„Én most a szakszervezeti vezetőről fogok beszélni, aki amellett, hogy igazi baloldali szociáldemokrata újságíró volt, a szakszervezeti mozgalomnak is sok idejét áldozta, az ő közreműködésével alakult meg 1918 decemberében a magyarországi tanítók szakszervezete” – kezdte a beszédét a Pedagógusok Szakszervezete alelnöke, Gosztonyi Gábor.

Kiemelte, hogy Somogyi Béla gondolkodását, életmódját tekintve fontosnak tartotta a baloldaliságon belül a szolidaritást és a mozgalmi jelleget. „A mai Magyarországon a munkavállalóknak nincs más esélye a munkáltatóval szemben, mint a szakszervezet segítségét igénybe venni, illetve magát a szakszervezetet működtetni” – fogalmazott.

A két meggyilkolt újságíró történetét és hátterét az esemény 100. évfordulójára írt Népszava-cikkből lehet részletesebben megismerni.

Egry Gábor, a Politikatudományi Intézet (PTI) történész munkatársa szerint azért ölték meg őket a különítményesek, mert ők voltak a hang, az áldozatoké, a szabadságé, a jobb jövő hangja is az ellenforradalom tobzódása közepette. „Kimondták, amit más nem, vagy csak nagyon halkan mert” – mondta, majd hozzátette, hogy rendületlenül hirdették, hogy van ennél sokkal jobb Magyarország is, akkor, és a jövőben is. „Amikor a világ egyszólamú, olyankor Somogyi és Bacsó hangja is csak torz lehet, a torz és a hamis hangra azonban nem a felejtés a megoldás, hanem a tiszta szó és az emlékezés. Somogyi és Bacsó hangja annyi év torzulás és csönd után ismét az emlékezőké, a miénk” – fejezte be.

Földesi Ákos, a Szikra Mozgalom aktivistája beszédében hangsúlyozta, hogy a két újságíró elhurcolásának, majd meggyilkolásának fő indítéka az volt, hogy mint a Népszava főszerkesztője és munkatársai, leleplező cikket írtak a terrorról, ami akkor fehér volt. „Ez a magyar baloldal egyik fekete napja. De nem csak a baloldalé, mindazoké, akik elutasítják a politikai okokból elkövetett erőszakot” – fogalmazott. „Somogyi és Bacsó Béla nem féltek, eltökélten leplezték le a fehérterror borzalmait, és ennek állami hátszelét. Ezért kellett meghalniuk, temetésük a rezsimmel szembeni legnagyobb ellenzéki megmozdulás volt. Mártírhaláluk nem volt hiábavaló, a nemzetközi közvélemény végre felkapta a fejét, és az Antant felszólította a rezsimet, hogy határolódjon el a terrortól” – ismertette a több mint száz évvel ezelőtti körülményeket. „Somogyi és Bacsó halála arra emlékeztet minket, hogy az eszményünkért a legsötétebb korszakokban is ki kell állni” – mondta végszóként.

Erőss Gábor józsefvárosi alpolgármester is beszédet mondott, meglátása szerint az évfordulók mutatják meg, mi az, ami egy közösségnek fontos. „Nagyon fontosnak tartja Józsefváros immár hároméves, baloldali vezetése, hogy a kerület identitásának részévé tegyük azt az önmagában is sokszínű munkásmozgalmi hagyományt, amit a Népszava egykori Conti utcai nyomdája, szerkesztősége, a külső józsefvárosi gyárak, üzemek, a dolgozóknak otthont adó munkásbérkaszárnyák világa, vagy éppen Kassák Lajos törzshelye, a Simplon Kávéház képviselt” – fejtegette. (Az önkormányzat nem vett részt a megemlékezés szervezésében – a szerk.)

A politikus szerint újra fel kell idézni, hogy Somogyiék szociáldemokraták voltak. „Fel kell idéznünk azt is, hogy a Népszava volt a fény, az elnyomás, a terror éjszakájában” – folytatta. „Minden önkényuralmi rezsim üldözi a szabad sajtót. Ilyen értelemben voltak antifasiszták” – vélte. Elmondta, hogy kezdeményezték a Népszava emléktáblájának visszaállítását a szerkesztőség egykori helyén, továbbá a közelből elhurcolt Somogyi Bélának is szeretnének egyet. „Somogyi Béla vértanúhalála ma is arra kötelez minket, hogy az elnyomottak oldalára álljunk” – mondta a beszéd végén.

A megemlékezés rendőri biztosítás mellett zajlott, tekintettel arra, hogy a kitörés napi túrák és megemlékezések idején személyi sérüléssel járó atrocitások történtek, amelyek ügyében már többeket előállított a rendőrség. Volt rá esély, hogy a Szikra Mozgalom megemlékezésén ellentüntetők jelennek meg vagy újabb összecsapás történik, ez szerencsére elmaradt.

Ayhan Gökhan