A nyitóbeszédekben előbb Kerekes Elekné, Budapest Főváros Kormányhivatala Rehabilitációs Főosztályának foglalkozási rehabilitációs osztályvezetője, majd Pikó András Józsefváros polgármestere szólt a jelenlévőkhöz.

Főosztályuk feladata a megváltozott munkaképességű személyek szolgálata – mondta Kerekesné. Kollégáival mindezt akkreditációs eljárások lebonyolításával segítik. Az akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkező munkáltatók támogatásával és pályázatok lebonyolításával, kezelésével és ellenőrzésével is foglalkoznak. Országos hatáskörben működnek a Belügyminisztérium szakmai iránymutatásával és a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával. „Osztályunk budapesti és Pest vármegyei illetékességgel rehabilitációs célú munkaközvetítést végez jelenleg kilenc ügyfélszolgálaton. Foglalkozásrehabilitációs kollégáim várják az álláskeresésben segítséget kérő megváltozott munkaképességű személyeket és az őket foglalkoztatni kívánó munkáltatók munkaigényeit”, zárta beszédét Kerekesné.

„Nagy büszkeség, hogy Józsefváros ad otthont ennek a nagyszerű rendezvénynek, különösen, hogy a Kesztyűgyárban lett megrendezve, ugyanis annak az a missziója, hogy összekössön embereket, összehozzon különböző közösségeket és segítséget nyújtson azokon a területeken, ahol elmaradás van – vette át a szót Pikó András. – Márpedig ezen a területen, ami miatt itt vagyunk, van elmaradás, mondjuk ki. Rendelkezésre áll rengeteg olyan állami és uniós forrás, ami megkönnyítené a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását; én azt érzem és azt tapasztalom, hogy

Ebbe beleértem a saját munkahelyemet is.” A változásnak az anyagiak mellett a munkaadók, sőt az ország mentalitásában is meg kellene mutatkoznia.

„A megváltozott munkaképességű emberek nagyon sokfélék, ami összeköti őket, hogy nem szívességet szeretnének kérni, hanem azt az egyszerű dolgot, hogy az értékeik, a tudásuk, a hozzájárulásuk alapján ítéljék meg és vegyék fel őket dolgozni.” Ezt mások teljesen természetesnek és adottnak tekintik, amikor valahova elmennek dolgozni. „Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy a megváltozott munkaképességű emberek sokszor több akaraterővel, élettapasztalattal, kitartással rendelkeznek, mint mások. Azok a munkaadók, akik ma itt megjelentek, természetesen tisztában vannak ezzel, azért vannak itt. Egy kéréssel fordulok feléjük: beszéljenek más munkaadókkal is, azokkal, akik ma nincsenek itt. Az az erős, értékes munkahely, amelyik felismeri az értéket a munkavállalói sokféleségében.”

A börzére nyolc szervezet asztalokhoz települt ki képviselőikkel, akikhez az érdeklődők információért és segítségért fordulhattak. Jelen volt

• Budapest Főváros Kormányhivatala, Rehabilitációs Főosztály Foglalkozási Rehabilitációs Osztálya,
• a KÉZMŰ Közhasznú Nonprofit Kft., KÉZMŰ – ERFO – FŐKEFE,
• a Jamba Hungary Alapítvány,
• a Munka-Kör Alapítvány a Hallássérültekért,
• a Fővárosi Álláskereső Iroda,
• a Motiváció Alapítvány,
• a Kilátó Piarista Pályaorientációs és Munkaerőpiaci Fejlesztő, Módszertani Központ,

és önéletrajz-készítésre is lehetőség nyílt a Kesztyűgyár munkatársaival.

Mi is az anyanyelvük a hallássérülteknek?

A hallássérültek munkában való elhelyezkedési lehetőségeiről érdeklődtem az egyik asztalnál. Rajcsik Zoltán a Munka-Kör Alapítványnál hallássérültekkel dolgozik nap mint nap, rögtön egy meghökkentő kijelentéssel kezd: nem egyszerű hallássérültekkel kommunikálni, nekik a magyar nem is feltétlen biztos, hogy anyanyelvük. A nagyothallókkal könnyebb kommunikálni, de a siketeknek a jelnyelv az alapvető nyelve, nem a magyar.

