Június tizenötödikén, első állomásunkon, a Kálvin téren szigorú használati szabályzathoz kötött gyerekcsúszda fogadta a kicsiket. A csúszdán keresztül az aluljáróba érkezés után a szép számmal összegyűlt sok apróság belevethette magát a lent megszervezett, változatos programba: labdamedence, ugróiskola, twister, mászófal hívogatott a gyerekek és az őket felszabadultan figyelő szülők legnagyobb örömére. Nincs abban hiba, hogy alighanem
emberemlékezet óta nem volt ennyi vidámság és jókedv ebben a komorságra ítéltetett aluljáróban.
Pénteken 19:30-ig bárki – előzetesen nem kell mondanunk, érti azt mindenki, hogy aki az előírásoknak és a korosztályi megkötésnek megfelel – kipróbálhatja a csúszdát.
A Nagyvárad téren egy pillanatig abban a hitben ringathattuk magunkat, hogy metróból kiszállásunk sikerét köszönti a tapsoló közönség, majd a hiedelmünkből támadt lelkesedésünk hamar lelohadt, a kitörő tapsvihar az ott koncertet adó, utaztatós zenét játszó Jazzbois együttesnek szólt.
A Lehel téri metróállomáson a bárzongoristáké volt a főszerep. Nyári Gyula, Cséki Kálmán, Villás György és Rigó Ferenc teremtettek varázslatos, a régi budapesti éjszakákra emlékeztető, füstös hangulatot. A rögtönzött koncertek alatt az arra tévedő (utazó)közönség metrótörténeti kiállítást nézhetett meg (a kiállítást a mai nappal bezárólag járhatja körbe). A képek és a képekhez tartozó szövegek segítségével kulisszatitkokat tudhat meg a metró történetéről, rengeteg fontos és érdekes információval gazdagodhat. A hetvenes-nyolcvanas évek nagyvárosi ikonjainak nevezték az M3-as „vasútvonal” állomásait, amelyről jó, ha tudjuk, hogy a legforgalmasabb.
A metró több szakaszban épült, kezdve a hetvenes évektől egészen a rendszerváltásig, ezért az eredeti állomások stílusa, ha kis mértékben is, de szakaszonként különbözött egymástól. A képek kiválasztói nem feledkeztek meg a humorról, a gyorsan felszedhető tudás fontosságáról, művészet és metrómegálló kapcsolatáról. Találunk itt fotót a kádári Magyarország mozgólépcsőjéről, egyik oldalon a Lenin körút, másik oldalon a Szent István körút állomásnév vehető ki.
István, a király maradt, Vlagyimir ment.
A 2003-ban elhunyt jelentős festőművész, Szász Endre Dózsa Györgyről készült táblaképe a Dózsa György úti metróállomáson volt látható. A felújítás során az eredeti mű pontos másolata került át üveglapra, aggodalomra semmi ok, változatlanul megcsodálható. A Nagyvárad tér arculatát szakértelmével és fantáziájával számos művész alakította: például Brückner János és Bojti Márton. A metróállomások közt tett utazgatás feltűnő és örömmel tudomásul vett jellemzője a mindenhol lelkesen fesztiválozó, kíváncsi és boldog tömeg. Kicsik és nagyok, fiatalok, idősek, családosok jókedve a tetőfokára hág, közösen ünnepelhetik a fővárossal, hogy az évekig tartó – csigalassú és ideges haladásra kényszerítő – felújítás befejeződött, minden visszatért a régi (annál is jobb) kerékvágásba.
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
