Ismét műértőnek érezheti magát az érzékeny budapesti közönség Kolodko legújabb, korábbi munkáihoz hasonlóan könnyen befogadható műalkotásának szemlélése közben. Ez jó érzés, meg persze betondzsungelunk otthonosságérzetéhez is jótékonyan járulhatnak hozzá a „kedves kis bronz miniszobrok”.
Friss munkája a megszépülő múltba „röpít”, azt a Trabantot ábrázolja, melynek hőre keményedő polimer karosszériájából
Kusturica malaca
is jóízűen falatozott a Macskajajban, pöfögése pedig végtelenül irritáló popszámok írására sarkallt néhány, a feledés homályával méltán betakart popzenészt.
A mű címe Előre a múltba, ami szöges ellentéte a lassan már szintén a köztudatból kissé kikopott „előre megyünk, nem hátra” politikai mantrának. Azt nem tudjuk, hogy jelen alkotás rendelkezik-e efféle áthallásossággal, de annyi tudható, hogy (ungvári születésű, ukrán–magyar) művészünk készített már olyan szobrot, amely éppen hogy nem rezdült együtt a hatalomgyakorlók ízlésvilágával, mivel némi Ukrajnát támogató érzület szaglott a Moszkva sétányra kihelyezett,
feltartott középső ujj
-talapzaton álló, Putyinra emlékeztető férfifőt felvonultató, Ukrajna címerét is magában foglaló műalkotáson.
A szobor, mely ezúttal is „cuki”, halvány interaktivitást is kínál befogadójának, használójának felnyitható teteje által, ez amúgy egy utalás a közös emlékezetből kikopni makacsul képtelen Vissza a jövőbe című filmre, abban szerepelt ugyanis egy hasonló közlekedési eszköz. (De eszébe juthat a nézőnek erről a 80-as évek ikonikussá vált kabaréjelenete az NDK kivehető ajtós turmixgép is.)
Nem először ihlette meg Kolodkót a Német Demokratikus Köztársaság VEB Sachsenring gyárában sorozattermelt, sokáig joggal lesajnált, de ma már inkább kultikus státusznak örvendő népautó: a Margit híd közelében már állított fel egy Trabit, ennek különlegessége az, hogy felhúzható a jármű, de lévén szobor, mozgásra nem képes a műtárgy. A Trabant szó jelentése egyébként útitárs, követő, csatlós, darabont.
Kerületünkben már áll egy délceg Kolodko-szobor:
Fotók: Huszár Boglárka