A munkahelyeken olyan helyzetek is adódhatnak, hogy le kell a számukra írni, vagy adott esetben le kell rajzolni egy adott feladatot. Rajcsikék sokszor azt látják, a munkáltatók nincsenek felkészülve arra, hogy egy-egy munkafolyamatot hogyan adjanak át. Gyakran kell mentor a halláskárosultak mellé, aki betanítja, esetleg felügyeli a munkájukat. Másképp működnek mint az átlag, ugyanakkor több munkatípusnál is előny tud lenni, hogy nem, vagy kevésbé hallják a környezetüket, ilyen lehet például az adatrögzítés, ilyenkor ugyanis nem zavarja őket, hogy körülöttük sokan dolgoznak. Komoly feladat integrálni a hallássérülteket, sem a társadalom, és többnyire ők sincsenek erre felkészülve rendesen – összegez Rajcsik Zoltán.

„Nekem itt az alapítványnál meg kellett tanulnom nagyon tisztán és érthetően artikulálni, mert különben nem értik, hogy mit mondok. Meg kellett tanulnom, hogy ha nem tudom elmondani szóban, akkor nagyon röviden és tömören le kell tudni írni, amit szeretnék, és van, hogy akkor sem biztos, hogy megértik, mert nem ismernek annyi szót.” Van, aki megtanul jól fogalmazni, jól írni, de nem mindenki – fejti ki a helyzetet.

Monostori Csaba is az alapítványnál dolgozik, mindenesként, kézbesítőként, ő hallássérült. Az előzőkre reflektál: a jelnyelv szókincse sokkal kisebb, mint a beszélt nyelvvé. Példát is hoz, „a konténer szó nem létezik, van, hogy meg kell mutatni képen, hogy megértsék”.

A munkáltatóknak az alapítvány nagy tapasztalattal tud segíteni a hallássérültekkel való együttdolgozásra való felkészítésben. Dolgoznak hallássérültek például a postán a levélszelektáláson, pékségekben, konyhai segítő, ipari munkáknál.

Az alapítványnál készítettek oktatóvideókat, amikben a különböző szakmák szakszavait mutatják be. És egy-egy munkafolyamatot is, amelyek le is vannak jelelve, plusz adott szakmák kulcsszavait is tartalmazzák.

Csaba szerint az is probléma, hogy a megváltozott munkaképességű emberek burokban élnek: sokszor a szüleik sem engedik őket dolgozni, pedig képesek lennének rá. Túlféltésből előfordul, hogy a szülők  a gyereket 30 éves koráig sem engedik dolgozni vagy ügyet intézni, így nem jutnak elég információhoz a külvilágból, teljesen önállótlanná válnak. Ez a probléma akkor válik súlyossá, amikor a szülők megöregednek, és nem tudnak már úgy gondoskodni gyerekükről, mint korábban. Persze ilyenkor is el lehet indítani a felnőtté válás folyamatát, de sokkal nehezebb.

A hivatali ügyintézés is nehézkes, folytatja Zoltán, a hivatalok ugyanis nincsenek fölkészülve arra, hogy miként kommunikáljanak a siketekkel. Megoldás lehet, ha jelnyelvi tolmács elkíséri a siketeket ügyet intézni. Ezt a szolgálatot telefonon lehet igényelni, azonban egy évben csak háromszor lehet díjmentesen, ha ennél többször élne vele valaki, fizetnie kell érte. Tolmács bárhová elkélhet: akár orvos, akár bíróság, akár okmányhivatal, csak az évi három ingyenes lehetőség adott.

Álláskeresők

Beszélgettünk állást kereső érdeklődőkkel is. Dorottya látássérült, azért érkezett, mert nehezen talál magának munkát. Abban bízik, hátha itt akad valamilyen irodai munka, amit az egyetem mellett tud csinálni. Kutyával közlekedik, úgy gondolja, talán egy irodában így befogadnák őket. Korábban nem dolgozott, most gyógypedagógusnak tanul az ELTE-n, később a szakmájában szeretne elhelyezkedni.

Két kísérőtanár is érkezett fiatalokkal, akik a Kelenföld Városközpontból érkeztek SNI-s (sajátos nevelési igényű) szakiskolás tanulókkal, hogy azoknak segítsenek, akik nem akarnak már tovább tanulni, hanem szeretnének elkezdeni dolgozni.

Megváltozott munkaképességűek, nehéz sorsúak

Molnár Zóra a Jamba Hungary Alapítványnál azon dolgozik kollégáival, hogy a megváltozott munkaképességű embereknek segítsen a nyílt munkaerőpiacon olyan karrierlehetőséget találni, ami illeszkedik az elvárásaikhoz. Azaz „összekapcsoljuk a fogyatékossággal élő embereket a munkaerőpiacon a munkáltatókkal”. 2019 óta működnek, viszonylag fiatal szervezet és társadalmi vállalkozás, egyszerre szeretnének szolgáltatásokat nyújtani a fogyatékossággal élő embereknek, például képzési lehetőségekkel, mentorprogramban való részvétellel, szakmai képzésekkel, nyelvi képzésekkel, és munkaerőt közvetíteni.

