Kiállításmegnyitóra trombitálta össze a sajtót és a múzeumi szakma elitjét a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM), a Sisi kesztyűjétől a Sztálin füléig című, a múzeum műtárgygyarapítását bemutató kiállításra. A gazdagon díszített díszteremben sajátos elegyet képezett a kiöltözött meghívottak tömege, a historizáló enteriőr és a Danubia együttes fúvósai, illetve az általuk játszott darabok, köztük egy Sztálin idejében született Fagyajev-mű, amely a nagy térben súlyosan visszhangozva burzsoá Tűz van, babám! atmoszférát teremtett.
A bemondó-ceremóniamester köszöntötte a megjelenteket, akik „az eső ellenére” tiszteletüket tették, majd átadta a szót L. Simon László főigazgatónak. Ő rögtön rátért a Fagyajev-féle Moszkva-indulóra, amely a régi kornak szólt, nehogy valaki félreértse. „Elmúltak azok az idők, amikor a dolgokat komolyan kellett venni”, jelezte L. Simon a poént, és egy rövid, saját diákellenálló múltjára kitérő epizód után azt mondta, fel kell dolgozni a múlt azon szereplőit is, akiket ma negatívan ítélünk meg, mint Kádár János.
Akinek íróasztala immár a Nemzeti Múzeum tulajdonában van, és jóval puritánabb, mint Rákosi koloniál batárja, ahogy ezt a tárlaton lehet látni. Illetve el lehet ismerni a tehetséget, még ha rossz hatalmak szolgálatába is állt, mint Fagyajevé. Kádár után L. Simon egy másik, a nép körében széles elfogadottságnak örvendő ikonba, Sisibe (amit inkább Sissynek szoktunk írni), azaz Erzsébet királynéba is beleszállt, aki bár nagyon szeretett minket, mégiscsak annak a Ferenc Józsefnek a felesége volt, aki leverte a magyar forradalmat.
Csák János miniszternek ez volt az első nyilvános megjelenése, ami L. Simon szerint jelzés értékű, a kultúra felértékelődésének jele, hiszen „évek óta vártuk már, hogy legyen Kulturális Minisztérium”. L. Simon beszélt a „költségvetési realitásokról”, azaz, ki nem mondva, hogy nehéz a helyzet, nincs pénz, de ennek ellenére fejleszteni kell a Nemzeti Múzeumot is technikailag, még ha a Liget Projekt és múzeumai szépek és jók is, de több pénzt kéne adni az MNM-nek is.
Például azért, mert utóbbinak a raktározási, restaurálási igényeit nem képes kielégíteni az új Szabolcs utcai (nevében) Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ – mutatott rá L. Simon a 17,1 milliárdos komplexum egyik gyenge pontjára. „És ránk fér egy ráncfelvarrás…nál is nagyobb fejlesztés”, igazította ki saját magát is.
Ígért új állandó kiállítást is a főigazgató, a jelenlegi 3 éves, fel kell frissülnie, hogy a turistákat is bevonzza, de ennek kialakítása évekbe telik. Ami viszont már most megvalósult: új múzeumshop létesült és büfé is – mindkettőt beígérte nekünk adott interjújában L. Simon.
Mégha a shop kínálata nem is túl kreatív, a telefontok-kulcstartó-póló-kulacs mezsgyén egyelőre nem merészkedik túl – ennél a Szépművészeti shopjának kínálata is innovatívabb, nem is beszélve az olyan múzeumi boltok kínálatáról, mint a bécsi MUMOK-é. A 300 forintos MNM-golyóstollal és a NER-es kötődésű Grand Tokaj-féle Furminttal a múzeum még nem aknázta ki a shopban rejlő lehetőségeket. A büfében lehet alkoholt kapni, ezt az ígéretét is betartotta a főigazgató, aki arra számít, hogy a múzeumkertbe látogatók a Múzeumba is rendszeresen betérnek időt tölteni, meginni egy kávét, enni egy falatot.
Megjelenik 10 ezer példányban két nyelven az MNM saját magazinja is, hírekkel, nemzetközi kitekintéssel, érdekes sztorikkal, restaurálásról, régi bűnügyekről – az első szám nem rossz, félúton egy rendes magazin és egy repülőn olvasható légitársasági újság között. Kibocsátott az MNM egy emlékérmét is a megalapításának 220. évfordulójára, és L. Simon azt is elmondta, maketten már nézegetik az épület fejlesztéseit, köztük az akadálymentesített bejárat kialakítását, majd átadta a mikrofont Csák János miniszternek.
