A most 17 éves Valerij Fesenko 2022. március 10-én érkezett Magyarországra. Sokáig vártak a határon, az édesapjával együtt szerettek volna jönni, de végül csak ő, az édesanyja és kisöccse indulhatott útnak, mert a férfiakat a hadkötelezettség miatt nem engedik át a határon. A tömeggyilkosságról elhíresült Bucsa melletti hosztomeli otthonukat hagyták hátra, amikor elkezdték a környéket támadni. Tiszabecsből, a magyar határtól egy önkéntes hölgy hozta fel őket Budapestre másokkal együtt egy kisteherautóval.

Az édesapja végül december végén csatlakozott hozzájuk. Ha Valerij most visszamenne Ukrajnába, katonai kiképzésre küldenék, hogy a 18. életévének betöltésével beállhasson katonának.

Dolgozatírás Google-fordítóval

Először a belvárosban kaptak szállást, onnan költöztek Józsefvárosba. Május környékén kezdett a Telepy úti Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnázium 11. évfolyamán tanulni, ötéves öccse a Katica óvodába jár.

Valerij az összes – teljesen magyar nyelvű – órán bent ül. Jár más ukrán gyerek is az iskolába, de az osztályában ő az egyedüli. Két tanára beszél oroszul, velük könnyen megérteti magát, egyikük az osztályfőnöke. Őt egy véletlen folytán már korábbról ismeri: az édesapja ismerkedett meg vele Debrecenben, amikor három-négy éve ott tanult. Tulajdonképpen emiatt is került ebbe az iskolába.

Van egy kárpátaljai osztálytársa is, aki beszél ukránul és magyarul is, és sokat segít Valerijnek, fordít, amit csak tud. Amikor dolgozatot kell írni, a barátja fordítja le neki a kérdéseket, ő pedig a Google-fordítóba beírja ukránul a válaszokat, a magyar fordítást meg leírja a lapra. Azt mondja, muszáj, hogy ott legyen, mert be kell fejeznie az iskolát valahogy. Kedvenc tantárgya a történelem és a biológia.

Vannak már itt ukrán és magyar barátai is. Az itt élő ukrán fiatalok az Erzsébet téri óriáskeréknél alakítottak ki egy kis fórumot, ott találkoznak rendszeresen. Valerij nagyon szeret kosárlabdázni, de megfigyelte, az itteni srácok inkább fociznak, az iskolában is az a népszerűbb testnevelésórán.

Volt már, hogy beszóltak neki az utcán amiatt, hogy ukrán, de nem foglalkozik vele. Neki az a fontos, hogy az iskolában a diákok és a tanárok kedvesek vele, és azok is, akik a közvetlen környezetében élnek.

Ivós magyar fiatalok

Szerinte az ukrán fiatalok optimistábbak, mint a magyarok, de az megdöbbentette, hogy mennyit isznak. Náluk nem szokás tizenévesen alkoholizálni, itt szerinte vedelnek. Elment bulizni egy itteni magyar társasággal a belvárosba, és három üveg vodka egy pillanat alatt elfogyott.

Amikor idejöttek, szeretett volna egy biciklit. Aztán egy magyar lány elvitte a sajátját a Mandák-házba és neki adta. Azzal járta a várost a szeptemberi iskolakezdésig. Amíg az édesanyja el nem tudott helyezkedni, sokszor együtt mentek várost nézni, gyönyörűnek tartják Budapestet. Valerij az iskolával volt már Balatonlellén és Agárdon is, önszorgalomból pedig ellátogatott Székesfehérvárra, Tatabányára, Hatvanba, Dunakeszire, Vácra, Szobra, Gödre, mert érdekli Magyarország.

Nagyon pozitív élménye, hogy segítenek neki a magyarban, sosem nevetik ki, ha valamit nem szépen vagy helyesen mond, kedvesen javítják és tanítgatják. Azt mondja, biztosan el fogja mesélni az ismerőseinek, akik még nem jártak itt, hogy milyen szép a Parlament, a Halászbástya, a budai Vár, és biztatja őket, nézzék meg Budapestet.

Józsefváros – Kalifornia

Azt nem tudja még, hogyan lesz az érettségi és mi lesz utána. Pilóta szeretne lenni utasszállító gépen, egy harkivi repülős iskolát nézett ki magának, oda menne, ha vége a háborúnak. De ha nem sikerül hazajutnia egy már békés Ukrajnába, akkor Amerikába menne a legjobb barátja után, akivel a háború kitörése előtt találkozott utoljára. Ő is iskolába jár odakint, és közben gyorsétteremben dolgozik. Kalifornia, Los Angeles, San Francisco jöhetne szóba.

(A fordításért köszönet Ujhelyi Sándornak.)

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf