Farkas Gábor az Önállóan lakni – közösségben élni csoport munkatársa, aktivistája kerekesszékkel járja a várost, és maga is részt vett az M3 metró elkészült állomásainak tesztelésén, ő foglalta nekünk össze a tapasztalatokat.
Az M3 akadálymentesítéséről 2018 tavaszán széles körű összefogásnak köszönhetően született megállapodás, az Önállóan lakni – közösségben élni csoport is számos megmozdulást szervezett, ami hozzájárult a mozgássérültek közös sikeréhez.
A tesztelés eredményéről a csoport három részletes beszámolót tett közzé a blogján.
Először az M3 északi szakaszán teszteltek, majd déli végén, a Kőbánya-Kispesttől induló szakasz felújított állomásain jártak.
Alapjában pozitív, de vegyes tapasztalatokat szereztek.
Találkoztak fáradságosan megközelíthető rámpával, és túl szélesnek találták a metrókocsi és a peron közötti távolságot és szintkülönbséget, amin csak nagy zökkenővel tudtak székkel átmenni, nem elektromos kocsival pedig kifejezetten kihívás volt. Ez kérdés a 4-es vonalon tökéletesen volt megoldva. A szerelvényben már kényelmesen tudtak közlekedni, a mozgássérült állasokat is jónak találták.
És végül a Józsefvárost érintő „3K”, vagyis három k-hangzós (Kálvin, Corvin, Klinikák) állomást próbálták ki most júniusban. Használhatták a ferdepályás lifteket is, amiket a mozgólépcső pályájára építettek fel. Könnyen elképzelhető, hogy
ezeket a budavári siklóra emlékeztető kabinokat a nem mozgássérültek is ki akarják majd próbálni.
Erről a tapasztalatról így írtak a beszámolóban: „Mindkét oldalunkon egy-egy mozgólépcső ment, és a leválasztó fal is átlátszó üveg volt. A lift is körben üveg volt. Egyik csoporttagunk az elmondása alapján
úgy érezte magát, »mint akit egy vitrinbe kiállítottak«.
Nézegettek is be a mozgólépcsőt használó utasok. Érdekes módon a tériszonyosak az új kialakítású lift belső terét látva sem érezték kellemetlenül magukat. Az új lifteket használóknak kicsit türelmesebbnek kell lenniük, mint egyéb liftek esetén, a peronra és a felszínre, illetve aluljáróba érkezésnél jó néhány másodpercet kell várni, mire az ajtó kinyílik.”
Ezeken az állomásokon is találkoztak kellemetlen szintkülönbségekkel, és egyelőre a felszíni közlekedéssel való kapcsolat sem mindig ideális kerekesszékkel.
Mindhárom beszámoló rendkívül alapos, itt csak néhány főbb megállapítást tudtunk idézni, aki a részletekre kíváncsi, mindenképpen olvassa el őket (az előző linkek oda vezetnek).
Farkas Gábor szerint összességében jó megoldás született, a liftek méretezése is megfelelő. Az aluljárók függőleges liftjei 8-12 (álló) emberre méretezettek, a ferde liftbe is gond nélkül begördül az átlagos kerekesszékes, még a kutya és egy kísérő is befér mellé. Nagyobb nehézséggel a terebélyes elektromos székkel – „szekérrel”, ahogy egy használótól hallottam – közlekedőknek kell számolniuk, jobban meg kell tervezniük a manővereket, gyakorolniuk szükséges. Aki azonban teljes egészében más segítségére szorul, ilyenek szerencsére kevesen vannak, s nem tud önállóan közlekedni, az nem biztos, hogy képes lesz használni a metrót, hiszen az útnak csak egy kicsi, de fontos része a lift, a felszíni közlekedés, a villamos, busz használata együtt már túlzott kihívás lehet.
A kedvező benyomások ellenére Farkas úgy látja,
csak a tavaszi befejezés után lehet majd megmondani, hogy valóban sikerült-e az M3-as akadálymentesítése.
Még most is van olyan aluljáró (Kőbánya-Kispest), ahol csak épül a felszíni kapcsolat, aki tehát ma könnyelműen nekivág a metrózásnak kerekesszékkel, ott szorult helyzetben találhatja magát. Az akadálymentesítés nem ér véget a metró közvetlen akadálymentesítésével.
Farkas Gábor elmondta, ő keresztül-kasul kerekezi a várost, ezért nagyon örül annak, hogy Kispest, Újpest, Újbuda is könnyen elérhetővé válik a számára. Sajnos ez nem áll az M2-es vonalra, aminek csak egy rövid szakasza, a Stadionok és az Örs vezér tere között akadálymentes, és átszállási lehetőséget sem kínál a többi vonalra. Nagy lépés lett volna szerinte, ha legalább a Keleti pályaudvarnál megoldották volna az akadálymentesítést. Hogy mit jelent ez egy mozgássérültnek, azzal illusztrálja:
kerekesszékkel most akár másfél órányi buszozás, villamosozás árán lehet elérni a Déli pályaudvarhoz a VIII. kerületből, míg az akadálymentesített 2-es metróval alig húsz percbe telne.
Amikor a BKK sajtótájékoztatóján jártunk tavasszal, büszkén jelentették be, hogy teljesen akadálymentes lesz az M3 vonala, és a mondatok azt sugallták, hogy minden metróvonal járható lesz. Ez csak részben igaz, hiszen az M4 eleve akadálymentes (Farkas kiemeli, hogy ott milyen jók a liftek és a középső peronos megoldás), az M3 pedig valójában csak a végleges (tavaszi) befejezés után lesz az, amit Farkasék újra tesztelni fognak, az M2 és az M1 pedig egyelőre lényegében járhatatlan kerekesszékkel.
