Az autóforgalom elől immáron tartósan lezárt, gyalogosok számára azonban megnyitott Bacsó Béla utca valószínűleg az egyik leghuzatosabb közterületünk. Itt még augusztusban is módunk van fázni, a szél csatornáját nem tömítik el tereptárgyak, eme tulajdonság azonban ezúttal roppantul hasznosnak bizonyult a 40 fokot majdnem elérő hőgutában. Az aktivista szellemű önkéntesek és hivatali dolgozók lelkesedése nem csupán a kitartó palacsinta-kínálgatásban merült ki: a fő célt szem elől nem tévesztve igazították útba, terelgették az arra járó józsefvárosi állampolgárokat a bázisdemokrácia kies és még kevésbé járt ösvényein. Merthogy szavazás volt itt, mégpedig annak a 120 millió forint elköltésének a hogyanjáról és mikéntjéről, melyet az önkormányzat szabadított fel nemrégiben, mondván,
e pénzmag sorsáról ezúttal döntsenek a polgárok.
Kiadós ötletparádé előzte meg jelen szavazást, az ott felvonultatott elképzelésekből válogathatott a nagyérdemű, voksával kifejezve azon óhaját, hogy melyik ötletet látná legszívesebben megvalósulni.
Hogy milyen is az ötletek irányultsága, abból itt csak ízelítőt nyújthatunk: közvécék létesítése, buszmegállók eső- és napvédetté tétele, zöldítési akciók és hasonlók. Aki szeretné gyakorolni ezen szavazati jogát, ma éjfélig még leadhatja a voksát a reszvetel.jozsefvaros.hu oldalon.
Az „A te pénzed, a te döntésed” című akció 120 milliója nem nagy összeg, mondhatnánk, de próbaképpen, első kísérletnek,
amíg hivatal és állampolgár rá nem érez a részvételiség ízére, mindenképpen megfelelő,
különösképpen annak fényében, hogy Terézváros 30 milliót, Miskolc pedig csupán 15-öt áldoz hasonló célra – világít rá az egyik önkéntes. Egyébként a részvételi költségvetéshez kapcsolódóan korábban is voltak már hasonló kitelepülések, először a II. János Pál pápa téren,
másodjára pedig a tisztviselőtelepi Szenes Iván téren:
„Nincs fogyatékosügyi referens az önkormányzatnál? Hát az hogy lehet?” – kérdezi egy hatvanas barátnőpáros egyik tagja a szavazólapot böngészve, míg a másik rá nem vágja: „minek az, hát itt amúgy is mindenki fogyatékos!”. Vitába szállni nem érdemes a hasonló állításokkal, különösen, hogy a csevej tovább folyik: „Mikroparkok, de jól hangzik, úgyis minden csupa beton, szelektív szemétgyűjtőkből is több kellene!”, veti fel az iménti hölgy, de pikírtebb stílusú barátnéja ezúttal sem állja meg megjegyzés nélkül: „a hajléktalanokat kellene a szelektívbe dobni”, kontráz. Itt azért eldünnyögünk magunkban egy „nahát, ezt azért nem kéne” jellegű mondatot, de nem hallhatóan, lévén feladatunk most nem a szemléletformálás, hanem a leheletfinom tájékoztatás. A pikírtként jellemzett hölgy azért némi szociális érzékenységről is képes tanúbizonyságot tenni, mikor is megjegyzi, hogy például a szociális munkások is mennyire keveset keresnek, és „lassan már ők is úgy néznek ki, mint a hajléktalanok, alig lehet megkülönböztetni őket”. Ők egyébként egyszeri járókelőként akadtak fel a Közösségi Részvételi Iroda (KRI) hálóján, de voltak olyanok is, akik célzottan érkeztek az önkormányzati palacsintázásra. Zsuzsi (38) azt mondja, jó lenne, ha ez a szavazás hagyománnyá válna, hiszen bizalmi helyzetet teremt a helyi polgár és önkormányzat között,
leszoktat az állampolgári közöny, tespedtség és tanult tehetetlenségek technikáiról,
és a CITOYEN (a modern társadalmi eszményt magáévá tevő, a demokratikus állam öntudatos polgáraként élő és viselkedő ember) létezés felé tereli az egyszeri lakót.
Péter (48) csarnoknegyedi vállalkozóként, de egy civil egyesület tagjaként is fontosnak tartja a kezdeményezést, szavazott is, de ő egy olyan grémium, vagy önkormányzati cég felállításának igényét veti fel, mely a kerület költséghatékonyabb működéséért felel: „Oké, ott van már a JGK (Józsefvárosi Gazdálkodási Központ), ami erre való volna, de nem értem, hogy például mi kerül egy zebrán 80 millió forintba. Tudom, hogy a Pikó levezette, olvastam is, de nem értem, ebben a szavazási brossúrában is van egy olyan tétel, hogy a Bérkocsis és Fecske utca akadálymentesítése 2 millió forint. Könyörgöm, az, hogy a járda peremét lesüllyesszék és megszüntessék a padkát, az hol 2 millió?
Kijövök, és 20 ezer forintért feltöröm, aztán meg rámpásan visszabetonozom, és kész”
– dohog Péter, aztán leadja a szavazatát.
A KRI diszkdzsokéjának kifinomult ízlése és biztosan válogató keze lájtos retró hangulatba ringatta a Bacsót. Hibázni amúgy sem lehet egy Sweet Dreams (Eurythmics) vagy egy Take on Me (A-Ha) meglemezlovászkodásával, morfondírozunk, mikor is egy „szavazás, b_meg” hangalak hagyja el két ifjonti, játszós ruhába öltözöttségük mián láthatóan munkavállalásba igyekvő ajkát. Ez talán azt jelzi, hogy az üzenet az ő részükről is átjött, és bár még késztetésük nem volt arra, hogy elmerüljenek, belelubickoljanak a részvételiségbe, lévén nem szavaztak, de talán termőtalajra hulltak a helyi demokrácia éppen csak, hogy elvetett magjai, és jövőre már lelküket ünneplőbe öltöztetve járulnak a KRI standjaihoz, élve legszentebb állampolgári jogukkal!
Nyitókép: Mile Máté
