Willany Leó

A Willany Leó 2008-ban alakult Grecsó Zoltán koreográfus, táncpedagógus vezetésével. A kreatív közösségi alkotóműhelyben a tánc, a zene és az improvizáció eszköztárával dolgozzák fel az alkotókat érdeklő témákat, tehát minden, ami a színpadon történik teljesen spontán.

Bár a szabad tánc még nem annyira terjedt el hazánkban, egyre több helyen nyílik lehetőségük az érdeklődöknek megismerkedni ezzel a műfajjal. A Willany Leó hetente rendszeres előadásokkal jelentkezik a Trafóban, de Grecsó, a társulat alapító tagja az A38 hajón is népszerűsíti az improvizációs táncművészetet azzal céllal, hogy megmutassa, a tánc által megismerhetjük saját testünket és a mozgás adta lehetőségek tárházát.

„Célunk a szabad tánc és a testtudat fontosságának hangsúlyozása, mi azt próbáljuk meg hirdetni, hogy milyen izgalmas az emberi test”, mondta el nekünk a művész.

Az előadás maga mindig meglepetés, hiszen a zene is improvizált, a próbákon a táncosok így az önmagukra és másokra való figyelmüket fejlesztik. Tehát egyénileg, vagyis szólóban és közösen, ún. kompozíciókban is gyakorolják a mozgás megfigyelését, hogyan reagáljanak egymás mozdulataira.

„Azt szoktam mondani, hogy

de az a típusú pszichológusi munka, amikor számos visszajelzés van, és az általunk működtetett mechanizmusok tudatosítása a jellemző.”

Grecsó szerint a szabad tánc önismereti tánc. „Megmutatja, mit jelent homo sapiensnek, két lábú lénynek lenni, és hogyan tud mozogni ez a lény.”

A műfaj hatásáról a táncosok is hasonlóképpen vélekedtek. A Táncművészeti Egyetem két fiatal hallgatója szerint az „improvizáció arról szól, hogy mindig adsz egy lehetőséget a mozgásban, amivel vagy élnek vagy nem, de ezért tanulunk meg figyelni egymásra”. Őket is az előadás után kérdeztük.

Kristóf és Mátyás balettal kezdte, majd a kortárs tánc irányába fordultak a tanulmányaik során, és ez volt az első szabad táncos előadásuk, ami azért is különleges, mert zárt színpadi tér helyett most a Rákóczi tér aszfaltján kellett a nézők érdeklődését megragadniuk. A Willany Leó nem először lép fel a kerületben, a Rákóczi térre is rendszeres visszajárók, és eddig csupán pozitív tapasztalatokkal gazdagodtak a helyi utcai előadás körülményeit illetően:

„A budapesti közönség nagyon elfogadó, nyitott. Nézd az arra járó és padokon üldögélő embereket, ők nem a mi előadásunkra jöttek, de itt maradtak, akaratuk ellenére belekerültek egy előadás szituációjába, mégis milyen kedvesek voltak. Senki nem mondta azt, hogy menjél már arrébb.”

Grecsó úgy érzi, hogy bár sokféle az érdeklődő, elsősorban a Z generációs fiatalok nyitnak a műfaj felé, akik sokszor a közösségi médiában ismerkednek meg először az improvizációs tánc fogalmával.

Ennek ellenére a Willany Leó alapítója mindenkit arra biztat, sosem késő belekezdeni bármilyen új szenvedélybe, hiszen a tánc, ahogy a két fiatal művész is megfogalmazta: „Röviden annyi, mint valamit adni és átélni.

Ők a Bacsó Béla utcában léptek fel.

Malembe – „lassan, óvatosan”

Ez a befogadó hangulat és közösségteremtő felfogás jellemezte a korábban a Sziget fesztiválon, a Dobozban és más éjszakai klubhelyeken fellépő Malembe közös pénteki táncát is a Kálvária téren: az odaérkezők szinte mind beálltak a vidám, dinamikus táncba, bár a gyerekek voltak többségben.

A zenét három afrikai előadó szolgáltatta dobbal és énekléssel, amit később a kisebbek is kipróbálhatták. A csapat tagjai számos afrikai országból érkeztek, Szenegálból, Kongóból, Nigériából voltak most itt, de a vannak ghánai, ugandai, kameruni, angolai és dél-afrikai tagjai is az egyesületnek.

Az ötletgazda és alapító Sági Boglárka. Szeretett volna afrotáncot tanulni, afrozenére bulizni, de nem talált erre lehetőséget korábban, így alakult meg a Malembe.

A név annyit jelent „lassan, óvatosan, lépésről lépésre”, és Bogi elmondása szerint pontosan így jött létre a szervezet is, ami négy év elteltével családdá nőtte ki magát.

„Mindenki hozza a saját kultúráját, mozdulatait, zenéjét, de van csomó közös elem is, ami az afrobeatsből ered. Mi megosztjuk egymással a zenét, beszélgetünk egymás személyes sztorijairól, sőt történelméről is.”

A jövőben szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni a kulturális programokra és a táncoktatásra is. A Malembe számára elsősorban az a fontos, hogy mindenki önmagát hozza a táncban, és a „cél összehozni az embereket bőrszíntől, hovatartozástól, kortól és nemtől függetlenül”.

Tovább is van, mondjam még?

Érdemes ellátogatni a Tavaszi Fesztivál további helyi programjaira is, amelyek szinte mind ingyenesen tekinthetők meg, így többek között lesz közös történeti beszélgetés a Mixátban, Ökofeminista Fesztivál a Szeszgyárban, vagy éppen rophatjuk hajnalig A cigányzene éjszakáján.