A mai nap a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Új podcastunkban Sziklai Évával beszélgettünk, aki holokauszttúlélők leszármazottja, édesanyja a nagyszülőkkel a nyolcadik kerületben lakott gyerekként, s élte át a vészkorszakot.
Powered by RedCircle
A Baross utca 125. előtti páros botlatókövek elhelyezését ő kezdeményezte 2020-ban a vészkorszakban elpusztított két nőrokonának emlékére. Kollmann Ilona és Tömöry Józsefné Kollmann Margit gyermektelenek voltak, amikor elhurcolták őket. Ilonát 1944 novemberében munkaszolgálatra vitték el, ahonnan soha nem tért vissza, Margit sorsáról azonban semmit nem tudni.
„Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik” – vallja Günter Demnig, a botlatókövek kitalálója, aki művészi koncepciójának részeként mindmáig maga szállítja a helyszínre és helyezi azokat el a köveket.
A hetvenezredik botlatókövet 2018-ban helyezte el a német művész, és ezzel a művészi akcióval olyan láthatatlan hálózatot hozott létre, mely révén a botlatókövek a világ legnagyobb decentralizált emlékművévé váltak. Évával felidéztük a vészterhes hónapokat-éveket, beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet átadni ezt a fajta tudást következő generációknak, s hogy az erről szóló beszédnek milyen formái lehetnek, de azt is elmagyarázza, mit takar a különleges fogalom, a „mécsesgyermek” kifejezés.
Fotó: Camara-Bereczki Ferenc Miklós Facebook-oldala
Bujdosó János podcastja a fenti lejátszás gomb megnyomásával meghallgatható, de podcastjaink elérhetők a Spotify, az Apple, és a Google rendszerében is – iratkozzon fel rájuk kedvenc platformján.
