„Az idei börzénk különlegessége, hogy nemcsak iskolákat hívtunk meg, hanem egyes szakmák képviselőit is, mert úgy gondoljuk, úgy tudnak jól tájékozódni a gyerekek leginkább, ha első kézből kapnak információt a szakmákról” – mondta el lapunknak Bedő Móni programszervező a Kesztyűgyár orientációs napján, október 13-án, pénteken, ahová a józsefvárosi általános iskolák végzős és hetedikes diákjait várták.

Az eseményen két iskola, a BGSZC II. Rákóczi Ferenc Technikum és a BGSZC Giorgio Perlasca Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola képviseltette magát, valamint a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai is jelen voltak.

Mi leszek, ha nagy leszek?

Kereskedelemben dolgozna, webáruház-technikusnak készül, vállalkozást nyitna Guszti. Attila gázszerelő lesz a barátja példájára, bár ismeri a szakma nehézségeit, de másik szakma nem érdekli. Ha nem jön össze a foci, akkor villanyszerelőnek áll, ez a szakma a legszimpatikusabb Tobinak, aki nem gondolja, hogy nagy kihívásokat jelent az elsajátítása. Mindhárom fiú tervezi a továbbtanulását tehát, igaz, még nem igazán tudják, melyik intézményt választják majd. Az egyetlen bökkenő, hogy nem szeretnek és nincs is kedvük tanulni már. „Lusták vagyunk!” – mondták kánonban. „Inkább telefonozok, mint hogy tanuljak, és elmegy az idő” – tette hozzá Guszti. Úgy vélik viszont, ha fizetnének érte, akkor bármit meg tudnának tanulni.

Orvosnak készül Ada, és barátnője Dilber is, már kiskoruk óta ez a terv. „Sebész leszek, egy csomó könyvet olvastam a témában” – mondta Ada, Dilber viszont még nem tudja, melyik szakterületet fogja választani. Mindketten jó nevű gimnáziumban szeretnének továbbtanulni, de a biztonság kedvéért a sor végén kevésbé erős iskolát is megjelölnek majd. Fontos szempont számukra, hogy a jelenleg tanult angol nyelv mellé németül is tanulhassanak majd.

Szeret főzni, és szokott is Sanyi. „A múltkor pizzás csigát sütöttem, az alakja nem volt tökéletes, de nagyon finom lett.” Vállalkozást épít majd, éttermet is nyit talán. Elköltözne Magyarországról, mert szerinte itt nehéz a megélhetés, a külföldi kilátások jobbak.

Vannak diákok, akik nagyon pozitívan, érdeklődve, sőt tudatosan állnak a továbbtanuláshoz, vannak viszont olyanok is, akiket végképp nem érdekel a téma, nem is érzik át annak jelentőségét. Az előbbiek tájékozódnak, utánajárnak a lehetőségeknek, útba igazítást kérnek, utóbbiaknak általában a tanárok javasolnak iskolát. Jellemző, hogy

nem tudják például, hogy mit csinál a könyvelő, az esztergályos vagy az informatikus. A családi háttér és az otthoni minták erősen befolyásolják az egyes diákok hozzáállását – osztották meg tapasztalataikat a diákokat kísérő tanárok.

A tanárok meglátásait támasztja alá Uzsák Krisztina pszichológus. Ő is úgy tapasztalja, bár sok nyolcadik osztályos tanulónak határozott elképzelése van arról, mivel szeretne foglalkozni a későbbiekben, iskolát is célzottan választ, mellettük rengeteg a tanácstalan diák, akinek semmi ötlete arra, hogy merre menjen, hol tanuljon tovább. Fontos lenne éppen ezért is, hogy ezek se hagyják teljes mértékben a szüleikre, tanáraikra a választást, hanem maguk is tájékozódjanak, információt gyűjtsenek a lehetőségeikről. Elsőként meg kell nézni, hogy humán vagy reál beállítottságú a diák – ebben a kérdésben a tanárok visszajelzése sokat segíthet –, aztán ajánlatos belőni a pályát. Itt nem árt megnézni,

azok mennyire jellemzik a diákot, és aztán utánajárni, milyen iskolák, képzőhelyek azok, amik szóba jöhetnek mindezek alapján – foglalta össze a pályaválasztás alapjait a gyerekeknek tartott előadásában.

Melyiket válasszam?

Az évek során változnak az életkörülmények, változhat vele az ember és ezzel együtt az érdeklődési köre is. „Nem kell attól félni, ha most esetleg rosszul választ a diák, akkor egy életre kiszúrt magával, mert

sőt a felgyorsult, folyamatosan fejlődő világ meg is követeli ezt a rugalmasságot” – nyugtatta Urbán Viktória tanácsadó pedagógus az összegyűlt diáksereget. Ő arról beszélt, hogyan is néz ki a középiskolai rendszer, milyen iskolatípusok vannak, milyen végzettséget adnak.