Zóra az oktatási program fejlesztésével foglalkozik, ami a Karrier Akadémia nevet viseli. Együtt dolgoznak nyílt munkaerő-piaci munkaadókkal, felmérik, hol tartanak a folyamatokban, akár akadálymentességben, akár szemléletben, és segítik őket felkészülni. Főleg a szellemi típusú munkákkal foglalkoznak.

Szerinte nagyon változó, hogy hol tartanak a felkészültségben a cégek, vannak már nagyon jó példák is. A Jamba Hungary is keresi az együttműködésre nyitott cégeket, de az alapítványt is elérik a cégek. Jelenleg közel 300 ember van az adatbázisukban, ebből 170-en már részt vettek programjaikon, és folyamatosan nő a szám. Vannak saját képzéseik, de együttműködnek külsős cégekkel is, például a Prezivel. Online lehet hozzájuk regisztrálni ezen a honlapon.

„Vácott a felújított ferences kolostorban dolgozunk a Piarista Kilátó Központban” – vág bele Ruzsinszki Péter pszichológus mondanivalójába, aki az egyéni pályatanácsadással és diagnosztikával foglalkozik. Profiljuk az életpálya-tanácsadás, a kiemelt figyelmet igénylő fiataloknak próbálnak segíteni. Szerencsére már szájról szájra is terjed a hírük, de ők is igyekeznek elérni a fiatalokat különböző csatornákon.

Ez is itt egy jó alkalom – mondja –, de többek közt iskolákban is toboroznak. Vannak csoportos foglalkozásaik, itt azokat a kompetenciáikat fejlesztik alapvetően a fiataloknak, amelyek a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez szükségesek. Egyéni tanácsadáson belül közösen végiggondolják, hogy milyen iskola lehet nekik való, milyen szakma passzolna hozzájuk, és az elhelyezkedésben is segítenek.

Nemcsak a megváltozott munkaképességű fiatalokat segítik, hanem a nehéz sorsúakat is. Piarista küldetés, hogy azokat a fiatalokat meg kell keresni, akik különleges figyelmet igényelnek – magyarázza szemléletüket. Lehetnek sajátos nevelési igényűek, hátrányos helyzetűek, beilleszkedési nehézséggel küzdő fiatalok, fogyatékkal élő fiatalok is, akik bátran fordulhatnak hozzájuk.

Most hoztak pár képességvizsgáló eszközt, ami az egyéni tanácsadásban nagy segítség. Így le tudják mérni a fiatalok azon képességeit, melyek erősségként szerepelhetnek a pályaválasztáskor, illetve be tudják azonosítani, hogy mi a fejlesztendő terület, magyarázta Ruzsinszki.  

Előadások

Egy különteremben három előadás is lezajlott, az elsőt Régi Viktória tartotta a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézettől, aki a foglalkoztatási rehabilitációs lehetőségekről beszélt a megváltozott munkaképességű álláskeresőknek. Majd, szünet után Molnár Zóra bemutatta a Jamba Karrier Akadémiát, képzéseit és programjait. Végül Soósné Szigetvári Ágnes előadása következett. A Munka-Kör Alapítvány a Hallássérültekért képviseletében a hallássérültek foglalkoztatásáról és hatékony elhelyezésükről tartott beszámolót.

A beszédeket és az előadásokat is jeltolmács kísérte.

A Kesztyűgyár emeletén Színes világ néven kiállítás tekinthető meg, a Nem Adom Fel Alapítvány és Kávézó dolgozóinak alkotásaiból.

A rendezvény a VEKOP-6.2.1-15-2016-00013 azonosító számú projekt keretében valósult meg.
Mi a VEKOP? A Józsefvárosi Önkormányzat 2018-ban nyert az EU-s forrásokat elosztó Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében kiírt VEKOP-6.2.1-15 pályázaton, melynek célja a leromlott budapesti településrészeken élő alacsony státuszú lakosság életkörülményeinek javítása, társadalmi és fizikai rehabilitációja. A kerület 2 milliárd forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást kapott a Magdolna-és Orczynegyed egy részében megvalósuló szociális városrehabilitációs programra.

Nyitókép: Huszár Boglárka