Százhárom éve, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést, ami az első világháborúban vesztes Magyarország új határait megszabta, az Osztrák–Magyar Monarchiából pedig nemzetállamok sorát hozta létre. Magyarország elvesztette területének mintegy 70 százalékát, magyar nyelvű lakosságának több mint egyharmadát. Az 1910-es népszámlálás szerint a közel 21 milliós Magyar Királyságban 7,6 millióan voltak magyarok, a trianoni döntés után 3,3 millióan rekedtek az újonnan meghúzott határokon kívül. Június 4-e megítélése kezdetektől viták tárgya, de abban közmegegyezés van, hogy a magyar történelem sötét napja. 2010-ben a Fidesz kezdeményezésére a Nemzeti Összetartozás Napjának nyilvánították. Józsefvárosban idén is több megemlékezés volt ezen a napon.

Az önkormányzat az előző évek hagyományát követve a Józsefvárosi pályaudvar épületénél tartott megemlékezést és a bejárat küszöbére helyezte el a megemlékezés virágait. Az 1920-as években az elcsatolt területekről elűzött magyarok egy részét ez a pályaudvar fogadta, sokuk évekig laktak az itt állomásozó vagonokban. Ma a Józsefvárosi pályaudvar múzeum, ami Józsefváros történetének legnagyobb tragédiájára emlékeztet (a zsidók deportálása is innen folyt 1944-ben), de egyúttal a trianoni trauma emlékhelye is.

A vasárnapi megemlékezésen a kerületet vezető többségi frakció tagjai vettek rész. Ezzel kapcsolatban Pikó András az írta a Facebook-bejegyzésében, hogy a kezdettől abban reménykedett, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján együtt emlékezhetnek majd az összes képviselővel, ami nem következett be. „Túl sokan érezhetik azt, hogy politikai, ideológiai okból, vagy valamely kisebbséghez tartozásuk miatt, vagy az egzisztenciális helyzetük okán vele nem akarják összetartozónak vallani magukat a minden szavukkal a nemzetre, az összefogásra hivatkozó kormányzók” – jegyezte meg a bejegyzésben, majd felidézte a korábban mondott beszédét, amiben összefoglalta, számára mit jelent Trianon:

„Nekem ez a meghatározó alapélményem: az elszakítottak és a kirekesztettek fájdalma. […] A fájdalommal teli gyász megnyugvást hozó megértésig tartó fázisait, ahogy egy embernek, úgy egy nemzetnek is végig kellene járnia. Mi sajnos nem jártuk végig, sőt nagyon sok még ezen a téren a teendőnk. […]

Az én gyermekkori alapélményem a székely barátaim fájdalma volt,

ezért számomra a legfontosabb a határon túli magyarok kirekesztettségének és jogsérelmeinek megszüntetése. A trianoni békét nem tudjuk visszavonatni, de az elcsatolt területeken élő magyaroknak a béke által biztosított és abban garantált jogai sosem érvényesültek teljesen és ma sem érvényesülnek mindenütt. Ezért kiállni éppúgy feladatunk, mint a megértésig és megbékélésig tartó nemzeti gyászmunkát elvégezni.”

A Józsefvárosi Szocialisták, vagyis az MSZP VIII. kerületi szervezete és a Societas a „Viscount Rothermere arcképét viselő Igazság Kútjánál emlékezett” a Szabó Ervin könyvtár Baross utcai épülete előtt.

A kapcsolódó Facebook-posztjukban az Ukrajna ellen folyó háborúban veszélyeztetett kárpátaljai magyarságra hívták fel a figyelmet: „103 éve már, hogy elcsatolták tőlünk az ország kétharmadát, az országhatáron túl laknak magyar ajkú társaink. De 19 éve már, hogy gyakorlatilag országhatárok nélkül újra összetartozunk. Már csak Kárpátalja és a Vajdaság van hátra.

Kárpátalja úgy lehet újra velünk, ha Ukrajna is az Európai Unió tagja lesz. Ehhez azonnal béke kell.

Vessünk véget a háborúnak, Oroszország vonuljon vissza a 2013-as határok mögé. Senki sem érdemli a halált, a magyar kárpátaljai társaink sem.”

A józsefvárosi Fidesz-KDNP is a könyvtár előtti díszkútnál helyezett el virágokat (közvetlenül a szocialisták előtt). A Magyar Igazság kútját egyébként 1929-ben avatták fel, június 8-án leplezték le, Szentgyörgyi István alkotása. A megemlékezésen Ferencz Orsolya és Szilágyi Demeter önkormányzati képviselők köszöntötték a megjelent józsefvárosiakat. A beszédekben arra emlékeztettek, hogy bár „számos alkalommal fordultak nemzetünk ellen idegen hatalmak érdekeit szolgáló ellenségek, de mi mégis itt vagyunk”. Ferencz Orsolya többek között azt mondta, „a magyarok megtanulták, hogy mi az a fájdalom, de azt is, hogy mi a feltámadás”.

Vörös Tamás, a kerületi Fidesz-KDNP frakcióvezetője ide kapcsolódó Facebook-bejegyzéseiben azt írta, ha Trianon gonoszságát túlélte a magyarság, akkor mindent túl fog élni. Trianon tragédiájának történelmi következményeiről pedig így vélekedett: „[…] elfelejtjük, hogy bizony Magyarország és a

magyar nemzettársaink elleni egyik legsúlyosabb bűncselekmény a zsarolással és fegyveres erőszakkal kikényszerített Trianoni békediktátum aláíratása volt.

A másik vitán felül a holokauszt. Trianon tettesei a Brit Birodalom, Franciaország, és kisebb részben az Amerikai Egyesült Államok, Olaszország és Japán voltak. Ezek az országok történelmileg felelősek a magyar családok millióinak tönkretételéért, kifosztásáért, a tömeges öngyilkosságokért, a második világháborús borzalmakhoz vezető kényszerpályáért. […] 1920-ban nem voltak a történelem jó oldalán. Bűnrészesek országunk megcsonkításában. Felelősségük nagyobb, mint az akkori kisantant országoké, akik fiatal, pár évtizedes államokként nem is álmodhattak ilyen területrablásról. […] Persze sok idő eltelt már, és a terv nem sikerült. Élünk. De nem felejtünk! Nem! Nem! Soha!” – írta Vörös Tamás.

Képek forrása: a szervezetek Facebook-oldala