Szeptember 28-án adta át az önkormányzat három cége (Rév8, JGK, JKN) összesen 10 dolgozójának Pikó András az Év Dolgozója elismeréseket a Polgármesteri Hivatalban.

Az ünnepélyes átadón először a Vasas Művészegyüttes Vass Lajos Kórusa adott elő négy szerzeményt, majd a polgármester rövid beszédében emlékeztetett arra, ez már a második ilyen alkalom, hogy kiosztják a díjakat, tehát ez már hagyomány. Az önkormányzatoknak azok az emberek a legfontosabbak, akik az embereknek, lakosoknak szolgáltatnak, és meg kell őket becsülni, ahogy ezt egy jó közösségben teszik. „Jó úton haladunk a közösségépítésben.”

A cégek nevében Kovács Ottó, a JGK igazgatási elnöke beszélt – a tizedik ilyen alkalmat is szeretné megünnepelni. A JGK, JKN és a Rév8 közel 500 embert foglalkoztat, ami nagy szám. A díjazottak példát mutatnak munkamorálból.

Ezután következett a díjak átadása és a díjazottak méltatása.

A JGK-s kitüntettek:

• Alattyányi Kitti irodavezető-helyettes (cégvezetés, Ügyviteli Iroda)
• Körmöndiné Keringer Katalin pénzügyi irodavezető (Gazdasági Igazgatóság, Pénzügyi Iroda)
• Sántha Károly ügyfélszolgálati referens (Parkolási Igazgatóság, Ügyfélszolgálat)
• Cser-Szőke Ágnes csoportvezető (Vagyongazdálkodási Igazgatóság, Hátralékkezelési Csoport)
• Zsidi Lajos irodavezető (Beruházási és Mérnöki Iroda)
• Varga Matild közterületi takarító (Városüzemeltetési Igazgatóság, Köztisztasági Iroda)
• Juhász Béláné karbantartó (Karbantartói Iroda)

A Rév8 részéről:

• Drimbe István pénzügyi menedzser

A JKN részéről:

• Kevermesi György műszaki koordinátor
• Böhler Nóra szakmai vezető (Kesztyűgyár, Zsendülő tanoda)

Az átadó után beszélgettünk pár díjazottal. Kevermesi György 2008 óta dolgozik a JKN-nél, és ugyanígy folytatná tovább a munkát, „mindenhol mindenkinek segíteni tovább a JKN-nél”. Emlékszik, egyszer ősszel lementek Káptalanfüredre megcsinálni a strandon a játszóteret, a többiek azt mondták, már hideg a víz, de azért megfürödtek, bár a víz „tényleg nagyon hideg volt”. Kevermesit sokszor megtalálják a legkülönlegesebb beszerzési kérésekkel, a legfurcsább az volt, amikor hatméteres, másfél tonnás zártszelvényeket kellett vennie, „tetőt építettünk”, „kilógott két méterre az autóból”, de mint mindent, ezt is megoldották.

Cser-Szőke Ágnest arról kérdeztük, hogy a hátralékkezelés nehéz munkának tűnik, nem az emberek kedvence ez a terület. Mi itt a legfontosabb tulajdonság, hogy lehet a legjobban csinálni? Cser-Szőke szerint szívvel lélekkel kell csinálni – aki ide bejön, először is meg akarja menteni a családját, „mi pedig megpróbálunk neki segíteni”. Részletfizetés, haladék, és „szinte minden áldott nap együtt dolgozunk a szociális szolgáltatóval, a JSZSZGYK-val”. Behajtják a hátralékot, de „nézni kell az emberi oldalát is”, további segítségért a JSZSZGYK-hoz irányítják őket. Nem lehet megkeseredni ennyi szomorú egyéni sors, történet között? Ezt megpróbálják elkerülni, bár sokszor megérinti őket az emberi oldal, de tartaniuk kell magukat. És bár ritka, de van, hogy megköszönik a munkájukat, van, aki örül, hogy tud velük beszélni, és örül, hogy segítettek neki – de nem ez az általános. 

Juhász Béláné karbantartó a mostanában a hírekben többször megjelenő (10 forintos) közvécék tisztítását végzi, irányítja. „Ez a való világ, mert itt mindenféle ember megfordul”, ad egymondatos összegzést a tapasztalatairól. „Vannak balesetek és muris helyzetek.” Egyes történeteket nem szeretne mondani, de szívesen vár bárkit, lássák, hogy élnek, hogy dolgoznak. „Minket nem lehet pótolni”, mondja, a drága, modern acél vécékkel nehezebb, a régebbieknél viszont jobb a helyzet, ott megismerik a karbantartókat, „az élő embert nem lehet pótolni, én ebben hiszek”.

Varga Matildra azok emlékezhetnek, akik látták utcaseprős videónkat, amelyben lehengerlő, életigenlő áriákat adott elő élőszóban.

A méltatáskor is elhangzott, hogy Matildtól tanulni lehet a boldogságot, Beethovenként komponál a seprűjével a Lujza utcában. „Rengetegen látták, gratuláltak”, mondta el Matild az ünnepségen. És ő ezután is a Lujza utcában akar dolgozni. Amikor egy vicces vagy érdekes történetre kérdezünk, csak annyit mond – mindennap történik valami ilyen.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Fotók: Telenkó Zsombor