A szertorna 6 szeréből (gyűrű, talaj, ló, ugrás, korlát, nyújtó) Szilárd leginkább az ugrásban jeleskedik, és az ilyenkor szokásos két ugrásért járó pontot a bírák úgy adták össze, hogy az vb-bronzot eredményezett Závorynak.

A 17 éves fiatalembernek sikerült a legjobb teljesítményt nyújtania, de előtte a jelek nem voltak túlságosan biztatóak: „Szerdán volt a kvalifikáció, ahol végül is negyedikként bekerültem a döntőbe, de amit akkor ugrottam, nagyon rossznak éreztem, nem sikerült kihozni magamból a maximumot” – mondta el lapunknak. „Egészen vasárnapig kellett várnom a fináléra, hogy helyrehozzam a dolgokat, a héten akkor már úgy is edzettünk, hogy csak az ugrásra gyúrtunk, nem mentünk fel más szerre. Nagyon figyeltünk arra, hogy ne fáradjak el, minden izmom jó állapotban legyen, és amikor felkeltem a finálé napján, úgy éreztem, ha sikerül megugranom ezt a 2 ugrást a legjobb tudásom szerint, akkor már boldog leszek.

nyilván úgy mentem oda, hogy nyerni akarok, de egy világbajnokságon akkor is nagy szó a döntőbe kerülni, a bronz meg pláne” – mesélte Szilárd.

Nemcsak fizikálisan, de fejben, mentálisan is „ott kell lenni a szeren” a szertornában, ezt a fiatalember úgy érte el, hogy csakis befelé figyelt. „Amikor ott álltam, és már jeleztem a bíróknak, hogy indulásra kész vagyok, nem figyeltem arra, hogy ki van ott körülöttem, hány néző van a lelátón, csak a verseny után láttam, hogy mennyien néztek, de én

– mondja.

Persze az alapos felkészülés elengedhetetlen: „Nagyon sokat, hat hetet edzőtáboroztunk otthon, reggeltől estig edzettünk, és voltak az edzések között versenyek is, amelyek ugyanúgy voltak megrendezve, ahogy a vb is, így tudtunk rá felkészülni. Az is fontos, hogy a finálé napján úgy melegítettem be, hogy nem toltam túl, emiatt önbizalmat kaptam.”

Hosszú távú felkészülés nélkül azonban nem lehetett volna ilyen eredményt elérni: „Amióta tornázok, tehát 11 éve, erre a vb-re készültem. Ez egy hosszú folyamat, melynek része volt az is, hogy kétszer kijutottam az Európa-bajnokságra, az is hozzájárultak ahhoz, hogy a legjobbat tudtam nyújtani.”

Závory Szilárd a Scheiber Sándor Gimnázium 10. osztályos tanulója, a Testnevelési Egyetemre akar majd felvételizni, de még nem tudja, hogy pontosan milyen szakra. A sportban pedig természetesen neki is a legnagyobb álma az olimpia, de a jövő évi párizsi játékokon – amikor már felnőtt korú lesz – szerinte nem lesz esélye („a mostani felnőttek azért előrébb járnak nálam”), de a 2028-as Los Angeles-i olimpiára mindenképp szeretne eljutni: „az olimpia mindenképp nagyon fontos volna a karrieremnek”.

Szilárdék családja egyébként 4–5 éve él egy Szent II. Pál pápa térhez közeli kis utcácskában. Azt szereti a környékben, hogy bárhová, így az iskolába vagy az edzésre is könnyen, akár 15 perc alatt is eljuthat. Korábban is a kerületben, a Puskin utcában laktak. A fiatal sportoló szerint korábban sokan tartották rossz környéknek Józsefvárost, de úgy látja, az utóbbi időben sokat javult a helyzet, és a kerület „kezd szép lenni”.

Nyitókép: FIG