A Horváth Mihály tér és József utca között terebélyesedő félig kész, és a folytatásaként tervezett, a telefonközpont kertjét elépítő új társasház ellen összefogtak a környék lakói, és részleges sikert értek el. Az önkormányzat egyeztetést kezdeményezett a beruházóval egy jó kompromisszum érdekében, a civilek kérésére a városatyák pedig mindkét politikai fél egyetértésével elutasították azt a területfoglalási kérelmet, ami az építési engedély kiadásának feltétele.
Mindez azért érdekes, mert egy hasonló, szintén kulturális és természeti értékeket veszélyeztető ügy van kibontakozóban, ami a József utca 37-et érinti, de nincs, aki tulajdonosként fellépne ellene.
Ez az ingatlan valamikor Seenger Béla kőfaragómesteré volt, az egykori telephely másik oldalát a Tavaszmező utca 6-os ház határolja, a József utcai oldalon pedig ma a 37-es és 41-es ház áll, köztük üres telekkel. Seenger szállított faragványokat az Operaházhoz és a Parlamenthez is a 19. század végén, majd 1905-ben elköltöztette telepét, és a József utcai oldalon három telket parcelláztatott ki.
Seenger a József utca 37-es telken levő régi kőfaragóműhelyeket a kor neves művészeinek adta műteremnek, most százhúsz éves ez a kis művésztelep.
Alkotott itt Maróti Géza, Róth Miksa, Kós Károly, Csorba Géza, Mikus Sándor, Pátzai Pál, Várady Sándor, André Kertész, Ferenczy Béni, és utoljára Martsa István, akinek művész felesége és lánya gondozta a helyet az elmúlt ötven évben. Ma a Martsa Műterem és Művészkert működik itt, ami látogatókat fogad a világ minden tájáról.
Ahogy Martsa Piroskától megtudtuk,
a tervezett ház miatt – ami szinte ráépülne a régi házra és telekre –, a művészkert hatalmas fáját is ki akarják vágni, ami alatt a legjelesebb képzőművészek és barátaik, mint például Pilinszky János találkoztak.
Petíció indult a kert és ház védelmében, amit a mai napig 247-en írtak alá, köztük a jelenkor fontos művészei.
Ez minden tekintetben
közügy: védett ház, helyi és országos jelentőségű kulturális emlékhely, különösen értékes zöldterület
a város sűrűjében. Martsa Piroska azonban nem tulajdonos itt, művészként a MANK kijelölési joga alapján bérlője a műteremnek, így a ház és a beruházó közötti egyeztetésből kimaradt.
Amikor
felhívtam a ház közös képviselőjét, hogy megtudjam, mi az álláspontjuk, közölte, semmit nem írhatok le abból, amit mondott,
ezt másnap hivatalos levélben is megerősítette. Annyit sem árult el, hogy ki az építtető, pedig nélküle nem lehet tiszta képet kapni az ügyről.
Az ingatlanban az önkormányzatnak is van tulajdonrésze, eddigi információink szerint azonban ennek képviselete vagy együtt szavazott a ház lakóival, és hozzájárult az építkezéshez és a kert megcsonkításához – a fát állítólag a toronydaru miatt akarja kivágni a beruházó –, vagy részt sem vett a társasházi közgyűlésen. Ez még nincs tisztázva. A házban mindössze tíz-egynéhány lakás van, a tulajdonosok egy része nem is lakik itt, bérbe adja lakását, ezért ismételt közgyűléssel akár három tulajdonos is hozhatott döntést. Ezt nem tudjuk, mert a közös képviselő szerint itt minden szigorúan csak rájuk tartozik.
Az ügybe bekapcsolódott az önkormányzat is. Rádai Dániel alpolgármester elmondta, jelenleg tájékozódnak, de az ilyen ügyekben, mint ahogy a József utca 19−21. esetében is, tárgyalást tudnak csak kezdeményezni az építtetővel, mivel az építéshatósági jogkör elkerült az önkormányzatoktól. Annyit lehet még tudni, hogy az építtető néhány hete felvonult, konténereket telepített, majd le is vonult a területről.
Egyelőre több a kérdés, mint a válasz:
Mit akar valójában a beruházó (akinek nevét a Kormányhivataltól fogjuk megtudni)? Miért ment bele a ház a fa kivágásába, miért nem tiltakozik a házat veszélyeztető nagy építkezés miatt, esetleg alkut kötöttek? Miért maradt passzív az önkormányzat tulajdonosi képviselője? Meddig mehet el Martsa Piroska bérlőként, és mit érhet a tiltakozása, amikor azt látjuk, hogy az erőteljes lakossági ellenállás sem hatja meg a beruházót?
Utánajárunk.
Fotók: Mile Máté
