A hagyományőrzés az egyik cél – mondja Bordácsné Herédi Katalin, aki a Kenderkóc Népi Játszóházzal többféle játékkal is készült, az egyik a lisztes játszótér. A gyerekek a kenyérsütés folyamatát próbálhatják ki, az őrléstől a szitáláson át a kemencében való sütésig, mindezt játékos formában.

De a körhinta is népszerű a kicsik körében. A szervezők igyekeztek természetes anyagokból készült játékokat hozni, a hinta kosara például fonott nádból készült, a játékok fából. Vannak fejlesztő játékok, és népi babakonyha is, amit a kicsik szerettek inkább. A kézzel mosást is kipróbálhatták a gyerekek, a minikútból vizet mertek, teknőbe tették, kimosták és kitették száradni a tiszta ruhát a kerítésre.

Kézügyességet fejlesztő programként köveket lehetett díszíteni az egyik sátornál, a szalvétákból kivágott mintákat dekupázs ragasztóval ragasztották a kövekre a gyerekek, aztán következett a száradási idő, majd vihették is haza a saját kézzel készült díszeket.

Imáááádooooom a vattaacukrooooot!

– süvít el egy már nagyobb gyerek mellettem vattacukorral a kezében.

Az igazán hosszú sorok az ingyenes vattacukornál és az arcfestésnél álltak. Vikit, az egyik arcfestőművészt kérdeztem, milyen mintákat lehet kérni; mosolyogva válaszolta, hogy a

„határ a csillagos ég!”.

A lányok körében a nyuszi, a cica, a pillangó, a virág nagyon megy, de van, aki Elzát kér. A fiúk szeretik a képregényhősöket, készült például vasember-festés, és robotokat meg állatos mintákat kértek még – mondja Viki.

Gyerekkompatibilis városi kószálás – fogalmazza meg Bezsenyi Tamás sétavezető, kriminológus a szombat déli programot. A Titkos kijárat az utcai játékok világába (Teleki téri kalandozások) címmel indított a Teleki téri Tangó Projekt egy városi sétát. A séta témája, hogy a gyerekek számára érvényesen el lehessen mondani azt, hogy milyen volt Józsefváros és a Teleki tér abban az időben, amikor még nem volt sem online tér, sem számítógép vagy okostelefon, és mindezt a játékok és szabadidős programok szempontjából – ismerteti a séta anyagát Bezsenyi Tamás. Szó lesz kártyajátékokról, golyózásról, sakkról, snúrról, kézügyességet igénylő játékokról, de előkerül a pókerarc kifejezés is.

A Tangó Projekt kitalálója Oltai Kata művészettörténész, ő hozta el bemutatni a gyereknapra különböző programok kíséretében. Másfél éve kezdett a Tangó Projektbe: a Teleki tér történetét helytörténeti szempontból kívánja föltárni. Azt keresi a nyolcadik kerületben, hogy mi lehet az irány, ami kicsit más, mint a hagyományos kiállítások. Azoknál emberközelibb és érthetőbb módon szeretne foglalkozni a kerület ezen részének kulturális örökségével és eddig ismeretlen dimenzióinak bemutatásával.

Oltai az állami gyűjtemények tanulmányozását követően arra jutott, hogy a meglévő anyagok inkább Budapesttel foglalkoznak, esetiek, valamint általánosító és töredékanyagok. A Teleki tér történetét is csak férfiak elbeszéléseiből ismerjük, azokat is főleg fehér emberek történeteiből – mondja.

A Teleki térnek jellegzetes közép-európai karakterei vannak, melyek a múltban és a jelenben is érvényesek. Sokféle etnikum, sokfajta vallás van jelen a két pályaudvar között, gyakran változnak az üzletek – magyarázza Oltai, miért is keltette fel ez a környék annyira az érdeklődését. Fotósokkal, építészettörténésszel, kriminológussal, képzőművészekkel dolgozik együtt, együttműködik a Józsefvárosi Múzeummal is, hogy legyen egy helytörténeti gyűjtemény.

A gyereknapon fotózkodni is lehet, a képeket pedig megkapják a résztvevők az e-mail-címükre. Kis helytörténeti kiállítással is készültek még.

A bolhapiac is ment, a gyerekárusok élvezték a helyzetet. Zsani azt mondta, ő a stikeez nevű öntapadós figurákból adott el a legtöbbet, anyukája meg azt meséli, lánya már szerepelt a Józsefváros Újságban, még egészen pici korában.

Volt még a gyereknapon kötélhúzás, ugrókötelezés, ahol a gólyalábasok koordinálták a gyerekcsapatokat, közben pedig zajlottak a koncertek, ment a zene és a játék a szép időben.

Fotók: Mile Máté