Ma Batthyány Lajosra, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökére és az 1848–49-es szabadságharc 13 tábornokára emlékezünk, akiket Aradon végeztek ki 1849. október 6-án, ezért lett ez a nemzet gyásznapja. Az ő neveiket – Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos – jól ismerjük.

Az agg Kossuth Lajos, „a turini remete” így emlékezett meg a tizenhármakról az 1890-ben Torinóban felvett beszédében:

Azonban Aradon és Pesten is voltak még áldozatai a Haynau tábornok által vezetett császári megtorlásnak, egészen az 50-es évek elejéig. Az aradi vértanúk száma így inkább 17-re tehető, Pesten pedig közel negyven további kivégzést hajtottak végre.

Ormai (Auffenberg), az első és tizennegyedik

A Fiumei úti sírkertben a Kossuth-mauzóleum szomszédságában található az 1848–49-es parcella, ahová az 1960-as években, a vízivárosi honvédtemetőből kerültek át a sírok a temető felszámolása után. Itt található a néha tizennegyediknek nevezett, de valójában első aradi vértanú, Ormai Norbert emléktáblája (eltemetve Aradon van) apósának, Rozsváry (Kornhoffer) Lajos honvédőrnagynak a sírján.

Ormai is azok közé tartozik, akik nem magyarként áldozták életüket a magyar szabadságért. Ő német volt, Norbert Auffenbergként született, hegyi ember jelentésű nevét 1848-ban magyarosította Ormaira. Fiatal császári tisztként lengyel szabadságharcosokkal vett részt a galíciai összeesküvésben 1840-ben, amiért a csehországi Josefovban (Josefstadt, vagyis Józseváros) erődítményében raboskodott 1848-ig, amikor is a Batthyány-kormány amnesztiában részesítette. Ezután csatlakozott a magyar szabadságharchoz és szolgált Kossuth szárnysegédjeként is.

Őt már 1849. augusztus 22-én kivégezték Haynau sürgetésére. Haynau, megmaradt levelének tanúsága szerint kivégzését mintegy a megtorlássorozat nyitányának szánta: „Megkezdődött a dolog,

a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük […] Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.”

A tizenötödik: Kazinczy Lajos

Kazinczy Ferenc a nyelvújító költő és akadémikus nyolcadik, legkisebb fia volt Kazinczy Lajos. Tizenkilenc évesen lépett be a császári hadsereg Miklós huszárezredébe, s már tisztként csatlakozott az 1848 tavaszán szerveződő honvédségbe. Több csatában kitüntette magát, a tavaszi hadjáratban Klapka György tábornok hadtestében volt dandárparancsnok, majd hadosztályparancsokká nevezték ki. A komáromi vár parancsnoka volt Klapka érkezése előtt.

Kazinczyt csak később fogták el, azért nem került bele a tizenhármak perébe, október 25-én végezték ki Aradon. Sírhelye a mai napig ismeretlen, az október 5-én felavatott jelképes sír őrzi mostantól az emlékét.

Hauk és Lenkei

A tizenhatodik aradi vártanú sem magyar volt: Ludwig Hauk osztrák császári tiszt. Részt vett a 48-as októberi bécsi felkelésben, és annak leverése után átszökött Magyarországra, s csatlakozott a magyar szabadságharc honvédségéhez, ahol alezredesi rangig vitte. Amikor elfogták, a hatóság nem tudta eldönteni, hogy Aradon vagy Bécsben állítsák-e hadbíróság el, mivel Bécsben a felkelés okán egyszer már elítélték 12 évre. A bécsi bírósággal jobban járt volna, mert valószínűleg nem ítélik halálra, de Haynau ragaszkodott hozzá, hogy őt is Aradon ítéljék el. Az ellene folyó eljárás már 1850 január-februári időszakára esett, és akkor már nemzetközi felháborodás kísérte a megtorlásokat, ezért Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök csak várfogság kiszabását javasolta. De Haynau hajthatatlan volt, és 1850. február 19-én Aradon felakasztották.

Hauk kivégzését tragikomikus legenda kíséri. A kivégzés előtti napon a börtönparancsnoknak sürgősen el kellett utaznia, mert beteg lett az anyósa, ezért azzal fordult Haukhoz, hogy

A 16 megölt aradi mellett volt egy tizenhetedik is, aki a börtönben halt meg, mielőtt kivégezhették volna: az egri Lenkey János tábornok. Ő is császári tisztként szolgált, a forradalom idején Galíciában állomásozott, de a sztaniszlói lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése után összekülönbözött a parancsnokával, ami odáig fajult, hogy a századával 1848. május 30-án kalandos módon Magyarországra szökött. Ez a történet inspirálta Sára Sándor 80 huszár című filmjét.

A szabadságharcban az ő csapatában harcolt egy ideig Rózsa Sándor is, de a betyárok nehezen illeszkedtek a reguláris hadrendbe, így végül szabadcsapatként portyáztak a későbbiekben az osztrákokat zargatva – a birodalom, egyben bármiféle diktatúra bosszújáról, így 1956-ról is szólt Jancsó Miklós Szegénylegények című 1966-os filmje.

