A célunk az volt, hogy laikusként is megértsük a költségvetés lényegét, ezért faggattuk ki erről Hőrich Szilviát, aki az önkormányzatnál összefogja a költségvetés-készítés folyamatát.
Józsefvárosban már a nyáron nekiláttak az előkészítő munkának. Az országgyűlés is akkor fogadta el a központi költségvetési törvényt, annak mutatószámai alapján kezdték kalkulálni a várható központi költségvetési forrásokat, ami a kerület bevételének egy részét képezi majd.
Egyébként az önkormányzatok képviselő-testületei is jogszabályként, rendelet formájában hagyják jóvá az éves költségvetéseket, és erre nálunk kivételesen még most decemberben sor fog kerülni. A törvény szerint ugyan az éves költségvetést február 15-ig kell elkészíteni, de az infláció és a rezsiválság bizonytalanságai mellett megnyugtatóbb, ha előre megvan már a 2023-as költségvetés. Ezért ebben viszonylag bőven hagytak tartalékot is. Amikor már látható lesz, hol áll meg az infláció, merre mennek az energiaárak, hogyan alakulnak a munkabérek,
jövőre korrigálni lehet ezt a költségvetést, addig is világos keretek közt tudnak gazdálkodni.
A költségvetés egy pénzügyi terv, amiben minden önkormányzati feladat és projekt költségigénye szerepel, most a 2023-as évre vonatkozóan. Kicsit hasonlít egy családi elszámoláshoz, aminek az egyik oldalán felsoroljuk a bevételeket, a másikon pedig a kiadásokat. A lényeg, hogy
nem lehet többet költeni, mint amennyi a bevétel,
mert az önkormányzat nem vehet fel hitelt, nem bocsáthat ki kötvényt, költségvetésének tehát egyensúlyban kell lennie.
Ahogy a kiadásokat, úgy a bevételeket is tervezni kell, ezek is többféle forrásból származnak: állami juttatásból, a főváros által beszedett iparűzési adó visszakapott részéből, saját adóbevételekből például. A kiadások sokkal változatosabbak, és alapvetően két csoportot alkotnak. A működési kiadások azok, amik évről évre ismétlődnek, főleg munkabérek (80%) és rezsiköltség, a felhalmozási kiadások közé pedig az adott évre betervezett fejlesztések tartoznak például, mint a lakás- és útfelújítások. A működési költségeken nehéz változtatni, a felhalmozási kiadásokat könnyebb áttervezni, átütemezni, ha szükséges.
A kiadási oldal számsora igencsak hosszú. Egy adott betervezett összeget előirányzatnak neveznek, és minden sora mögött komoly tervezési munka áll. Hőrich Szilviáék
már szeptemberben megküldték minden hivatali egységnek, intézménynek, önkormányzati társaságnak a tervezési köriratot,
aminek alapján azok a saját költségvetési tervszámaikat meghatározták. Ez fáradságos feladat, mert például egy felújítás több évig is eltarthat, és pontosan meg kell határozni, melyik évben mennyi kiadással kell majd számolni. Az előirányzati rubrikák éppen ezért sokszor már nem üresek kezdetben sem az áthúzódó tételek miatt, vagy mert a testület az előző évben már előre betervezett oda valamit.
Az elkészült Excel-táblázatokat Hőrichék begyűjtik, és egy nagy táblázatba dolgozzák össze. Ez óriási munka, mert a kiadási oldal nem lehet több mint a bevételi. Mint elmondta,
az elmúlt három hétben éjt nappallá téve, még szombat-vasárnap is ezzel foglalkoztak.
A számokhoz többnyire írásos kiegészítés is tartozik, így lesz aztán a kész költségvetésből ötvenoldalas rendelet, ami azonban pontos iránytű a gazdálkodáshoz. Az egyes egységekkel leültek megbeszélni is a tervezetet, és akár több fordulóban is finomítottak a számokon. Hőrich Szilvia szigorúan védi a költségvetés egyensúlyát, alaposan meg kell indokolni a számára, mire is akarnak költeni.
A tartalékokat sokszor félreértik, az ugyanis nem dugipénz. A tartalék is egy előirányzat, a bizonytalanul kalkulálható kiadások fedezeteként szolgál. Például a közüzemi díjakra van félretett céltartalék, mert az ún. menedékes (azaz a piacinál olcsóbb) energiaszolgáltatás jövő évi díja még nem ismert, de a munkabérekre is kellett céltartalékot meghatározni, mert még nem döntött a kormány a jövő évi garantált bérminimumról.
Nyitókép: peandben / unlimphotos