Csáktól arra lettem volna kíváncsi, hogy végre a általánosságokon túl konkrétabban is elmondja, mit is fog csinálni mint kulturális és innovációs miniszter. Csalódnom kellett, bár amellett, hogy kijelentette, L. Simon László nagy szövetségese lesz, maga is feltette a kérdést, „hogy kerül a csizma az asztalra”, miként jön össze egy minisztériumba a kultúra és az innováció.
De utána, amellett, hogy elmondta, hogy a „jövőképesség” feltétele a múlt, a múlt megismerése nélkül nincs felelős jövőtervezés, csak olyanokat lehetett hallani, hogy „aki ki akar zárni egyes művészeteket a múltból, aláássa a jövőt”, de hogy mire is gondolt pontosan, nem hallhattuk. Illetve megtudtuk, hogy „jó a béke, jó a biztonság”, és azt is, hogy „nem szabad aláásni a versengés kultúráját” – egy olyan kormány minisztere mondja ezt, amely kormány folyamatosan az állam javára torzítja a versengés feltételeit, ha egyenesen meg nem is szünteti azt.
A hallgatóság körében megcsörrent egy mobiltelefon, kínos intermezzo, de Csák épp ezután beszélt arról, hogy sok mai eszközünknek komoly történelme van, a mobiltelefon 50 éves, a Facebook maga is két év múlva 20 éves lesz. Majd éles fordulattal rátértünk arra, a Csák esetében már megszokottnak tekinthető elmélkedő-filozofikus szintre, hogy az ember Isten képmása, ezt nem szabad feladni. Sissivel kapcsolatban pedig elhangzott az a kérdés, hogy „helyes-e egy embert megölni” – ismét nem adván tágabb kontextust, így ezek a megállapítások inkább lógtak a díszterem gondosan légkondicionált levegőjében.
Illetve „mit is jelent magyarnak lenni” – ilyen súlyú felvetésre sem múzeumi megnyitón számít az egyszeri sajtómunkás. Ebből Babitstól elrugaszkodva azt szűrte le a miniszter, hogy mi magyarok földhöz ragadtan realisták vagyunk, „akkor is, ha a világ téveszmék rabja”. Kifejtés hiányában itt is mindenki arra gondol, amire akar.
Igyekeztünk volna kérdéseket is feltenni a miniszternek, ha már a meghívóban ezt jelezni lehetett, de erre nem volt lehetőség, a sajtós szekcióhoz irányítottak minket. Ahol az e-mailes kérdésfeltevés lehetőségéig jutottunk. Így írásban kérdeztük meg a következőket:
- A parlamenti bizottsági meghallgatáson bemutatott prezentációját ő maga készítette?
- 2000-ben még érvelt az állami árszabályozás és a részvényesek politikai célok miatti megkárosítása ellen a Mol elnökeként, Matáv pénzügyi igazgatójaként – majd mivel süket fülekre lelt, lemondott az elnöki posztról. Most erőteljes állami árszabályozást tapasztalunk, a Mol, OTP részvényesei pedig épp most szenvednek kárt a rezsicsökkentés fenntartása miatt. Hogy vélekedik az akkori lépéséről? Öszeegyeztethető mai szerepvállalása és az akkor vallott gondolatai?
- „A kormánynak segítenie kell a magyar az életmódot és észjárást tükröző, világszínvonalú produktumok létrejöttét”, nyilatkozta a Mandinernek – mi tükrözi a magyar életmódot, észjárást? Mi indokolja, hogy olyan alkotók, mint Pálfi György, egy filmtervükre sem kapnak pénzt, de Rákay Philip rekordköltségvetésből készíthet filmet? Adna pénzt miniszteri keretből Pálfinak, hogy filmet készíthessen?
- Mit ajánl a józsefvárosi bohém, zeneszerető kerület kulturális szereplőinek?
A Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig kiállítás tényleg a gyarapodás bemutatását szolgálja, ugyanis enyhe kifejezés, hogy nagy korszakot ölel át: i.e. 5000-től a rendszerváltás utánig láthatóak benne tárgyak, egy teremben mondjuk a vészkorszak, az 50-es évek (mint az egykori Sztálin-szobor füle), a Horthy-kor tárgyai. Azaz nem tekinthető egy korszak kibontásának, inkább tartalomjegyzéknek, de érdemes megnézni, még a restaurálás eszközeit és eljárásait is bemutatja ez a mai kor igényeinek megfelelő, Insta-pozitív kiállítás.
Nyitókép: Mile Máté