Eszerint a gimnázium, a technikum és a szakgimnázium érettségit adó intézmények, a két utóbbi szakmát is ad, a gimnáziumot annak érdemes választania, aki egyetemre készül. A szakképző iskola pedig három évig tart, szakmát ad, érettségit nem. A szakgimnáziumokban általában művészeti képzés folyik, és több évfolyamos, mint a hagyományos gimnáziumi, ami alapesetben négy évig tart. A technikumokban ötéves a képzés, ha van nulladik nyelvi előkészítő, akkor egy évvel hosszabb. A gimnáziumban két nyelv választható, a többi iskolatípusban csak egy.

Az iskolatípusokban különböző a tantárgyak felosztása és összetétele is, míg a gimnáziumban közismereti tárgyak vannak, addig a szakképző intézményekben a gyakorlati tárgyak száma magas, a közismereti tárgyak törtrészét teszik ki az órarendnek. Újdonság, hogy a technikumban és a szakképző iskolában ösztöndíjat fizetnek, az összeg a tanulmányi átlagtól is függ, és a tanulás mellett dolgozni is lehet, így keresete is lehet a diáknak. Urbán kiemelte, mindenhonnan van továbbtanulási lehetőség, ugyanis szakmát bármikor lehet tanulni a szakképzőkben, a szakképző után lehet érettségit tenni és egyetemre menni.

Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász?

A börzén megjelenő iskolákat a jelenlegi diákok mutatták be a felvételi előtt álló társaiknak. „Elsősorban turisztikára akartam jelentkezni, viszont, amikor nekünk volt a pályaválasztási időszak, akkor kezdődött a pandémia, és összeomlott a vendéglátás és a turizmus. Akkor gondolkodtam egy olyan szakterületen, ahol online is lehet dolgozni és viszonylag jól meg is lehet belőle élni, ez lett a közgazdaságtan.

Ha megvan már a szakmánk, sok helyen el lehet helyezkedni, de tovább is lehet tanulni az egyetemen. Ha gazdasági egyetemre megyünk tovább, akkor az itt megszerzett tudásra lehet támaszkodni, amit angolul is végezhetünk, így külföldön is el lehet helyezkedni” – mesélte Noel, a II. Rákóczi suli harmadikos diákja. Szerinte sokat segít a diákoknak egy pályaválasztási nap, ugyanis ő is úgy látta annak idején, hogy az osztálytársainak gőze sincs arról, hogy mit tanuljanak, nem is mentek utána, mit lehetne. Úgy voltak vele, valamelyik közeli sulit választják, aztán majd lesz valami. Ő alaposan körbenézett annak idején, nem is bánta meg a döntését.

A felvonultatott szakmák képviselői között voltak egészségügyi dolgozók, de volt színész, villanyszerelő, műszempilla-készítő, szakács is. A legnagyobb érdeklődés a kaszkadőr szakmát kísérte.

„A gyerekek elsőnek azt kérdezik főleg, hogy jól lehet-e azzal keresni, ha valaki kaszkadőr” – mondta Gerzsényi Dániel. Kiderült hát, hogy jól lehet keresni ezzel a szakmával, de napi 16 órát kell dolgozni cserébe, ráadásul sok stresszel és veszéllyel jár. Nem kell hozzá előképzettség, de be kell tölteni hozzá a 18. életévet, el kell végezni egy tanfolyamot, és nem árt a jó állóképesség, sportos előélet sem. „A testünkkel dolgozunk elsősorban.

Ha valaki nem tanul meg jól esni, annak annyira leromolhat az állapota, hogy nem tudja sokáig csinálni.”

Nagyon aprólékos, körültekintő munkát igényel, ezért nagyon jó szem és nagyon jó kézügyesség kell ahhoz, hogy valaki műszempilla-építő legyen. Cserébe szépen meg lehet belőle élni, és csak nyolc általános kell a néhány napos tanfolyam elvégzéséhez – osztotta meg velünk Jakab Katalin. Közgazdásznak tanult, a „pillázás” volt a hobbija. Azoknak ajánlja ezt a szakmát, akiknek nem jók a jegyeik, nem tudnak továbbtanulni.

Míg korábban azok jelentkeztek villanyszerelőnek, akiket tényleg elvarázsolt, érdekelt ez a szakma, jártasak voltak benne valamelyeset, ma már inkább a fizetés miatt választják, a kereset a számottevő, nem a szakmai ambíciók, mondta Nagyhaju Olivér Tamás villanyszerelő. Pedig a szakma megállás nélkül fejlődik, annak, aki lépést akar tartani, ez állandó tanulást jelent. „Amit a közoktatásban megtanítanak az egy jó alap, azonban a jó szakember folyamatosan képzi magát.”

Fotók: Huszár Boglárka

A rendezvény a VEKOP-6.2.1-15-2016-00013 azonosító számú projekt keretében valósult meg a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt., Kesztyűgyár Közösségi Ház szervezésében. Mi a VEKOP? A Józsefvárosi Önkormányzat 2018-ban nyert az EU-s forrásokat elosztó Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében kiírt VEKOP-6.2.1-15 pályázaton, melynek célja a leromlott budapesti településrészeken élő alacsony státuszú lakosság életkörülményeinek javítása, társadalmi és fizikai rehabilitációja. A kerület 2 milliárd forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást kapott a Magdolna-és Orczynegyed egy részében megvalósuló szociális városrehabilitációs programra.