Aradon Lenkey ellen is folyt eljárás, rá is halálos ítélet várt volna. Azonban a börtönt nehezen viselte, és szembeszállt az őrökkel, amiért brutálisan megverték, és ezekbe a sérülésekbe halt bele 1850. február 8-án. Bár előbb halt meg, mint a 16. Ludwig Hauk, az emlékezet őt mégis tizenhetedikként tartja számon.

A Fiumei úti sírkertben van síremléke Mieczysław Woronieckinek is, akinek a pere még szintén Aradon indult el, de már Pesten folytatódott. 1849. október 20-án a szintén lengyel Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville kapitánnyal és a német Peter Giron ezredessel együtt a (mai budapesti Szabadság tér helyén álló) Újépület udvarán akasztották fel. Hőstettei a magyar szabadságharcban kivételesen számosak, de ezeken túl a kor ügyeletes szívtiprójaként is a magyar lányok és asszonyok szívébe zárta magát.

Hős asszonyok

Nem messze a honvédek sírjaitól áll Maderspach Károlyné Buchwald Franciska síremléke (ők sem magyar eredetűek). Maderspach Károlynak a Krassó-Szörény megyei Ruszkabányán (ma Románia) volt vasgyára. Ágyút és ágyúgolyót gyártottak a honvédsereg részére, Bem apónak például húszezer lándzsát és egyéb fegyvert szállítottak. Maderspachék a vereségek után is kiálltak a nemzet ügye mellett, a menekülések idején, 1849 augusztusában megfordult a házukban Bem József, Kmety György, Guyon Richárd is.

Amikor 1849. augusztus 22-én a császári csapatok bevonultak Ruszkabányára, le akarták tartóztatni Maderspach Károlyt is, akit azonban a munkásai olyan eréllyel védelmeztek, hogy a katonáknak távozniuk kellett. A parancsnok, Gröber százados ekkor elfogatta a feleségét, Buchwald Franciskát, és a város főterén meztelenre vetkőztetve megvesszőztette. Maderspach Károly nem tudta elviselni a feleségét ért megaláztatást, és egy kis méretű mozsárágyúval kiment a város melletti dombra – ma is Mozsár-domb a neve – és annak segítségével brutális módon öngyilkosságot követett el.

Az aradi özvegyek emeltették 1870-ben azt a fekete márvány oszlopot, ami a Maderspach-sírtól nem messze kilenc jeltelen sírba temetett vértanú emlékét őrzi. Damjanich János övegyének segítségével kutatták fel a sírjaikat és temették őket itt el újra. Csernyus Emánuel pénzügyi hivatalnok, Szacsvay Imre, a debreceni nemzetgyűlés jegyzője, Abancourt Károly lengyel kadét, Giron Péter német illatszergyáros, Streit Miklós, Kolosy Gábor, Noszlopi Gáspár, Jubal Károly tanár és Sárközy Sándor (Soma) kormánybiztos nevét őrzi az oszlop. A Haynau-féle bosszú kegyetlenségére vet fényt az, hogy a 24 éves Szacsvayt is kivégezték, akinek mindössze annyi bűne volt, hogy jegyzőként szolgált az országgyűlésben.

A Kossuth-mauzólum bal oldalán három aradi vértanú, a német Schweidel József, a szerb Damjanich János és az örmény eredetű Lázár Vilmos özvegyének sírja található. Mindhárman sok évtizeddel élték túl a férjüket, de életük végéig őrizték az emléküket, s ragaszkodtak azokhoz az eszmékhez, amik miatt a férjüket kivégezték. Soha többé nem volt kapcsolatuk férfival, ez Damjanich János özvegyénél 60 évnyi egyedüllétet jelentett. Ő 1909-ben, százévesen halt meg – csak két évig voltak házasok, aminek nagy részét Damjanich a csatatéren töltötte.

Az aradi özvegyek, ahogy Zichy Antónia, Batthyány özvegye is, soha nem fogadták el a kiegyezést. A kilencek oszlopának felállítása is tüntetés volt a részükről Ferenc József ellen.

Kazinczy Lajos újkori emlékezete

A sírokat a Nemzeti Örökség Intézetének munkatársával jártuk körbe, aki azt is elmondta, a gyásznap előtti héten mintegy ezer diáknak tartottak hasonló sétákat. A Kossuth-mauzóleumhoz mentünk ezután, ahol a Madách Színház művészei adtak elő részleteket A tizenötödik című musicalből.

Kazinczy Lajos emlékhelyének avatása ugyanis a Madách művészeinek a kezdeményezése volt, április óta játsszák a róla szóló zenés darabot. Szirtes Tamás rendező elmondta, hogy a darab a színház drámapályázatának nyertese volt – Derzsi György zeneszerző és Meskó Zsolt író műve –, és a fiatal katona története teljesen magával ragadta a társulatot. Számukra, mondta, Kazinczy Lajos most már nem egyszerűen nemzeti hős, hanem személyes barát lett. A darab szép sikerrel megy, ami a magával ragadó zenének és az érzelmeket megmozgató szövegnek egyaránt köszönhető, amiről mi is meggyőződhetünk a mauzóleum lépcsőin előadott részletekből.

Ezután a meghívottak a három özvegy sírja között helyet kapott síremlékhez mentek, és a leleplezése után virágokat helyeztek a sírra, mi is így tettünk.

Képek: Huszár Boglárka