt nem az történik, hogy egy elmélyült Balázs Elemér dobszóló közben a sörös részleg a COCO JUMBO-ra hörpint, profi cuccokon lehet hallgatni a benti előadást a kinti részeken is, minden koncertet fel is vesznek (a skillek ugye a Hunnia Recordsból jönnek), és egy ponton elérik azt, hogy csak saját gyártású felvételek szóljanak a helyen.
Nem akarnak leragadni egy zenei profilnál, tehát nem csak jazz jöhet ide, nyitottak az elektronikus zenei produkciókra is, az undergroundabb törekvésektől sem zárkóznak el, és kisebb színházi produkciókat is fogadnak majd. Élőzenés szórakozóhelyként jóban kell lenni a szomszédokkal, de a hangerő-limit tiszteletben tartásán túl is jól kell kezelni őket – mondja Halász Zoltán, aki szerint, ha jól működik az együttélés, akkor napközbeni próbálásra is lesz lehetőség a koncertteremben, a MIXAT műhely jellegét erősítve.
A tágas udvaron is vendéglátó-részt óhajtanak kialakítani, ez egyelőre még átjáróként szolgál csupán, de a kedves közönségnek nem kell az ide tervezett rattan-vessző bútorok érkezését megvárni, ihat a 32 féle sörből addig is bátran, de persze ne mulassza el a benti koncert meghallgatását sem önnön és környezete épülésére!
Nyitókép: Mile Máté
